Rohamokban jelentkező nehézlégzés, melynek két fő formája ismeretes a hörgiasztma, és a szívasztma. A hörgi roham a nap bármely szakában jelentkezhet, többnyire azonban éjjel.

Az asztma tünetei

A légzés, de főleg a kilégzés nehéz, a beteg úgy érzi, rögtön megfullad, ezért gyakori, hogy feltépi az ablakot, és a friss levegőtől vár enyhülést. A fulladáshoz szorongás, félelem is társul. Gyakran köhögési inger gyötri a beteget, és csak nehezen kínlódva tud kevés tapadós, nyúlós köpetet üríteni. A roham percekig, órákig néha napokig is eltarthat. A roham alatt a hörgőizomzat görcsösen összehúzódik, így akadályozott a levegő bejutása a tüdőbe.

Az asztma lelki hátterei

1. A valódi kapcsolat és őszinte vonzalom iránti mély vágyakozásról van szó, melyet többnyire az anya túlzottan féltő aggodalmaskodása váltott ki. Az anyai szeretet korlátozó szerepet játszott, gátolta a személyiség egyéni kibontakozását. E probléma gyökerezhet a túlzottan erős tekintély általi elnyomásban is, vagy éppen az anyának gyermeke iránti nemtörődömségében. Hogy az anyával való kapcsolat milyen fontos szerepet játszik azt az is bizonyítja, hogy a szanatóriumban tartózkodó, anyjuktól huzamosabb ideig távol lévő gyermekek állapota rohamosan javul.
2. A beteg a tehetetlenség érzését, a történések passzív eltűrésének zavarát éli meg.
3. Elfojtott agresszió, egyben képtelenség arra, vagy félelem attól, hogy ezen indulatokat levezessük, és ismét fellélegezhessünk: az agressziót afölötti felháborodásunk váltja ki, hogy ilyesmit kell átélnünk, ilyennek kell mutatkoznunk.
4. Védekezés az alantasnak, tisztátalannak vélt életterületekkel szemben. Ilyen életterületek lehetnek az állati ösztönök a szexualitás, de a por is.
5. Idős korban fontos szerephez jutnak a pszichikai okok, különösen az életkorral járó alkalmazkodási nehézségek. A harag, félelem, belső feszültségek, akadékoskodás, és visszautasítás mindegyike kiválthat asztmát. A rohamok annál hevesebbek, minél inkább elnyomják, elhallgattatják a fenti érzelmeket.

Az asztma jelzi, hogy valaki, vagy valami túl közel jött hozzám, ezért szorongatva érzem magam, képtelen vagyok kibontakozni. Igény él bennem a szabadság iránt, szeretném magamat kifejezni és korlátlanul érvényre juttatni. Saját elképzeléseim, környezetem elvárásai, és erkölcsi normái akadályoznak, korlátoznak.

Amikor asztmás rohamot élünk át kilégzéskor az egyfajta védekezést jelent, a kilégzéskor fellépő görcs tehát voltaképpen egy ellenlégzés. Az asztmás ember meg akarja tartani azt, amije van, de ezzel önmagának árt, hiszen közben nem képes adni. Védekező álláspontja közben semmi újat nem hajlandó magába fogadni, teljesen bezárkózik.

Az asztmás embernek meg kell tanulnia elfogadni saját tökéletlenségét vagy bizonyos élethelyzetekben előforduló tehetetlenségét – nem szabad küzdenie ellene! Hosszantartó betegség során kialakul a mellkas megnagyobbodása, megmerevedése. Ez a jelenség tekintélyparancsoló külsőt kölcsönöz, de a rugalmasság elvesztése miatt valójában csekély légzési volument takar. Az emberi test itt is tisztán mutatja az egyén önmagával szembeni elvárásait, ám igazi erő helyett itt csupán pöffeszkedésről beszélhetünk, ami egészen ájulásig is fokozódhat. Az ember legszívesebben ordítana, de ez rendszerint már a tüdőben megreked, így nem tehet mást, mint odahörög valamit a másiknak, kimutatva agresszív indulatait, amelyek másképpen nem tudnak kifejeződésre jutni. Ezért fontos, hogy a beteg élete során megtanulja kifejezni önmagát, kinyilvánítani érzelmeit, hogy adhasson és kaphasson!

Mészáros Márk