A keloid

A keloid ismeretlen eredetű, feltehetőleg veleszületett, a pubertás korában vagy fiatal felnőttkorban megnyilvánuló hajlam kóros hegek képződésére. A tenyér és talp kivételével bárhol kialakulhat. A bőrből éles határral emelkedik ki, kemény tapintású, felszíne sima, fényes, színe élénkvörös. A keletkezését kiváltó műtéti seb, sérülés határait túlnövi. Egyik jellemző formája a pillangó illetve piskótaalak. Annak magyarázata is ismeretlen, hogy miért fordul elő gyakrabban fekete vagy sötét bőrű embereken. A betegek égő fájdalomról, viszketésről panaszkodnak, sokszor a ruha érintése nehezen elviselhető. Kialakulásában két szakasz különíthető el: az első kb. egy évi tart és ez alatt fokozatos növekedés látható, a panaszok kifejezetten (aktív szakasz), a másodikban a keloid alakját már nem változtatja és a fájdalom, viszketés is mérséklődik (nyugalmi szak).

A keloid szövettanilag jóindulatú daganatnak tekinthető. A keloid lényege a bőr irharétegének szövetburjánzása, mely esztétikai torzulást okoz az említett panaszokon kívül. Terhesség fokozhatja a keloid hajlamot,fogamzásgátló tabletták szedése a meglévő keloid aktivitását serkentheti, az égő fájdalmat, viszketést növelheti. Ezek a megfigyelések az ösztrogén hormonok hatásával kapcsolatos összefüggést igazolják. Ezen kívül pajzsmirigy túlműködés fokozza, tartós szteroid kezelés csökkenti a hajlamot.

Kezeletlen keloid                  Kezelés után

A keloid kezelése

A keloid kezelésére több szempontot szükséges mérlegelni. Először el kell különíteni az egyszerű túlburjánzott hegtől, melynek általában jól kideríthető oka van és így korrekciója egyszerű. Fontos az időpont megválasztása. Pubertás korban a sebészeti eltávolítás nem javasolható, mert sok esetben még nagyobb heg lesz az eredmény. A betegség első, aktív szakaszában is ellenjavallt a kimetszés, csak a keletkezés után legalább egy évvel, a nyugalmi stádiumban lehet szikével próbálkozni. A kimetszés önmagában nem elég, a műtét után helyi röntgen besugárzást és szteroid tartalmú injekciós kezelést kell alkalmazni. A betegnek illik tudnia, hogy az eredmény csak kompromisszumos lehet. Kielégítőnek tartjuk a kezelést, ha a beteg kisebb, laposabb, puhább, halványabb lesz és a panaszok megszűnnek. Sajnos a kiújulás veszélye később is fennállhat.

Kisebb méretű keloidoknál a konzervatív kezelés a célravezetőbb. Szteroid tartalmú injekciós kezelés kúraszerűen vagy öntapadós szilikon lapok alkalmazása 8-10 héten át elfogadható eredményt adhat. A fentiek alapján tehát a keloid hajlamú egyéneknek óvakodniuk kell a bőrt érő minden külső behatástól szervezetük, illetve bőrük kóros reakciókészsége miatt.

A cikk a következő oldalon folytatódik!