Diagnózis

Az idült bélgyulladások diagnózisa többféle vizsgálat elvégzése után mondható csak ki. Az orvos először klinikai, érzékszervi vizsgálatot végez, áttapogatja, megnyomkodja a beteg hasát, és kézzel vizsgálja a vastagbelet. Vérvizsgálattal gyulladásos vérparaméterek mutathatók ki. Nagyon fontos lépés a hasüreg ultrahangvizsgálata, mellyel áttekintő kép nyerhető a zsigerek állapotáról.

Ezek után már megfogalmazható az idült bélgyulladás gyanúja, mely endoszkópos vizsgálattal igazolható. Ekkor ugyanis közvetlenül elérhetővé válik a bél nyálkahártyája a végbélnyíláson át a bélbe juttatott apró kamerával. Ezzel a módszerrel felmérhető a nyálkahártya gyulladása, láthatóvá válnak a fekélyek, meghatározható azok súlyossága és elhelyezkedése. Tehát pontos, egyértelmű diagnózis hozható meg, és az esetek túlnyomó többségében az is eldönthető, hogy fekélyes vastagbélgyulladásról vagy Crohn-betegségről van-e szó.

Egyes esetekben természetesen további vizsgálatokra, így röntgenre, kontrasztröntgenre vagy CT-re is szükség lehet bizonyos kérdések egyértelmű megválaszolásához.
A fekélyes vastagbélgyulladás kezelésének módszerei

A fekélyes vastagbélgyulladás kezelésének célja a beteg tüneteinek csökkentése vagy megszüntetése, a folyamat tünetmentes időszakba juttatása, és minél tovább ebben az állapotban (remisszióban) tartása.

Ez legtöbbször gyógyszeres kezeléssel érhető el. Ezért az akut fázisban a beteg általában kortizont vagy mesalazint (5-amino-szalicilsavat) tartalmazó készítményt kap, melyek csökkentik a gyulladást. Minthogy a folyamat a bél alsó szakaszára korlátozódik, könnyen kezelhető szuppozitóriumokkal, beöntéssel, illetve habkészítményekkel. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a kezelés mindaddig tart, amíg a gyulladás el nem múlik, azaz be nem következik a remisszió.

A sulfasalazint, mely igen hatékonynak bizonyult a bélgyulladások kezelésében, korábban a kortizonkezelés mellett alkalmazták. Aktív hatóanyaga a fent említett 5-amino-szalicilsav (5-ASA, mesalazin). A kezelés mellékhatásai mesalazinnal nagymértékben csökkenthetők.

A mesalazint alacsony adagban adják, és a remisszió elérése után sem hagyják abba az adagolását. Más szóval úgynevezett fenntartó kezelést folytatnak vele, ugyanis ilyen alkalmazás mellett e hatóanyag ismert hatása, hogy meg tudja akadályozni a fekélyes vastagbélgyulladás fellobbanásainak a kialakulását.

Az egyes konkrét esetben választandó kezelési módszer és adagolás az állapot súlyosságától, továbbá annak progressziójától függ. Ezt a döntést csak az orvos hozhatja meg.

Ritkaság, hogy a gyógyszeres kezelés ne segítene. Ha ez mégis bekövetkezne, a vastagbél műtéti eltávolítására (úgynevezett kolektómiára) van szükség. Az eljárás során már nem ültetnek be mesterséges végbélnyílást – ma már a vékonybél kacsaiból hoznak létre egy zacskószerűséget a hasüregben, amely gyakorlatilag átveszi a végbél szerepét. Így legtöbbször vastagbél hiányában is normális állagú bélsár képződik, bár a beteg valamelyest gyakrabban kénytelen székletet üríteni a szokásosnál. Fekélyes vastagbélgyulladás esetén ez a fajta operáció végleges gyógyulást is jelent egyben, ez a kór ugyanis, a Crohn-betegséggel ellentétben, kizárólag a vastagbélre terjed ki.

A fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedőknek nem kell különleges étrendre térniük. Bármit megehetnek, amit csak bírnak. Természetesen az olyan ételekkel, amelyek gyakran az egészségeseknek is problémákat okozhatnak, más szóval, amelyek nagy mennyiségű gázt képeznek, mint a vöröshagyma és a káposzta, érdemes vigyázni. Ugyanez igaz a különösen zsíros ételekre is.

A Crohn-betegség kezelésének módszerei

A Crohn-betegség kezelésének alapelvei ugyanazok, mint a fekélyes vastagbélgyulladáséi. Itt is a tünetek enyhítése, a gyulladás csökkentése, a remisszió elérése, és a hosszú tünetmentes stádium fenntartása a cél. Itt azonban mindezek gyakran nehezebben érhetők el, mint a fekélyes vastagbélgyulladás esetében.

Az akut fázisban a kortizonkészítmények használata elkerülhetetlen. Nemrég hoztak forgalomba egy új, a Crohn-betegség kezelésére alkalmas hatóanyagot, a budezonidot. Ezt a gyógyszer-előállítás módszereinek fejlődése tette lehetővé, és egy olyan különleges tablettafajta kifejlesztése, amelyekkel elérhető, hogy a hatóanyag felszívódása csak a végbél végső szakaszán, a gyulladás fő helyszínén kezdődjön meg. A budezonid szinte kizárólag helyileg fejti ki a hatását, és amint elvégezte a feladatát a bélben, egyenesen a májba kerül, ahol lebomlik. Tehát minimális mennyiség található belőle a vérkeringésben, így nem terheli meg a szervezetet. Ez az oka annak, hogy a budezonid alkalmazásakor sokkal ritkábban lépnek fel mellékhatások, mint a hagyományos kortikoszteroidokkal történő kezelés esetén.

A Crohn-betegséget emellett gyakran kezelik sulfasalazinnal vagy mesalazinnal, melyet a szervezet jobban tolerál. A mesalazint különösen akkor javallt igénybe venni, ha a gyulladás mind a vékonybelet, mind a vastagbelet érinti.

Ha kortikoszteroidokkal és mesalazinnal nem érhető el hosszabb remisszió, az immunrendszer működését gyengítő gyógyszer, úgynevezett immunszuppresszáns alkalmazására lehet szükség. Jelenleg e gyógyszertípusból a legjobb eredményeket az azatioprinnal érték el. Az immunszuppresszánsok támogatják a kortikoszteroidok gyulladáscsökkentő hatását, ezzel lehetővé teszik azok adagjának csökkentését.

A különféle e célra rendelkezésre álló gyógyszerekkel való kezelés segít elodázni a gyulladás újabb fellobbanásait, de általában nem sikerül elérni, hogy egyáltalán ne alakuljon ki több akut epizód.

Crohn-betegség esetén műtéti beavatkozásra akkor van szükség, ha szövődmény, például szűkület (sztenózis) vagy sipoly alakul ki a bélben. Ezek sebészileg eltávolíthatók. A műtéti beavatkozás, a fekélyes vastagbélgyulladással ellentétben, itt mindig konzervatív, mert a gyulladt bélszakasz eltávolítása nem eredményezne gyógyulást, a betegség ugyanis a gyomor-bél csatorna bármely más szakaszára áthelyeződhet.

Az ebben a kórban szenvedő betegeknek azzal is szembe kell nézniük, hogy a gyomor-bél rendszerük működésében jelentkező zavarok miatt hiánytüneteik alakulhatnak ki. Ezeket a legkülönfélébb vitaminok, illetve egyes nyomelemek, mint a cink, továbbá egyéb ásványi anyagok és fehérjék hiányos felszívódása okozza. Ezért a hiányzó anyagokat megfelelő készítményekkel pótolni kell.

Az akut fellobbanás alatt néha különleges „űrhajós-diétára” is kényszerülhet a beteg, azaz folyékony formában kénytelen felvenni a szükséges tápanyagokat (vagy, vészhelyzetben, infúzióban). Ettől eltekintve nincs szükség speciális étrendre, minden szokásos étel fogyasztható. Ugyanakkor azonban, minthogy különösen könnyen léphetnek fel náluk emésztési zavarok, az egészséges embereknél jobban tanácsos odafigyelniük, hogy egészségesen, kiegyensúlyozottan étkezzenek.

Forrás - drfalk.hu