Próbált már Ön valamilyen alternativ terápiás módszert, netán homeopátiás gyógyszert használni? Tapasztalta ezeknek a különös, „anyag” nélküli szereknek gyors, hatékony gyógyító erejét? Kiemelt rovatunkban most a homeopátiával kapcsolatos kérdéseket járjuk körül.

A homeopátia 200 éve
Mit is jelent a homeopátia?
Nem a betegséget, a beteget kell kezelni
Ki lehet homeopata?
Hogyan készül a homeopátiás gyógyszer?

A homeopátia 200 éve

A homeopátia lassan 200 éve használatos, pontos tünet megfigyelésen, egyedi, részletes betegvizsgálaton és ezek alapján az illető ember egyedi tüneteit gyógyít ani képes szer megkeresésén alapuló gyógyító rendszer.
Létezése óta tagadja jogosultságát a „hivatalos” gyógyászat és ugyancsak létezése óta tízezrek, százezrek használják akár kizárólagos szerként. Milyen módon hihetünk tehát bárkinek is? Hitvitáig menő ellenzőtábor, semmi mással nem kezelő orvosok, csalódott betegek, csodaszámbamenő gyógyultak véleménye tépi magasztalja a homeopátiát manapság.
Lehetséges e megtalálni a közös nevezőt a gyógyulni vágyók érdekében? A viták többsége a nyitott, megfigyeléseit kielemző, abból következtetéseket levonni képes emberi gondolkodás hiányából fakadt (vegyük például Galilei, Semmelweis, Paracelsus sorsát).

Ahhoz, hogy legalább nagyjából megsejdítsük ennek a ténynek fájdalmasan igaz voltát, ha nagyon röviden is, de bele kell lapoznunk az orvoslás történetébe. Az orvostörténti kutatásokat böngészve egyértelmű, hogy a gyógyítás, az ember egészségének megőrzése sok ezer éve, amióta az ember megjelent a Földön, alapvető törekvés. Ezen a területen járva számos, ma már elképzelhetetlennek tartott, akár nevetséges, vagy veszélyes gyógymódról is olvashatunk, ugyanakkor sok orvos egészségét, olykor életét adta az új, jobb, a mai napig hasznos kezelés bevezetéséért folytatott harcban.
Néhány keserű történet szemléltetőül: Magyarország szülötte, Semmelweis Ignác küzdelme a gyermekágyi halálozás csökkentéséért ma már a legelső és legfontosabb felfedezések között szerepel minden tudományos könyvben, de annak idején, az akkori tudományos világ konok ellenállása az őrületbe kergette ezt a nagyszerű szülészt és családapát, akit végül is – a legújabb kutatások szerint – ápolói vertek agyon az őrültekházában.
Mit sem tudott a baktériumok szerepéről, pusztán megfigyelt tényeket és féltette betegeit, ha nem is tudta bizonyítani igazát. Majd’ húsz éven át írta cikkeit a „láthatatlanul” fertőző részekről, amik az anyák halálát okozhatják. Senki nem vette a fáradságot, pedig a mikroszkóp birtokában volt már ez a kor, hogy magyarázatot segítsen keresni. Halála után húsz évvel Lister, a híres angol sebész közölte le először a kézfertőtlenítés feltétlen szükségességét pl. műtétek előtt, azt is kimondva egyúttal, hogy eredményeit szinte semminek tartja Semmelweis gondolataihoz képest.

Galenus (129–199) tételei több, mint 1400 éven át tartották magukat az orvoslásban és évezreden át jaj volt annak az orvosnak, aki megkísérelte tanait kétségbe vonni (pl. a rutinszerű érvágások, a gennyesedés szükségessége melletti állásfoglalása rengeteg bajnak, halálesetnek lett okozója). Természetesen voltak nagyszerű felfedezései is pl. az anatómia területén, bár emberi testet talán két ízben boncolt.

Paracelsus (1493–1541), Svájc gyermeke, elsőként merte például azt mondani az 1300 éves dogmák ellenében, hogy a sebek kezelésében nem szükséges azonnal amputálni az elfertőzött végtagot, nem feltétlenül kell forró olajjal kiégetni a sebeket, elég tisztán tartani, a sebek meg tudnak gyógyulni „maguktól” is. Maga készítette gyógyszereit, nagyszerű, ma is használatos felfedezéseket tett a toxikológia (méregtan) területén. Stílusa, tudása olyannyira bőszítette korának híres tudósait, hogy életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, gondolatait kevesen méltatták megfontolásra. Halála után kezdték tanait felértékelni azon kollégái, akik le akartak végre számolni a galenuszi tanokkal.

Ami a legegyértelműbb, az az hogy minden új felfedezés, ami az addigi tanok megváltoztatását, esetleg elvetését jelenti, gyakran falakba ütközik. A régit elhagyni nagyon nehéz, az újat befogadni veszélyekkel terhes út is lehet, nincs új a Nap alatt... ma is ugyanígy zajlanak a viták az eddig megismert és elfogadott irányzatok művelői és az újat kínáló, kereső orvosok, tudósok közt.

Mit is jelent a homeopátia?

Samuel Hahnemann (1755-1843), a homeopátia megteremtője aki orvos és gyógyszerész is volt, évtizedeken át gyűjtötte megfigyeléseit és leírta a homeopátia mai napig használt rendszerét. A kiinduló pont két megfigyelés volt.

• Egyrészt minden anyag, még az erős méreg is, gyógyszerré válhat megfelelően felhígított állapotában. Amilyen tüneteket okoz egy egészséges emberen egy anyag, a pontosan olyan tünetekkel jelentkező beteget meg fogja gyógyítani a felhígított, tehát gyógyszerré tett anyag. De ez a beteg ember természetesen nem vett be abból a szerből, pusztán a tünetei ÉPPEN OLYANOK, mintha...
• Másrészt feltűnt neki, hogy a többször összerázott, hígított szerek hatóereje jelentősen megnő, mégpedig a hígítások, rázások arányában.

Egész tevékenysége a tiszta megfigyelésen, leíráson alapult, semmilyen kitalált elméletet nem írt le. Nem talált „tudományos” magyarázatot a nagyszerű hatásfokra, ahogyan a homeopátiás szerek működtek, „csak” betegek ezreit gyógyította és könyveket írt tapasztalatairól.
A leírtak a mai napig helytállóak, érvényesek, egyetemeken tanítják és orvosok tízezrei tanulják világszerte. Az iránta észlelhető növekvő érdeklődést magyarázza, hogy alapvető tétele: „hasonlót a hasonlóval”, magyar nyelvünkben „kutyaharapást szőrivel” világosan érthető, tiszta gondolat, amit könnyen be tud látni, meg tud tapasztalni bárki.
Pontosan használva a homeopátiás gyógyszereket, más szerveket károsító „klasszikus” mellékhatás nincs, ami sajnos nem mondható el a modern gyógyszerekről.

Nem a betegséget, a beteget kell kezelni

A statisztikai módszerekkel elemzett klinikai vizsgálatok nem tudnak mit kezdeni a képbe nem illő tünetekkel. Az átlagos rendelésen, bármilyen zavarbaejtő is az orvos számára, de holisztikus szemlélet híján nem tudunk mit kezdeni a beteg olyan panaszával, ami nem függ össze például a kezelendő magasvérnyomás- betegségével.

Milyen különbséget jelenthet a gyógyszer kiválasztásában, ha betegünk betegsége a hozzátartozó halálával, esetleg korai nyugdíjazásával, lakása, egzisztenciája valós vagy vélt elvesztésével kezdődött? Hogyan teszünk különbséget egy magasban szédülős ember, vagy egy hegymászó kezelése során?

Mit mondhat egy hagyományos módszerrel dolgozó kolléga betegének, aki arról panaszkodik, hogy újabban fázós lett, vagy éjjel rémálmai vannak, hogy fogmosáskor émelyeg, esetleg  hogy böfögéskor megfájdul a jobb válla....? És még folytathatnám a különleges, a konkrét betegséghez nem illő tünetek felsorolását.

A betegség kezelése

A hagyományos, modern  gyógyászat, mint az előző cikkben is írtam, népességet kezel és ezzel betegséget kezel. Ugyanabban a betegségben szenvedő emberek hasonló szereket kapnak.

Nézzünk egy jól érthető példát. A magas vérnyomás betegség ma már szinte népbetegség, számos szövődménye és veszélyessége miatt mielőbb hatékonyan, a további szövődmények kialakulásást megelőzendően kezelendő. A kezelés során figyelembe kell venni a  a kialakuló gyógyszer mellékhatásokat - vagyis nem kívánt hatásokat -, és el kell kerülni a túl sok gyógyszer egyidejű  adását is.
Bármelyik belgyógyászat tankönyvet vesszük alapul, a magas vérnyomás betegség OKA körülbelül 90 %-ban ismeretlen. Tehát nem található olyan szervi elváltozás, ami megmagyarázná a vérnyomás tartósan magas értékét. Mindezekkel együtt sok százezer ember néhány, hasonló fajta, a vérnyomás-szabályozás érzékeny folyamatába hatékonyan, a szervek szintjén (szívritmus szabályzás, vizelet kiválasztás, érfal feszesség) beavatkozó gyógyszert kap, függetlenül érzelmi, mentális, szociális, fizikális stb körülményeitől. A betegséghez választunk gyógyszert.

A beteg kezelése

A homeopátiás kezelés során a legfontosabb és az orvos számára a legnehezebb az egyénhez illő szer megtalálása. Ha a pontosan hozzá illő szert választjuk, az azt is eredményezi, hogy a jól megválasztott gyógyszer nemcsak betegünk vérnyomását, hanem pl. húgyúti fertőzéseit, izületi panaszait, esetleg szemgyulladását is meggyógyítja. A beteghez választjuk a gyógyszert. Mit jelent ez?

Nos, a homeopátiás elvek szerint dolgozó orvos számára éppen a különleges tünetek a legfontosabbak, ezek teszik lehetővé az EGYÉNI kezelést. Ezek a különbségek segítenek eldönteni, melyik gyógyszer illik betegünkhöz, hiszen EREDMÉNYTELEN minden kezelés, ha pl. egy fázós embert egy olyan szerrel kezelünk, ami a meleget nem tűrő ember szere. Egy magát semmire sem tartó ember és egy önhitt, netán képmutató ember szere tökéletesen különböző, pedig betegségük közös: jelen példánkban a magas vérnyomás.

Az embert embertől megkülönböztető tünetek esetenként óriási adathalmaza a legfontosabb és a legaprólékosabban vizsgálandó a homeopátiás gyakorlat során.
A megtanulandó anyag olyan óriási, hogy még a modern képzéshez szokott orvos is, mint akár jómagam is, csak kapkod a levegő után.

A homeopátiát tanulni szándékozó orvos az évek során nagy elődeinkhez hasonlóan tehát növénytant, álattant, ásványtant, tünettant, holosztikus szemléletet tanul mielőtt megkezdheti a gyakorlatba is átültetni az elméletet.

Ki lehet homeopata?

Magyarországon és több európai országban is, ahol a homeopátiás oktatást külön egyetemi tanszékek felügyelik, a homeopátiás orvosi gyakorlat alapfeltétele az orvosi, sőt szakorvosi végzettség. Hazánkban a Magyar Homeopata Orvosegyesület előtt kell szakvizsgát tenni, amely szakvizsga az Európai Homeopátiás Szövetség által elismert és csak e diploma tulajdonában kezdhető meg a hivatalos homeopátiás működés.

Mi a különbség homeopátia és a hagyományos orvoslás között?
A különbség homeopátia és allopátia közt a kezelendőt illetően a legalapvetőbb.
A homeopátiás kezelés menete a fizikális alapvizsgálatokat illetően semmiben sem különbözik az iskolamedicina által előírt és elfogadott vizsgálatoktól.

A modern gyógyászat,  a német nyelvből származó nevén iskolamedicina eredményei a dignosztikában óriási lehetőséget adnak az orvosok kezébe a betegség korai felismerése és a kezelés mielőbbi megkezdése érdekében.

Hogyan készül a homeopátiás gyógyszer?

Emlékezzünk arra, hogy a homeopátiában bármilyen anyagból készülhet gyógyszer. Abból is, ami tömény állapotában akár rendkívül mérgező.  Nagyon sok homeopátiás gyógyszer alapanyaga növény, ami nem csoda, hiszen a növényeket évezredek óta használja az ember gyógyításra, így bőven volt idő a toxikológiájukat (mérgező hatásukat), illetve gyógyító hatásukat megismerni.
Egyéb kiindulási anyag lehet bármilyen fém, (ezüst, arany, vas, réz és ezek sói), nemfém (bróm, kén stb), bármilyen állati eredetű anyag, vagy akár beteg szövetekből származó anyag. 

Emlékezzünk vissza arra is, hogy az alapfelvetés szerint az a szer fogja betegünket meggyógyítani, amelyik egy egészségesnél pont ugyanolyan tüneteket képes előidézni.
Nos ezért is  kell alaposan ismerni  a toxikológiát.

HÍGÍTÁS
A homeopátiás gyógyszereket soha nem töményen, hanem hígítva - méghozzá milliószorosára, tízmilliószor tízmilliószorosára hígítva (!) -, használjuk, és így, egy amúgy mérgező anyag megszelídíthető, gyógyító hatásúvá változtatható.
A nagy hígítások után nem is marad semmi az eredeti hatóanyagból.

Hígítási erősségek:
- D, decimális, tízszeresére hígított,
- C, centezimális, százszorosára hígított,
- LM,  ötvenezerszeresére hígított.
A betűk mellett álló számok, a higítás ismétlését jelentik.

DINAMIZÁLÁS
Egy gyógyszer dinamizálása azt jelenti, hogy minden egyes hígítási lépés után az oldatot intenzív mechanikai behatásnak, összerázásnak, eldörzsölésnek, vagy – manapság -, fluxiós potenciálásnak vetik alá. Ez utóbbi turbulens áramlás segítségével történő energiaközlés. Természetesen a dinamizálások módja, ismétlése is szigorúan betartandó gyógyszerkönyvi előírások alapján, pontosan meghatározott módon történik. A D és C potenciák esetében minden újabb higítást  tíz dinamizálás előz meg, az LM potenciák higítása során száz dinamizálás történik a higítások közt.

Ennek a két, szorosan kapcsolódó  eljárásnak eredményeképpen kapjuk a potenciált gyógyszert. A potenciálás, mint gyógyszerészeti technika tehát hígítást és dinamizálást jelenti. Ily módon szinte korlátlan számú, különböző erősségű, potenciálú gyógyszert tudunk használni.
A gyógyszerek hatásának erőssége a lépésenkénti higítás és dinamizálás következtében FOKOZÓDIK.
Az a tény, hogy a betegeinkre gyakorolt gyógyszerhatás erősebb egy jobban hígított és többször dinamizált, azaz magasabban potenciált gyógyszer esetében, több tízezer gyógyulás, vagy javulás során, az orvosok által leírt, megfigyelt, a gyakorlat által bizonyított tény.

Dr. Borbély Katalin

Forrás - medisz.hu