Előszó

A tantra egy adott mester mágikus-rituális tudást hordozó, titkos tanítása, amely elsősorban olyan mágikus módszer, amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül az istenivel. Mint ilyen inkább tekinthető egy zárt tanítványi láncolaton alapuló, mágikus praxisra épülő beavatási rendszernek, mintsem egy vallásnak. A tantrizmus eredeti formájában egy indiai kultusz volt, de miután kezdeti formája óta folyamatosan változott, nem köthető egyetlen indiai valláshoz sem. Különböző hindu, buddhista és jain csoportok hasonló tantrikus tanokat vallanak, és hasonló tantrikus gyakorlatokat végeznek.

Generációk sora specializálódott a tantra kidolgozására és finomítására, s így kialakultak azok a legfőbb formák, melyek az egyetemes emberi szellem szimbolikus kifejezéséből fakadnak. Minden tantra általános jelentést hordoz az archetípusok szintjén, így az emberiség elsődleges tudását reprezentálja absztrakt formákban. Hasonló szimbolikus rendszerek jelennek meg szinte minden vallásban. Ezek olyan kozmikus misztériumokat kifejező szimbólumok, gyakorlatok és művészeti formák, melyeken keresztül az ember újra felfedezheti primér valóságát. A Tantrizmus tehát egy komplex vallási jelenség. Mitöbb a tantra az indiai hagyomány ezoterikus tanítását sűríti össze; a tantrikusok szerint belső látásból született és időtlen igazságokat fejez ki - az ember önmeghaladásának titkát tanítja.

Helytelen lenne a tantrizmust vallásnak nevezni, és nem mondhatjuk azt sem, hogy egy ‘gondolkodási mód’ lenne. A ‘gondolkodás’ annak általános, logikai és értelmi okfejtés értelmében éppen egyike azon okoknak, amelyek miatt az emberek kiábrándulnak a világból és szenvedőkké válnak attól. Éppen ezért a tantra nem egy gondolkodásmód: a tantra cselekvés. A tantra az, amit a tantrikák (“tantrát gyakorlók”) csinálnak. Ez pedig nem olyan valami, amit könyvekből meg lehet tanulni, annak ellenére, hogy számos szanszkrit irat létezik, melyet ‘tantrának’ hívnak.

Ezek az iratok konkrét leírásokat tartalmaznak arra nézve, hogy mit kell tenni, mind fizikai, mind szellemi értelemben. A tantrikus formák arra szolgálnak, hogy az emberben bizonyos “pszichoszomatikus elváltozásokat” okozzanak, és így a gyakorlót kapcsolatba hozzák saját eredeti természetével - az isteni világgal.

A legismertebb tantrikus gyakorlatokhoz tartozó formák: a yantra (tibeti mandala, amely lényegét tekintve egy geometriai forma absztrakt szimbólumokkal) és az ehhez kapcsolódó mantra (mely lényegében egy csíraszó, illetve szólánc). A legismertebb tantrikus gyakorlatok pedig a dhyana(meditáció) és a yoga(jóga). Ezeket más keleti vallások is átvették és alkalmazzák. A tantrizmus nyugaton ismert formája a tantrikus-jóga, melyet szexuál-jógának hívnak szexuális egyesüléseken alapuló gyakorlatai miatt, ez azonban nem fedi a teljes valóságot. A tantrikus gyakorlatok, amelyek kiterjednek a hétköznapi élet minden területére, ezt is felölelik. A tantrizmus azonban sokkal több, mint azt sokan gondolják.

A Tantrizmus az összes mai indiai vallás alapja és megelőző formája, amelyből az egyes indiai vallások merítettek, s melyből bizonyos formákat és gyakorlatokat beemeltek saját rendszerükbe. A tantra alapja valóban a szexualitás. Ez alatt azonban a termékenységet és a nemzőképességet - a potencialitás két aspektusát - kell értenünk. Ezzel természetesen egyetlen archaikus vallási formától sem különbözik. Éppen ez adja meg különlegességét, hiszen a termékenység-kultuszok jó kétezer éve kihaltak az európai térségből. Pontosan korai eltűnésük miatt nem volt arra idő, hogy ezekből egy komplex vallási és filozófiai rendszer alakuljon ki.

Ugyanis a tantrizmus nemcsak a szexualitás körül forog. Komplex gyakorlata szigorú életvitelből áll, összetett rítusok sokaságából, és az arra épülő meditációkból. Amikor egy sadhaka (gyakorló) eljut a lelki fejlettség egy meghatározott fokára, akkor tanító mesterétől, a gurujától felhatalmazást kap bizonyos gyakorlatok végzésére. Ezt nevezik beavatásnak. Minden gyakorlathoz tartozik egy yantra és ehhez egy hozzátartozó mantra, amelyek meditációs és jógikus használata a spirituális “felébredés” folyamatához vezet. Így a tantrikus gyakorlatot értelmezhetjük úgy, mint a gyakorló fizikai, lelki és szellemi kiteljesedését a transzcendens valóság irányába.

A tantrikus formák elemzése kimutatta, hogy adott kulturális jelentésükön túl általános jelentést is hordoznak az archetípusok szintjén. Éppen ezért ezek a vallási szimbólumok és az ezekhez tartozó gyakorlatok komplex, univerzális jelentéssel bírnak: az emberiség őstudását hordozzák. Például a meditáció alapját képező yantra közepén lévő központi mag (bindu) nemcsak a koncentráció fixálására szolgáló eszköz, hanem a kozmosz forrásának szimbóluma is.

Ha a kozmosz duális felosztását tartjuk szem előtt, akkor pedig a férfi-női princípiumok végső szellemi egyesülése. Hasonló módon a tantrikus formák minden eleme összetett jelentést hordoz. A tantrizmus vizsgálatakor így meg kell vizsgálnunk:

1. az archetipikus formák és hangok rendszereit;
2. az erre épülő rituális cselekedetek összefüggő rendszerét;
3. az archetipikus formákból kibontakozó istenségeket és kozmikus princípiumokat;
4. továbbá az ezek által indukált, emberben működő folyamatokat;
5. majd végezetül ezek alkalmazását a gyakorlati életben, a különböző vallási gyakorlatokban, a templomi építészetben vagy a mágikus praxisokban. Ha megértjük a tantrikus tanítások által kifejezett mikro- és makrokozmosz viszonyát, körvonalazhatjuk az emberiség vallásos viselkedésének alapvető mozgató erőit.

Bevezetés - A HINDU TANTRA

A tantra eredetét tekintve egy indiai kultusz, de mivel kezdeti formája óta folyamatosan változott, nem köthető egyetlen indiai valláshoz sem. Különböző hindu, buddhista és jain csoportok hasonló tantrikus eszméket vallanak és hasonló tantrikus gyakorlatot végeznek (de hasonló szimbólumokat találunk a palaeolitikus Európában is [Kr.e.kb.20000], melyek pontosan egyeznek a tantrikák által használtakkal). Évezredek óta többezren járták végig a tantrikus utat, s így alakultak ki azok a legfőbb vallási formák, melyek az ember primér szimbolikus közlési képességéből származnak, és melyeket ma tantrizmus nak nevezünk.

A tantra egy adott guru(mester) mágikus-rituális tudást hordozó, titkos tanítása, amely elsősorban olyan mágikus módszer, amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül az istenivel. Mint ilyen inkább tekinthető egy zárt tanítványi láncolaton alapuló, mágikus praxisra épülő beavatási rendszernek, mintsem egy vallásnak. Hasonló formák jelennek meg szinte minden vallásban mint kozmikus misztériumokat kifejező szimbólumok, melyeken keresztül az ember újra felfedezheti elsődleges tudatosságát - saját isteni valóságát. Mivel a tantrák az indiai hagyomány legősibb formái, nemcsak annak mágikus tanítását sűrítik össze, hanem minden későbbi indiai vallás alapvető alapját és megelőző formáit képezik.

Így helytelen a Tantrát vallásnak nevezni, és nem állíthatjuk azt sem, hogy egy filozófia vagy ‘gondolkodási mód’ lenne. A tantra cselekvés. Legfőképpen nem olyan valami, amit könyvekből lehet megtanulni, annak ellenére, hogy számos szanszkrit irat létezik, melyet ‘tantrának’ hívnak. A legkorábbiak talán az Kr.u.VI. századból, a legkésőbbiek a XIX. századból származnak. [Rawson; 1973:8.] De ezek az iratok mind konkrét leírásokat tartalmaznak arra nézve, hogy mit kell tenni, mind fizikai, mind szellemi értelemben. Ha nem cselekszed meg azt, amit a tantra leír, sosem fogod megérteni annak lényegét.

A tantra szó a Tan gyökből ered, melynek elsődleges jelentése “fonál”, “vezérfonál”, “láncfonál”, továbbá “a szövés helye”, “fő pontja valaminek”, s mint ilyen jelenti azt is, hogy “szövet”. További fontos jelentése még a “kifeszít”, “kiterjeszt”. Ezek a jelentések a tantrizmus lényegére világítanak rá: a tantra minden egyéb filozófiai- és bölcseleti rendszer ‘vezérfonala’, melyre a többi rátekeredik. Az adott tantra (illetve tantrikus forma) ‘fonálként’ összeköti az isteni világot az emberi világgal. A tantra nem más, mint az örök isteni törvény (brahmadharma, sanathanadharma), mely ‘kifeszíti’ és ‘szövetté’ formálja a világot. A tantra azonban módszer is, mellyel az ember ‘megszőheti’ a világot olyanra, amilyenre akarja - alkotó, teremtő istenné válhat. A tantra a gyakorló (tudatának) ‘kiterjesztése’ az isteni valóságba - az isteni és fizikai világ egymásba olvadásának titkos tanítása.

A tantra világfelfogása alapjában abban különbözik a többi indiai rendszertől, hogy a világot mint egymásra ható erők rendszerét értelmezi. Mint ilyen a hindu lélekhit olyan speciális eseteként fogható fel, ahol a dolgokat átható isteni lélek (atman) vagy mozgató erő (śakti) [1] a világ “finomenergiáival” (prana, rasa, siddhi, tattva stb.) azonos, illetve azok egymásrahatásaiból áll össze. Mint ilyen a tantra a világnak egy ‘energetikai leírását’ adja, ahol a mikro- és makrokozmosz - a világ és az ember - egységes egészet alkot: egy azonos, hatalmas “erőrendszer” tagjai. Így minden dolog egy egymástól kölcsönösen függő rendszer tagja, mely egy zárt “energiarendszert” jelent. Minden tantrikus forma célja eme rendszer és hatásmechanizmusának kiismerése, melyet a megszabadulás (mokśa) eléréséhez használ fel.

A tantrikus formák arra szolgálnak, hogy a világban, illetve az emberben lappangó erőket felhasználva bizonyos “pszichoszomatikus elváltozásokat” okozzanak a gyakorlóban. Olyan különleges tudati mozgásokat jelentenek, melyek olyan ritualizált cselekvésekkel állnak kapcsolatban, mint például a jóga, az áldozat, a meditáció vagy a szexuális egyesülés, melyek mind kihatással vannak az adott ember szellemi képességeire, s melyek teljesen át tudják formálni az adott ember életét. Először ezeket a gyakorlatokat teljes hétköznapi valóságukban kell megcselekedni, hiszen csak így formálhatják át teljes mértékben a megszokott valóságot, mely oly döntően határozza meg az ember életét.

Később, mikor a tantrika már sok évi gyakorlás és azonosulás után már elért egy magasabb megvalósítási szintet, ezeket a gyakorlatokat megteheti egy képzeletbeli vagy bármilyen más személyes szinten is azon kockázat nélkül, hogy ezek pusztán fantáziálást jelentenének. Amit a tantrikus formák leírnak, illetve feltérképeznek, egy olyan valóság, mely ugyanolyan valós mint a hétköznapi valóság, és amely elérhető az adott tantra ‘térképének’ követésével. Ez a valóság a külső és belső világ harmonikus azonosságát jelenti, mely ott van mindenki számára elérhetően, de az olyan ember számára, aki sohasem tapasztalta, érthetetlen, mit jelent. Hiszen a tantra kívülről nem érthető, mivel lényegében az, ami az embert belülről építi fel, az ember maga - s bár nem vesszük észre -, paradox módon sohasem léphetünk ki belőle, hogy analitikusan bármit mondjunk róla.

A tantra nemcsak azáltal nyúl vissza a személyes öntudat gyökereihez, hogy megkérdőjelezi a társadalmi szerepeket, a személyes kapcsolatokat, és a közös kommunikációt, hanem úgy is, hogy szemben az egyértelmű vallások dogmatikus teológiáival, nem állít fel egy világosan követhető, kielégítő rendszert. A tantra azt állítja, hogy ha megteszed azokat a dolgokat, melyeket a tantrikák felfedeztek, akkor egy olyan léthelyzetben fogod magad találni, ahol megérted a magaddal és a világgal kapcsolatos igazságokat, s mely egy olyan tapasztalási forma, mely olyan valóságosnak fog tűnni, mint a megszokott, hétköznapi világ.

Mondanunk sem kell, hogy megtenni azokat a dolgokat, melyek következtében egy olyan léthelyzetbe kerül az ember, ahonnan az igazság tapasztalható, a személyiség teljes megváltozását jelenti. Ehhez olyan erőfeszítésekre van szükség - mind fizikai, szellemi, morális és szexuális értelemben -, amelyek alapvetően kivesztek az európai hagyományból és nevelésből.

A tantra a fizikai test és a számára létező külvilág olyan erőivel dolgozik, melyet a legtöbb ember folyamatos, értelmetlen fáradozásaiban és ‘újrateremtéseiben’ szétszór és elherdál. De ami a legfontosabb; a tantra egyértelműen azokat a dolgokat hangsúlyozza és élteti - mitöbb teszi meg alapjául -, melyet az emberek legtöbbje elvet mint az élet örömeit. Így a tantrizmus filozófiai alapgondolata abban áll, hogy a szenvedésteli lét (dhukha) olymódon győzhető le, hogy gyönyörteli létté (sukha) alakítjuk.

A lélek így nem a lemondás és önmegtartóztatás (yoga) útján, hanem a gyönyör és az élvezetek (bhoga) útján szabadul meg a létesülés (bhava) káprázatából (maya). Szemben a legtöbb vallással nem állítja, hogy tartózkodnod kell az örömöktől, meg kell kínoznod a tested és egy “féltékeny Apa-Isten parancsaitól kell rettegned”. Inkább azt mondja, hogy “fokozd az élvezetedet a legmagasabb szintig, és használd mint egy szellemi rakétát” [Rawson 1973:9]. Ez persze bármely ortodox vallás számára veszélyesen forradalmi tanítás, így a brahmanikus ortodoxia számára (is) a tantrika egy botrány.

Itt van például egy indiai leírása annak, hogy hogyan néz ki egy tantrika a külső szemlélő számára:

"Olyan boldog, hogy bolondnak néz ki mámoros, vörösen izzó szemeit forgatva. Selyempárnán ül művészeti tárgyakkal körülvéve, miközben forró currys disznót eszik. Balján ül egy lány, aki a szerelem művészetében járatos, és akivel együtt iszik és szeretkezik extatikus egyesülésben. Folyamatosan zenét játszik vinaján (egy húros hangszer) és verseket szaval, melyeket mind egy furcsa rituáléba sző bele." [2]

Minden, amit egy ilyen ember reprezentál vagy tesz durván sérti a hagyományosan gondolkozó embereket. Ez cselekedeteinek részben - de csak részben - célja is, hiszen önmagának is le kell rombolnia saját korlátait és ragaszkodásait, melyek a hagyományos megszokásokat is jelentik. Amit tesz, az gyakorlatilag a világ “energetikai megélését” jelenti. Alapjában véve a testében, érzelmeiben és tudatában felhalmozott erőket próbálja meg felébreszteni és felhalmozni, majd egy olyan “járművé” alakítani, mely a megvilágosodás felé repíti. A megvilágosodás alatt itt azt az állapotot értjük, amikor tudatában vagyunk az emberek és a külső tárgyak teljes eredetének és betöltött szerepének, vagyis az abszolút igazságot tapasztaljuk úgy, mint a hétköznapi világot.

Ennek érdekében a tantrika minden lehetséges eszközt, megragadható érzelmi töltetet és cselekvést felhasznál, azon elképzelés alapján, hogy azok a dolgok, melyeket valójában rendszeresen megcselekszel, és amelyeket erőteljes érzékszervi és érzelmi töltettel láttál el, sokkal hatásosabban változtatják meg a személyiségedet, mint bármi más. És csak ha sokféle különböző cselekvést kötsz össze, lesz a változás radikális. Mi lesz ez a változás? Alapvető (fundamentális) és teljes (totális) változás lesz.

Forrás - tarrdaneil.freeweb.hu