Az extra- és parapszichológián belül a szellemi gyógyítás dolga és hatásköre az az ismeret, ami a mentális, asztrális, és vitális szinten különleges lehetőségeivel egyaránt képes hatni. Egy személy, aki a szellemi gyógyászattal szeretne foglalkozni, megfelelő érzékenységgel kell, hogy rendelkezzen. Lehet, hogy valaki érez magában erre erőt, lehet hogy tényleg ott bujkál benne a képesség, mégsem jön felszínre.

Felszínre kell hozni! Mindenkinél, akinél lehet, aki igényli, engedi, és aki nem fél tőle.

Van, aki csecsemő korától extraszenz, és van, akiben visszahúzódik sokszor sajnos örökre, t.i.. képességeink léte, fejlődési folyamatai nagymértékben függenek környezetünk igényeitől.

Olykor ösztönös tudata által vezérelve odatotyog egy picike gyermek a papájához, ráteszi mondjuk fájó térdére a picike kezét, és a fájdalom elmúlik! Legjobb esetben a papa arra gondol, hogy angyal röpült el fölötte. Vagy arra sem. Az, hogy nem fáj a térde, természetes, mert hát az egészséges állapot a természetes állapot. És ez így is van. Csakhogy az bizony természetellenes, amikor a picike már nem totyog, és tudatos tudata által vezérelve megy oda a papához, céltudatosan teszi rá a még mindig picike kezét, apja pedig az egészet nem tudja mire vélni.

A gyermek harmadik próbálkozása már bizonytalan. Éppen ezért szavakkal szeretné biztosítani magát, s a papán segíteni. Elmeséli hát, hogy mire készül. A papa frászt kap ettől az egésztől, és imádott gyermekét elhajtja, kb. így: jaj, kislányom, hagyj engem a hülyeségeiddel! Nincs nekem enélkül is elég bajom? És itt a vége! (Reményünk csak arra van, hogy nem örökre!) A gyerek visszahúzódik, bár a papáját ezután is szereti, és a papája is őt!

Mi is történt? A gyermek „gyermeki” próbálkozásai megszűntek, mert a szülő alkalmatlan volt ezt megérteni.

Esetek sokasága állhatna itt… csak egyet még a sok közül!

A gyerek auralátó.

„Anyu, jaj, anyu, nézd! a bácsin milyen szép zöld a ruha, és még a levegő is!”

Anyu másnap kétségbeesve viszi imádott kisfiát a gyermekgyógyászhoz, aki megnyugtatja: nem egyedi eset, úgy tűnik, kimerült. A gyerek aludjon egy jó nagyot, és nem lesz semmi baj.

Később derül ki - a nagymama meséli - hogy a mama is látott zöldeket.

Az extrapszichológia három részre osztja azokat az emberi adottságokat, amik nem feltétlenül tartoznak a tudatos tudat hatáskörébe. Ezek az extraszenzorika, extramotorika és enionika. Mindegyiknek tizenkét fázisa ismert, és saját rendszerükben összefüggenek egymással.

Az extraszenzorika „csak” diagnosztikával foglalkozik, az extramotorika korrekciókkal és programozással, az enionika dolga pedig az idővel való munka és a konkrét ráhatás.

A kisfiú, amikor a zöld bácsiról beszélt, az extraszenzorika második szintjén volt, és a biolokáció kettős kódját alkalmazta. Az auralátáson kívül ide tartozik még a különböző sugárzások érzékelése és a nagyon is fizikai jelenségnek számító pulzus-diagnosztika.

A kislány picike kezével pszichológiai korrekciót hajtott végre az extramotorika hatáskörében, és hatott apja fizikai testére, akinek eszébe sem jutott, hogy angyali kislánya volt a „tettes”.

Gaál Tamás - Tisztaforrás Intézet