A pszichodinamikus mozgás- és táncterápiáról általában

Mi a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia?

A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia a Pszichoterápiás Tanács áltl elfogadott és akkreditált önismereti és terápiás módszer, amely a testtudati gyakorlatokat, a mozgásimprovizációban, táncban rejlő alkotó és gyógyító lehetőségeket összekapcsolja a pszichoanalitikusan orientált csoportterápia eszközeivel. Egyszerre figyel az egyéni testi-lelki érzések dinamikájára (változásaira, feszültségeire) és a csoportban megszülető testi-lelki érzések változásaira, összefüggéseire (a csoportdinamikára).

A PDMTT többnyire csoportban használatos, de egyéni terápiaként is hatékony lehet. E módszert Magyarországon Dr. Merényi Márta indította el. (A PDMTT pszichológiai, elméleti alapjairól lásd a Szakembereknek szóló részt.)

Melyek a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia hatótényezői?

A PDMTT alapja a testi érzések felszínre hozása, differenciálása, korrekciója, vagyis a testtudati munka. Testi érzéseink énünk legősibb rétegét képezik.

Már 2-3 éves kor alatt, egy túlnyomórészt beszéd előtti életkorban kialakul későbbi személyiségünk "magja" az a testi-érzéki hangulat, ritmus, amelyre ráépülnek énünk későbbi rétegei. A testélményekben rögzült töréseket, szorongásokat, vágyakat olykor nehéz a szavak útján elérni.

A PDMTT az érzékelés és a mozgás eszközeivel hozzáférhetővé teszi és lehetőleg korrigálja ezeket az elemi testélményeket. E testélmények alakításával a hozzájuk kötődő öntudatlan érzések, kapcsolati mintázatok is tudatosulhatnak és változhatnak. A PDMTT-ben egyaránt lényeges az egyéni és kapcsolati munka. Az egyszerű mozgásos gyakorlatok kiérzékenyítik saját testi valónk érzékelését és a másokkal való kapcsolatban átélt testérzeteket. A testtudati munkára épül az egyedüli, páros, vagy csoportos mozgásimprovizáció. Az önészlelés, s a kapcsolódások árnyalódása miatt a mozgásimprovizáció igazi alkotássá válik a csoportfolyamat során.

A pszichodinamikus módszer lényeges önismereti eszköze a mozgásos élmények megbeszélése is. Habár nem lehet minden testérzést kimondani, nagyon fontos a testi és verbális (beszédben kifejeződő) személyiségrészeink összekapcsolása a csoportfolyamatban.

Kiknek javasoljuk?

• Általában azoknak, akik úgy érzik, szeretnének testi önmagukkal őszintébb, szabadabb kapcsolatba lépni, akiket érdekel a mozgás, önismeretet és alkotás összekapcsolása, s vállalják az önismereti, illetve terápiás folyamattal járó elköteleződést.
• Javasoljuk azoknak, akik szenvednek önképük zavarai, vagy kapcsolati elakadásaik miatt.
• A módszer hatékony lehet pszichózisok, személyiségzavarok, neurózisok, különböző pszichoszomatikus problémák gyógyításában.

A PDMTT-vel kapcsolatban felmerülő gyakori kérdések

Milyen a csoportok összetétele?

Minden hosszabb PDMTT csoportot két mozgásterapeuta vezet, a csoport optimális létszáma 12 � 18 fő. Egy tipikus � nem sajátos téma köré szervezett - felnőtt csoport összetétele változatos. Minden csoport világmodell. Minél változatosabb nem, kor, élethelyzet, lelkialkat szerinti összetétele, annál jobb. Annál inkább megélhetjük, megérthetjük, korrigálhatjuk azokat az érzéseket, kapcsolati mintázatokat, amelyek hétköznapjainkban is működnek.

Mennyi időt vesz igénybe egy mozgás- és táncterápiás csoportfolyamat?

Egy tipikus pszichodinamikus mozgás és táncterápiás csoport kéthetenként találkozik, egy csoportalkalom öt óra. Lehetségesek hosszabb (pl.250 órás) és rövidebb (pl. 50-100 órás) csoportfolyamatok. A nyitott alkalmak után a csoportok szerződést kötnek, ami azt jelenti: megbeszélik, milyen keretek között tudnak a legjobban együttműködni. Elköteleződni mindig az egész csoportfolyamatra kell.

Mire való a demonstráció és az interjú?

Minden folyamat elején demonstrációk teszik lehetővé, hogy az érdeklődők minden elköteleződés előtt kipróbálják a módszert. A hosszabb csoportok előtt a terapeuták személyes interjú-beszélgetésre hívják a jelentkezőket. A demonstráció és az interjú célja, hogy mind a jelentkezők, mind a csoportvezetők megbizonyosodjanak róla, hogy a PDMTT valóban megfelelő út a jelentkező számára. Az interjúbeszélgetés alkalmat ad annak megfogalmazására, hogy a jelentkező mire szeretné használni a folyamatot, milyen személyes változásra van szüksége.

Hogyan zajlik egy csoportalkalom?

A csoport többnyire állapotjelző beszélgetéssel kezdődik. A beszélgetést követő testtudati munkát és mozgásimprovizációt a csoportvezetők a csoport aktuális állapotához igazítják. Változatos instrukciókkal segítik a résztvevőket a testtudati kiérzékenyülésben, s az improvizációs készségek fokozatos kialakításában. A mozgáshoz zenét is használnak.

A mozgásos blokk után újabb beszélgetés zárja le az alkalmat, amely lehetőséget ad a mozgásos élmények feldolgozására, az egymásnak való visszajelzésekre, s arra, hogy a személyes történet, a hétköznapi tapasztalatok, s a csoportban megélt tapasztalatok összekapcsolódhassanak a megértés és változás lehetőségévé válva.

Titoktartás

Szükséges-e az ügyes mozgás, vagy jó tánckészség?

Semmiféle mozgásos előképzettség, ügyesség, fittség, fiatalság nem szükséges! A csoportvezetők feladata az, hogy a testtudati gyakorlatok felhasználásával, a jelenlevőkhöz illeszkedő instrukciókkal segítséget adjanak az improvizációs készség kialakulásához.

Kell-e beszélni a táncterápiás órákon?

Az MTT-ben semmi nem kötelező. Lehet beszélni, de nem muszáj, lehet mozogni, de azt is bármikor abba lehet hagyni. Hosszú távon a fejlődés feltétele az, ha a beszédhez kötődő személyiségrészünket és testi, mozgásos élményeink szavak előtti világát össze lehet kötni. A csoport beszélgetéssel kezdődik, majd a mozgásos szakasz következik, s a végén ismét beszélgetés zárja az alkalmat.

Lehet-e két csoportba járni egyszerre?

Nem, a két önismereti, illetve terápiás csoport egyszerre nem javasolt. Egy-egy tag olyan erős tartalmakat hordozhat két alkalom között, hogy átviheti az egyik csoport történéseit a másikba. Előfordulhat az, hogy személyisége egyes részeit az egyik csoportba viszi, másik felét a másikba, s így elakad a fejlődésben. Hisz a valódi fejlődés együtt jár különböző én-részeink egységesülő megélésével. A kétfelé járás károsan befolyásolhatja a csoportfolyamatokat mindkét csoportban.

Van-e felső korhatár?

Nincsen. A mozgás- és táncterápia idősebb korban is javasolt.

Miért van két vezető?

A két vezető azért van jelen, mert a mozgásos és a szemlélő terapeutai jelenlét egyaránt fontos a folyamatban. A legtöbb mozgásos gyakorlatban az egyik vezető részt vesz a mozgásban, a másik megfigyel.

Kihez járjak?

Mint minden terápiánál a terapeuta választása nem könnyű feladat. Lényeges az, hogy az illetőnek legyen megfelelő képesítése, legyen hivatalos jogosítványa csoportvezetésre. Honlapunkon közzétesszük a pszichodinamikus módszer képzett csoportvezetőinek és asszisztenseinek névsorát. A pszichodinamikus módszer tanulmányi bizottsága által hitelesített csoportvezetők és asszisztensek egyaránt vezethetnek önismereti csoportot.

Van-e egyéni táncterápia?

Az egyesület honlapján feltüntetett terapeuták többnyire csoportban dolgoznak, de végezhetnek egyéni terápiát is.

Keretek
A csoport kereteit a csoport által átbeszélt szerződés szabályozza. A keretek tisztasága, megbízhatósága (időkeretek, titoktartás, fizetés, külső kapcsolat tilalma, stb) rendkívül fontos a terápiás folyamatban.

Miért nem jó a csoporton kívül találkozni?

A terapeutákkal és a többi csoporttaggal a csoport idején kívül nem találkozunk. A csoporttagok így tudják csak szabadon használni a terápiás tér különleges védettségét és erejét. A csoport idejében és terében olyan érzések, tapasztalatok is felbukkanhatnak, amelyek hétköznapi életben még nehezen feldolgozhatóak. Az egymással és a terapeutákkal kapcsolatos (áttételi) érzések gyakran nem az adott személyekről szólnak, hanem a saját elakadások és vágyak kivetítései, s egy terápiás folyamatban válnak feldolgozhatókká.

Ezeket az érzéseket valódi kapcsolatként realizálni ártalmas lehet mind a hétköznapi élet, mind a terápiás folyamat szempontjából.

Miért nem beszélnek magukról a terapeuták?

A terapeuták a csoport terébe nem vihetik be külön, személyes történetüket, problémáikat, érdeklődésüket. Így tudnak csak többé-kevésbé tiszta felületet, tükröt nyújtani a csoporttagok számára, így lehetnek a terápiás �itt és most�-ban kellően elérhetőek. A csoporttal kapcsolatos aktuális érzéseiket, a mozgás közben megélt tapasztalataikat természetesen ők is megoszthatják.

Lehet-e egyéni pszichoterápiába járni táncterápia mellett?

Habár a PMTT önálló önismereti és terápiás módszer, az PMTT és az egyéni pszichoterápia jól kiegészítheti egymást. Bizonyos tartalmak könnyebben megtestesíthetők mozgásban, mint mentálisan, és ez fordítva is igaz, bizonyos mozdulatok előhívhatnak olyan érzéseket gondolatokat, amik korábban nem voltak tudatosan jelen, könnyebben megnevezhetők, s ezáltal új tartalmat jelentenek a verbális terápiában.

Olykor kifejezetten szükséges is lehet a PMTT mellett az egyéni terápia. Mindig fontos azonban a két tér lélektani összekötése.

Mit lehet csinálni 5 órán keresztül?

Az PMTT terápiás folyamatában egy-egy foglalkozás legtöbbször 5 órán keresztül tart. A csoport beszélgetéssel kezdődik, majd a mozgásos szakasz következik, s a végén ismét beszélgetés zárja az alkalmat. Másképp működik az időérzék mozgás és másképp a beszélgetés alatt. Általában elég hamar kialakul egy olyan légkör, hogy az 5 óra szinte kevésnek tűnik, s nagyon gyorsan elrepül.

Van testi érintés?

Igen az MTT folyamatában használjuk az érintés gyógyító, korrekciós erejét. Ez az érintés azonban nem kötelező, szigorú, biztonságos keretek között történik meg. Az MTT folyamatában megtanuljuk megkülönböztetni az érintés árnyalatait, jelentéseit. Így a hétköznapi életben is sokkal biztonságosabban és érzékenyebben bánhatunk az érintéssel.

Megjelenik-e a csoportokon a szexualitás?

A testtudati munka segíthet a szexualitáshoz kötődő érzések, elakadások megértésében, gyógyításában. Mindazonáltal a terápiás folyamatok alatt a nemi szervek érintése, a szexualitásra való direkt irányulás nem megengedett.

Van-e látható jele annak, ha valaki táncterápiába jár?

A testtudati munka eredményeképpen egy idő után megváltozhat testi jelenlétünk sajátos minősége, változhat mozgásunk. Adott esetben oldottabbá, könnyedebbé válhat, vagy éppen összeszedettebbé, erőteljesebbé, s ezt környezetünk is észlelheti.Egy csoportfolyamat elvégzése után van, aki könnyebben tud kapcsolatot létesíteni, van, aki könnyebben tud kapcsolatban megmaradni, vagy éppen egyedül is megállni a helyét.

Miért tart ilyen sokáig, egy évig, vagy akár évekig a táncterápiás folyamat?

A terápiás folyamatok általában azért tartanak sokáig, mert a régi rossz beidegződéseket nehéz korrigálni. Az MTT nem különbözik más terápiáktól abban, hogy ezen beidegződések feldolgozása, átdolgozása, átalakítása hosszú időt igényel.

Milyen öltözet szükséges?

Javasolt puha, kényelmes, mozgásra alkalmas ruha. Általában cipő nélkül, mezítláb, vagy zokniban dolgozunk.

A pszichodinamikus mozgás- és táncterápiáról szakembereknek

A táncterápiák, függetlenül attól, hogy mely irányzathoz tartoznak, a mozgás, a testi tapasztalatok fejlődésben és a továbbfejlődésben betöltött alapvető személyiségszervező erejére építenek.

A Pszichodinamikus Mozgás- és táncterápia (továbbiakban PMTT) feltáró és korrektív pszichoanalitikus szemléletű pszichoterápiás módszer, mely egyéni klienssel és csoporttal egyaránt művelhető. A korrekció testi és verbális átdolgozás útján történik. A gyógyító folyamat a mozgás és a testi tapasztalás köré szerveződik.

A módszer elméleti hátterét a pszichoanalitikus tárgykapcsolatelméletek, a csecsemőkutatások eredményeit beépítő új szelfpszichológiai és kötődéselméletek, az idegtudományok és az élettan vonatkozó ismeretei képezik. (Pl. a térélmény, a memóriakutatások vagy neurofiziológiai szabályozás különböző szintjeinek legújabb ismeretei.) Másik - elsősorban gyakorlati - bázisát a modern táncirányzatok, testtudati rendszerek, a 20. századi kísérleti színházi alkotó műhelyek tapasztalatai és elméletei alkotják.

Összefoglalva PMTT szemléletét meghatározó főbb elméleti meggondolásokat:

Kiemelt jelentőségű a preverbális kor tapasztalati világa, az anya-gyerek, szülők és a gyermekek kapcsolata, a korai szelférzetek élményrétege, ahol az élmények és a kapcsolatok átélése, szabályozása még a testi folyamatokon keresztül történik. Ennek elérése kettős értelemben kiemelt jelentőségű.

Egyrészt a korai, nehezebben hozzáférhető tapasztalatok, kapcsolatok lecsapódásai a testi tapasztaláson keresztül elérhetővé válnak. Másrészt a bemozdulás által működésbe lendül lényünknek, énünknek az a rétege, melyet folyamatosan élünk és használunk, de gyakran nem vesszük tudomásul: a test és a testi szelf. Személyiségünket teljesebben élhetjük meg a terápiás folyamat során. Ez gyakran képes újraszervezni berögzült sémáinkat.

A testi, fiziológiai és érzelmi fejlődés egymástól elválaszthatatlanul, gondozó-csecsemő kapcsolatban történik. Ennek meghatározó része a csecsemő érzelmi-fiziológiai állapotainak szabályozása, melynek feltétele a gondozó megfelelő válaszkészsége, feszültségtűrése, azaz tartalmazó képessége. A csecsemő anyjával való kapcsolatban tanulja meg, hogy saját érzelmi-fiziológiai állapotait észlelje, és elkülönítse mások állapotaitól. Így alakul ki normális neurofiziológiai szabályozás, és a differenciált tárgykapcsolati világ. Azaz a legfontosabb személyekhez, világhoz való viszonyulási módjaink belső reprezentációs modelljei.

Az új szelffejlődéselméletek szelf-fogalma egy folyamatosan szerveződő élményalapú szelfként értelmezi személyiségünk magját.

Daniel Stern szerint a fejlődéssel az újabb szelférzések az élmények újabb tartományát nyitják a csecsemő számára, minden szelférzés új szervezőerő, és egész életünkben egymás mellett léteznek, támaszkodhatunk rájuk. A korai fejlődés időszakára jellemző kapcsolati minták mozgásos-fiziológiai-érzelmi minőségei az implicit memóriában őrződnek, mivel az explicit memóriarendszer struktúrái később érnek. A PMTT vonatkozásában ez azt jelenti, hogy testi-mozgásos tapasztalat útján elérhetővé, és módosíthatóvá válik korai kapcsolati világunk.

A verbális szelférzés új teret nyit, a szimbolikus gondolkodás kiteljesedését hozva, átvezet a narratív szelférzésbe. A beszéd, a gondolkodás szintjén is elkezdődik a belső szabályzás.

A csecsemő-megfigyelések és a memóriakutatás eredményei alapján a preverbális szelférzetekre épül a fantáziaalkotás kognitív képességének kialakulása.
A PMTT épít a korai szelférzetek jelenlétére, és azok énélményszervező potenciáljára.

A MÓDSZER

A módszer négy munkamód folyamatos és együttes jelenlétére bontható le. Ezek a következők:

I. Testtudati munka
II. Kapcsolati munka
III. Alkotás szintje
IV. Verbális munka

A négy munkamód egységes, pszichoanalitikusan orientált lélektani munkafolyamatba ágyazódik.

Testtudati munka

A testtudati munka alapja a konkrét testi érzékelésre és mozgásra irányuló figyelem, mely lehetővé teszi a test fizikai állapotváltozásainak lekövetését, azaz az un. tiszta testi tapasztalatot. Ez a munka a saját test és mozgás részletes érzékelésével, megfigyelésével kezdődik.

Egyszerű figyelmi fókusszal indítunk, mint pl. légzés, a testsúly, a járás megfigyelése - vagy párban a testsúly átadása vagy átvétele, tartása, támaszadás, és támaszkodás. Direkt testtapasztalás: súly, egyensúly, irány, testrészek részvétele, szimmetriaviszonyok, térhez való viszony, erő, ritmus, sebesség, forma, irány-sebesség, a test külső és belső tere.

A testre irányuló figyelem sajátos módosult tudatállapotot indít, mely a szabályozás archaikusabb szintjeit, csatornáit éri el. Ez a fajta módosult tudatállapot a figyelem folyamatos mélyítésével az egyén által szabályozható, irányítható, a jobb és bal agyfélteke közti átjárhatóságon alapul.

A testtudati munkán keresztül juthatunk el a szelférzetek korábban létrejövő szintjeihez, a hatóerő - önmagunk - átéléséhez, és egyfajta testi reflektivitáshoz, önreflexióhoz. A PMTT-ben primer testi tapasztalati szinten, a terápiás keretek védelmében a korai élményvilág is megmozdul.

A lélektani munkát a testtudati munka alapozza meg, amennyiben a konkrét (valós) testi tapasztalás talaján bontakoznak ki a mozgás szimbolikus minőségei és a lélektani tartalmak összefüggései.
A saját test fizikai minőségeinek, tulajdonságainak részletes tudatosítása, azaz a szelfmagérzetek megerősítése, mely a testséma, testkép belső reprezentációinak folyamatos változását is eredményezi. A spontán vagy akaratlagos mozgás több paraméter mentén leírható élménymodalitásaihoz csatlakozhatnak azok az asszociációk, amelyeket a mozgás hívott elő.

A testtudati munka lehetőséget ad a belső testkép differenciálódására, a mozgásrepertoár bővülésére és az improvizációs készség fejlődésére is.

A kapcsolati munka

Páros, hármas, kiscsoportos vagy csoportos - kapcsolati - munkánál is egyéni vagy több személyre építő testtudati tapasztalatból indulunk el.

A másik személy(ek)kel való kölcsönös munka, a tükrözés finom áramlása, a hangolódás pozitív vagy akár az elhangolódás negatív élményei színezik át a közös mozgást. Az áttételnek megjelennek artikuláltabb és kevésbé artikulált szintjei (itt utalnék Bálintra, aki szintén kiemeli, hogy az őstörés szintjén a szavak elvesztik jelentésüket és jelentőségüket, másfajta, nem szavakhoz köthető jelenlét szükséges a terápiás munkához).

A közösen megélt történetek valóságossága megerősödik a kapcsolatban, és ezáltal s saját valóságosság érzése, az én-élmény is. Fontosak a mozgásterápiás csoportra jellemző sajátos csoportdinamikai történések is, a csoport együttes működése, ereje, és a szinte nem is észlelhető, mégis folytonosan ható szinkron történések.

Mozgásterápia során az egyénnek lehetősége van az egyedüli munkára, Bálint alkotás fogalma itt nagyobb jelentőséget kap. Az egyedüli improvizáció során az egyén dolgozhat a csoportban megélt, megtapasztalt élményekkel, és beépítheti akár mások élményeit is az alkotás során.

Ez a saját testbe vagy testben történő integráció segíti a szeparáció-individuáció folyamatos átdolgozását is, és hogy a nagy testi intimitást jelentő helyzetekből, kapcsolatokból az egyén a saját egyéni útját is képes legyen építeni.

A winnicotti értelemben vett egyedüllét képessége a jó tárgyak beépülésén alapul. Mozgásterápiás folyamatban a másik(ak)kal történő testtudati munka van előtérben, miközben a jó tárgy és a jó kapcsolat is reprezentálódik, tehát zajlik a belső tárgykapcsolati világ átépülése is.

Az alkotás dimenziója

A testtudati és kapcsolati munka során, ahogy fejlődik a test integrált egészként való élménye, ahogy gazdagodik a térhez és a másokhoz való kapcsolódás képessége, úgy nő a kliens improvizációs készsége és a kezdetben rendezetlenül felszínre kerülő mozgásanyagok egyre árnyaltabban, differenciáltabban formálódnak meg. Az önfelfedezés összefonódik az önalkotás élményével.

Ez azt is jelenti, hogy a mozgás szimbolikus minőségei is egyre tisztábban jelennek meg, és ismételt térbe helyeződései újabb és újabb transzformációs lehetőséget teremtenek. Összefüggő mozgásalkotások válnak átélhetővé és láthatóvá.

A PMTT-ban a kliens vagy a csoporttagok minden megnyilvánulása térbe kerül, térben ölt formát, és a térhez való viszony folyamatos átélése, tisztázása szerves része a terápiás folyamatnak. A tér érzékelése (irányok, távolságok stb.) a testtudati munkafázis során elkezdődik.

A terápiás folyamat előrehaladtával így kap egyre nagyobb hangsúlyt az alkotás leg differenciáltabb szintje: a kiemelt térben történő improvizáció, ami azt jelenti, hogy nincs benne a csoport, hanem a kliens/ek egyedül, párban, hárman, négyen, a többiek, azaz a "nézők" figyelmével kísérve dolgoznak benne.

A kiemelt térben, egy tudatosan vállalt helyzetben, a többiek figyelmének erőterében megvalósuló mozgásimprovizáció olyan terápiás átdolgozás, ahol a tudatosodási és a kreatív folyamat találkozik.

Verbális munka

A megbeszélés során a testi-érzelmi-vegetatív és kognitív történések speciális szintézise jön létre.
A megbeszélés tartalmazza az élménymegosztást és a mozgásos élmény verbális visszafordítását, az emlékezést, és az áttételi történések kellő időben való feltárását, átdolgozását.
A terápiás intervenciók az élménymegosztás és a hozzá kapcsolódó asszociációk mentén zajlanak
Az átdolgozás során hangsúlyt kap az az oszcilláció, ami a verbális megfogalmazás és az ismétlődő mozgásos munka hatásában ragadható meg.

Alkalmazás:

• Szocioterápiás, önismereti, és pszichoterápiás szinten alkalmazható.
• Klinikum:
• Természetesen a verbálisan nehezen megközelíthető, gátolt betegek gyógyításában van a legnagyobb jelentősége:
• Pszichozisok, pszichoszomatikus kórképek
• Személyiség zavarok
• Neurotikus zavarok
• Mentálhigiene, prevenció
• Oktatás: személyiségfejlesztés
• Művészet: színházcsoportok, táncosok számára háttérműhely kiegészítő része
• Továbbképzés: segítő foglalkozású szakemberek hatékonyabb kommunikációját segíti perceptuális érzékenységük fejlesztésével.

Forrás - tancterapia.net