A rovarméreg allergia a népesség körülbelül 0,5-5 százalékát érintő probléma, és tekintettel az esetleg fellépő életveszélyes állapotra, a beteg számára rendkívül fontos a pontos diagnózis és az ennek megfelelő kezelés. A világ különböző tájain más-más rovarok csípése okozhat allergiás reakciót.

Hazánkban a mézelő méh és a közönséges darázs szúrásával kell számolni. A betegek az esetek zömében nem tudják megmondani, hogy pontosan mi csípte meg őket. Segítség lehet ennek a kérdésnek a tisztázásában a csípés helyszíne, ugyanis a természetben főleg a méhek, míg a városokban és szeméttárolók környékén inkább a darazsak csípnek. Fontos támpont, hogy a csípést követően a fullánk bent maradt-e a szúrcsatornában, ez a tény ugyanis a méhcsípésre utal. Természetesen vannak egyértelmű helyzetek is, amikor például a méhészt méhészkedés közben éri csípés. A méhméreg-allergia egyébként méhészeknél sokkal gyakoribb, mint az átlagnépességben.

Mikor beszélhetünk rovarméreg-allergiáról?

Rovarcsípést követően kialakuló, néhány nap alatt elmúló helyi pír és duzzanat normális reakció és nem allergia. Ilyenkor is felléphet azonban életveszélyes állapot, ha a nyelven vagy a torokban éri a szúrás, illetve ha érbe történik a csípés és a méreg közvetlenül a véráramba kerül. Előbbi esetben a helyileg kialakuló duzzanat, gégeödéma elzárhatja a légutakat, az utóbbi esetben pedig a közvetlenül véráramba bekerülő méreganyag válthat ki általános reakciót.

Nagyszámú szúrás alkalmával úgynevezett toxikus általános tünetek léphetnek fel: hányás, hasmenés, szédülés, fejfájás, láz, különböző idegrendszeri tünetek, de ez sem allergiás reakció, hanem a méregben található hisztaminszerű anyagok biológiai hatásai.

A valódi allergiás reakció - bár tünetei a fentiekhez hasonlóak lehetnek - mechanizmusában tér el azoktól, úgynevezett I. típusú méregspecifikus IgE közvetítette reakció. A csípést követően pár perccel, de mindenképpen egy órán belül testszerte viszketés, csalánkiütés, légzési nehézség, szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, arcdagadás, vérnyomásesés, eszméletvesztés alakulhat ki.

A rovarméreg-allergia megelőzése

A kivizsgálás azért nagyon fontos, mert valódi allergia esetén a beteg tulajdonképpen folyamatos életveszélyben van, míg a nem allergiás mechanizmusú, "csak" szerencsétlen helyű csípés esetén a következő szúrás várhatóan helyi tüneten kívül mást nem okoz

A kivizsgálás célja megállapítani, hogy valódi allergiáról van-e szó, és ha igen, akkor a túlérzékenység méh- vagy darázsméreggel szemben áll-e fenn. Ha valakin tehát a csípést követően a fent leírt tünetek jelentkeznének, az haladéktalanul keresse fel az allergológust. Gyors segítség híján a túlérzékeny beteg könnyen bele is halhat a sokkba, ezért nem szabad elhanyagolni, fél vállról venni az ilyen allergia veszélyeit!

Az elsődleges ellátásnál gyakori hiba, hogy úgy gondoljuk, egyetlen kalciuminjekció mindent megold. A mai szemlélet szerint az elsődleges gyógyszer az adrenalin (epinephrin) hatóanyag-tartalmú injekció, egyéb allergiaellenes szerek, szteroidok segítenek ugyan, de nem azonnal.

Immunterápiára van szükség

Amennyiben a kivizsgálás során a valódi allergia igazolódik, feltétlenül úgynevezett immunterápiára van szükség.

Ennek lényege, hogy fokozatosan emelkedő adagban beadva - injekció formájában - a betegnek a problémát okozó rovarméreg tisztított kivonatát, mintegy hozzászoktatják az allergiás szervezetet a méreganyaghoz, hogy ismételt találkozás alkalmával ne reagáljon a méregre allergiával.

Az immunterápia hatásfoka rovarméreg-allergia esetében igen jónak mondható, körülbelül 3-5 évi injekciózást követően (ez általában 4-8 hetente egy injekciót jelent) a betegek 70-90 százaléka általános tünet nélkül viseli a rovarcsípést.

A védettség az immunterápia ideje alatt és azt követően egy évig biztosan fennáll, egyes betegeknél lényegesen tovább is, de immunterápiát követően a beteget évente ellenőrizni kell és amennyiben indokolt, a terápia megismételhető. Amíg az immunterápia során a teljes védettséget adó fenntartó dózist el nem érjük, illetve ha a beteg egyéb betegségei miatt (autoimmun betegségek, reumás betegségek, heveny és idült gyulladások, súlyos szív-érrendszeri, illetve légzőszervi betegségek) immunterápiában nem részesülhet, akkor elsősegélykészletet kell a betegeknek készenlétben tartanuk.

Ez egy adrenalint tartalmazó autoinjektor. A csípés után ezt a betegek saját maguk könnyen beadhatják maguknak.

Előzze meg a rovarcsípést!

Van néhány hasznos módszer is a rovarcsípések elkerülésére.

Fontos, hogy az ember elkerülje a hirtelen mozdulatokat, amikor darazsak vagy méhek vannak körülötte. Hasznos távol tartani magunkat a lehullott, rothadó gyümölcsöktől. Néha kertészkedés közben érdemes óvatosnak lenni.

A szabad levegőn tartózkodó allergiás betegnek nem szabad illatszereket, erősen illatosított szappanokat, tusfürdőket használnia.

Kerülnie kell a bő, laza és élénkszínű ruhákat is. A legfontosabb tanács, hogy soha ne sétáljanak mezítláb. Az allergiás betegek ne egyenek a szabadban.

Csípés után a betegnek azonnal használnia kell a segélycsomagot és azután további sürgősségi ellátás végett orvoshoz kell fordulni! Az autoinjektor ugyanis önmagában nem helyettesíti az orvosi ellátást, csak a reakció időleges megakadályozásával pillanatnyi segítség mindaddig, amíg a beteg a megfelelő orvosi kezelést megkapja.

Forrás - Gyógy-ír    Kisalföld