Idén végre igazi tavasz van! Hosszú évek óta szinte nem is volt tavasz, a tél után nagyon hamar belobbant a nyár tüze, időt sem adva a természet lassú éledésének, a kibontakozás fázisaiban megjelenő szépségnek, és a friss tavaszi energiák megélésének. A kertekben a tavaszi virágok épp hogy kinyíltak, már át is kellett adniuk helyüket a soron következőnek, mert a hirtelen bekövetkező nyári meleg nem adott lehetőséget, hogy üde tavaszi ruhájukkal hosszan díszíthessék a kerteket. Most viszont mintha a természet is úgy gondolta volna, minek a türelmetlen sietség, élvezzük ki a fokozatos kibontakozás minden csodáját, a fák leveleinek, virágainak, és a virágok kibomlásának fázisaiban rejlő minden szépséget. Ez a folyamat ihlette bennem az alábbi türelemről szóló írást…

A természet rendje

A tél csendjében pihenő, szunnyadó és erőt gyűjtő természet a tavasz lassú kibontakozásában teremti meg az alapot a nyár érlelő, dúsító folyamatainak, hogy aztán ősszel learathassuk a természet kincseit. Ugyanez a folyamat játszódik le bennünk/életünkben, amikor egy álom/vágy (legyen az egy alkotás megszületése, egy képesség kibontakoztatása, egy személyiségbeli változás, egy kapcsolat létrejötte, egy gyermek vállalása, egy hivatás megvalósítása, stb.) megszületik, kibontakozik, érlelődik, majd megvalósul. Ha átadjuk magunkat az isteni idő-minőségnek, akkor ideamagjaink is ezeken a fázisokon át kelnek életre.

A türelem, mint szaturnuszi minőség

A türelem az idő minőségével kapcsolatos, és mint olyan a szaturnuszi energiákkal van analógiában. Ha alacsony oktávját éljük meg a szaturnuszi minőségnek, akkor életünkben megjelenik a türelmetlenség, a kényszerűség megtapasztalása, a küzdelem, és a nyugtalan, harcoló „várakozás”, a frusztráltság, amelynek eredménye az erőtlenség érzése, a szélmalom-harc, a folyamatos falakba ütközés, félelmek, kétségek, hogy nem sikerül elérni, amit szeretnénk. Ha a magasabb oktávot éljük meg, akkor összekapcsolódunk az Isteni Időzítéssel (a Lélek Tervével – a Sorssal, ami szintén a Szaturnusz analógiájához tartozik), cselekedeteinket a bölcs megfontoltság, és az érlelődés folyamatának támogatása jellemzi (ami akár a nem cselekvés is lehet), és annak bizonyossága, hogy „az idő nekem dolgozik”, amelynek eredménye a stabilitás, a sziklaszilárd hit, hogy „úgy lesz, ahogy megálmodtam.” Ahogy a tavasszal rügyeiket kibontó gyümölcsfák sem „kételkednek” abban, hogy a természet erőinek köszönhetően olyan folyamatokon mennek át (belül és kívül), amelyek révén – amikor itt az ideje – termőre fordulnak. Csendes átadással, belül zajló folyamatokkal segítik az érlelődés fázisait, és azt is teljes nyugodtsággal „tűrik”, ha a váratlan tavaszi fagy megtépázza virágaikat, és ezzel a termőre fordulás egy évvel későbbre halasztódik.