Az aura-soma születésének körülményeiről és Vicky Wall életéről külön kötet jelent meg „A színekkel való gyógyítás csodái” címmel. Ebben a könyvben csak röviden olvashatunk arról a rendkívüli útról, melynek végén Vicky a világra segítette ezt a csodát. Életútja, megpróbáltatásai erőt adhatnak mindnyájunknak ahhoz, hogy türelemmel várjunk és elfogadó alázattal viseltessünk életünk legnehezebb periódusaiban is.

Vicky Wall Londonban született a két világháború között egy haszid család hetedik gyermekének hetedik gyermekeként. Édesapja a Kabbala avatott ismerője volt. Rendszeres sétáik alkalmával a kislány játékos, szinte észrevétlen módon tanulhatott tőle. „Keress valami gyógynövényt, ami elmulasztaná a torokfájásomat!” vagy „Ez a növény mire jó?” – kérdezte és tanítgatta őt az édesapja.

Ez volt az egyetlen mód, ahogy Vicky édesapjától tanulhatott, ugyanis a haszid hagyományok szerint a tudás apáról fiúra száll és a titkos tanokba történő beavatás csak férfiak számára volt lehetséges. Vicky gyakran elmesélte, hogy amíg bátyjai csak focizni akartak, ő égett a vágytól hogy tanulhasson.

Egy napon sírva érkezett haza az iskolából, elmondta, hogy különös, színes foltokat látott egy barátja körül és ezért kinevették őt. Édesapja megfogta a kezét, belenézett a könnyektől csillogó szemébe és azt mondta: „Amit Te látsz, én is látom, az apám és az ő apja is látta. Nem érett a világ még erre, de eljön az idő, amikor ezt a kincset megmutathatod!” Puszit nyomott a kis tenyérbe és összezárta ujjait. Ettől kezdve folyamatosan bátorította, hogy hallgasson megérzéseire. Ez később nagyon hasznosnak bizonyult gyógyítói munkája során.

Vicky korán, 16 évesen hagyta el családját, a mostoha anyjával történt összetűzésük alkalmával. Egy öreg patikusnál kapott állást, ahol kamatoztathatta a gyógynövényekről szerzett tudását. A patikustól megtanulta, hogyan kell felhasználhatóvá, gyógyító krémekké, oldatokká varázsolni a növények és más, a természetben található anyagokat. Ez szintén nagyon meghatározó állomás az aura-soma születése szempontjából.

A patikus halála után nem folytathatta a munkát és ekkor tanulta ki a pedikűrős szakmát. Saját krémjeivel dolgozott és gyógyított, s csakhamar egész pacientúrája alakult ki. Ebben az időben ismerkedett meg Margaret Cocbainnel, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Margaret oszteopataként gyógyított, így együtt nagyon hatékony munkát végeztek. Később saját rendelőt nyitottak és hosszú évekig dolgoztak együtt. Mindennapjaikat csak Vicky egyre súlyosbodó cukorbetegsége és szívproblémája árnyékolta be.

Később a körülményekre való tekintettel a két idős hölgy úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul. Az évek alatt megtakarított pénzüket egy befektetőre bízták és békés, idős napokra rendezkedtek be. A befektető azonban minden pénzüket elveszítette a házukkal együtt. Vickyt és Margaretet régi hűséges házvezetőnőjük fogadta be.

Vicky állapota tovább romlott. Mindamellett, hogy súlyos szívinfarktust kapott, amely majdnem végzetesnek bizonyult, a látását is csaknem teljes egészében elveszítette. Lassan gyógyult, sokáig nem tudta elhagyni a szobáját és ápolásra szorult. Ezt az állapotot nagyon nehezen viselte. Rengeteget imádkozott és meditált. Kérte, hogy Isten mutassa meg mi a dolga még a Földön. Betegen és vakon nem igazán tudta mit tartogathat még számára a sors.

Egyik éjszaka meditáció és ima közben gyönyörű fénysugarakat érzékelt. A szivárvány különböző színei áradtak felé. Mindeközben hangot hallott: „Menj és válaszd szét a vizeket!” Vicky nem értette a jelenséget és megpróbált elaludni. Másnap éjszaka a színek és a hang újra meglátogatták. Vicky gondolkodott, de nem került közelebb a megértéshez. „Milyen vizeket válasszak ketté? Öreg is vagyok, beteg is, és különben sem vagyok Mózes!” gondolta. Harmadik éjszaka, amikor minden újra megismétlődött felkelt és lement a házban berendezett kicsiny laboratóriumába, ahol napközben Margarettel készítették gyógynövény krémjeiket, melyek eladásából próbáltak megélni akkortájt.

Ezen éjszakán történtekről Vicky így mesélt: „Valamely idegen erő vezette a kezeimet, a többire tulajdonképpen nem emlékszem.”

Reggelre néhány színes, kétrétegű, gyógynövény olajjal teli üvegecske állt az asztalon. Mikor Margaret megkérdezte Vickyt, hogy mik ezek és mire jók, ő maga sem tudta a választ. Szépség olajaknak gondolta őket, melyek tovább gazdagíthatják saját készítésű, gyógyító kozmetikumaiknak repertoárját.

Ezt követően éjszakáról éjszakára különös ihletettségben egymás után születtek a színes színkombinációkként megjelenő üvegcsék és a következő kiállításig, ahol krémjeiket szerették volna bemutatni, egész sorozat készült belőlük.

Ragyogtak, csillogtak a fényben, Vicky tréfásan ékszereknek nevezte őket. A természetgyógyászati vásáron a két hölgy egyik ámulatból a másikba esett. Az üvegek, melyeket dekorációnak, polctartó elemnek használtak, rengeteg embert vonzottak. Többször is át kellett pakolniuk a standot, mert szinte mindenki a színes folyadékkal telt üvegeket szerette volna látni.

Vicky különleges képessége, mely már gyermekkorában megmutatkozott, a fizikai látás elveszítésével párhuzamosan erősödött. Képessé vált arra, hogy érzékelje az un. „igaz aurát.” (Az igaz aura csupán része az emberi auramezőnek. Ez a misztikus rész a köldök fölött található, kicsiny mogyorónyi területként és ugyanolyan sajátságos, mint az ujjlenyomat. Létezéséről és arról, hogy a legbelső lényünk és a színek között szoros összefüggés van már a Tibeti Halottas Könyvben olvashatunk.)

Vicky észrevette – ahogyan a későbbiekben még sok-sok embernél –, hogy az emberek olyan üvegeket választottak, melyek színe megegyezett a saját igaz aurájuk színével. Döbbenten figyelte, ahogy mindenki a saját színeiért nyúl. Amikor megkérdezték tőle mire való, elmagyarázta, hogy egyfajta szépség olajnak gondolja, a fele víz, fele olaj tartalom miatt. Úgy érezte, hasonló lehet Kleopátra szamártejéhez, mely ama régi korban oly hatásos fürdőnek bizonyult.

A vásárlók ezen információk birtokában távoztak. Ami ezt követően történt Vickyt és Margaretet őszintén meglepte. Néhány hét elteltével levelek, telefonok áradata érkezett az üvegekkel kapcsolatban. Volt, akinek súlyos migrénes rohamai múltak el, mások depresszióból vagy más lelki eredetű problémából gyógyultak meg. Mindenki tudni akarta mi ez, hogyan hat, mit tartalmaz és mire jó még. Az újonnan felfedezett anyag hatásmechanizmusa láthatóan túlmutatott az eddigi ismeretek határain.

Vicky inspirációja egyre erősödött, miközben újabb és újabb üvegek születtek. Úgy tűnt, a színek valami ősi emléket szólaltatnak meg az emberekben, és színválasztásaik, valamint a gyógyulások összefüggése egyre nyilvánvalóbbá vált.

Ebben az időszakban találkozott Vicky Mike Booth-al. Mike akkoriban egy művésztelep igazgatójaként dolgozott és a Zen útját járta. Miután megismerkedett Vickyvel úgy döntött, hogy az Aura-Somának szenteli az életét és segíti annak feltárását. Mike hasonló képességei, valamint a különböző természetgyógyászati módszerekről szerzett mély ismeretei, sokban támogatták Vicky munkáját. Gyakran összevetették megfigyeléseiket, és ahogy Vicky cukor és szívproblémái egyre súlyosbodtak, megtanította Mike-ot az olajok elkészítésére.

Vicky 1991 elején távozott el közülünk. Azóta Mike Booth vezeti az általa létrehozott szervezetet, mely mára Nemzetközi Színgyógyászati Akadémiaként vált ismertté. Ő és felesége Claudia Booth irányítják az Egyensúly üvegek gyártását és az aura-soma tanfolyamokat világszerte. Az aura-soma ma jelen van a Föld 56 országában. Tanárok és konzulensek egész hálózata segíti, hogy mindenki által elérhető legyen ez a csodálatos gyógyítói rendszer. Az üvegek azóta is meditációban és ima útján születnek Mike által. Az aura-soma Egyensúly üvegeinek sorozata ma sem teljes…


Forrás - aura-soma.hu