A sclerosis multiplex (SM) olyan betegség, ami során a szervezet saját védekező rendszere támadja meg az idegrostokat az agyban és a gerincvelőben. A legújabb kutatások arra utalnak, hogy egerekben az interferon-gamma kulcsszereppel bír az idegrendszert károsító folyamatok létrejöttében. A szervezet védekező folyamatait befolyásoló interferon-gamma határozza meg ugyanis, hogy létrejön-e az idegkárosodás.

A kísérleti állatok kisagyában és agytörzsében védő hatású volt az interferon-gamma, azonban a gerincvelőben éppen károsító hatást találtak a szerzők a vizsgálatok során.

"Egyes kutatások arra utalnak, hogy a legsúlyosabb SM eseteknél a kisagy károsodása a jellemző, ez az agyterület felelős az érzetek feldolgozásáért, a koordinációért és a mozgások vezérléséért” – emlékeztettek a kutatók. – „A mostani vizsgálatok alapján érdemes azt megnézni, hogy mennyi interferon-gamma keletkezik az SM-ben szenvedő páciensek kisagyában és egyéb agyterületein.”

A kutatók olyan egereken végezték a vizsgálatot, amelyek egy genetikai módosítás következtében érzéketlenek az interferon-gammára. Ezekbe az egerekbe idegsejteket károsító immunsejteket juttatva a kutatók azt az idegsejt-károsodást váltották ki, ami SM-re is jellemző.

Azokban az egerekben, amelyek nem voltak érzéketlenek az interferon-gammával szemben, az immunsejtek nem léptek be az agyba, és elmaradt az idegszövet-károsodás is. Ennek a pontos mechanizmusát még mindig vizsgálják a szerzők.

„A következő lépés a kutatásban” – jelezték a kutatók –, hogy egy, az agyi interferon-termelést fokozó gén bejuttatásával megvizsgáljuk, jelent-e ez a genetikai módosítás védelmet az SM ellen.”

A kutatók a gerincvelőben pontosan ellentétes hatást tapasztaltak: a genetikailag módosított egereknél az immunsejtek bejutottak az idegszövetbe, míg normál egerekben elmaradt a károsodás.

„A kutatások azt mutatják, hogy az idegrendszer eltérő területein más és más hatású az interferon-gamma. Ennek a jelenségnek a hátterét megértve olyan modelleket dolgozhatunk ki, ami segít a betegség prognózisában és a terápiás lehetőségek értékelésében.”


Forrás - InforMed.hu