„Álom-virágaink” kibomlása

A kibontakozás minden fázisának ki kell teljesednie, ez biztosítja, hogy a végkifejlet stabil, szilárd alapokon álljon (ez is szaturnuszi minőség), ne légvárakat építsünk álmainkból. A türelem valójában azt jelenti, hogy engedjük („eltűrjük”) a természet erői munkálkodjanak bennünk és körülöttünk – vagyis Isteni Természetünk bontakoztathassa ki azt az Isteni Tervet, amely álmaink idea magjában a megszületésre várakozik. Mindez csak akkor kényszerűség, ha hagyjuk, hogy az ego félelmei és kétségei elhitessék velünk, hogy ha nem teszünk semmit, akkor nem kaphatjuk meg, amit szeretnénk, és hogy jobb és gyorsabb megvalósulási folyamat is létezik, mint az Isteni Érlelődés folyamata. Ha rábízzuk a Teremtőre, hogy álmaink, vágyaink virágainak szirmait Isteni Természetünk erői bontsák ki, és átadjuk magunkat minden egyes szirom kinyílásának, akkor teljesedhet ki, nyílhat ki teljes pompájában álmaink, vágyaink virága önmagunk és az egész világ gyönyörűségére. Ekkor megélhetjük azt, hogy a „Természet Keze” minden egyes szirmot lágyan a helyére simít minden erőfeszítés nélkül. Míg ha türelmetlenül, erőszakkal, saját kezünkkel bontjuk ki a megvalósulás szirmait, akkor azok a durva és elsietett (nem időszerű) mozdulatok hatására sérülnek, elvesztik lágyságukat, megkeményedve, mereven veszik fel a rájuk erőltetett helyet, szerepet álmunk virágainak szirmai között. Az így kinyílt „álom-virág” ránézésre egyértelműen elárulja a szirmokat nem Isten „kezei” bontották ki és rendezték a helyükre, hanem sokkal alacsonyabb rendező erők kényszerítették azokat a még nem időszerű kibontakozásra. Így a végeredmény is torzul, és lehet, hogy csak tiszavirág életű lesz, mert az érlelődés, erősödés bizonyos fázisai kimaradtak, amelyek a tartósságot és életképességet biztosítanák.

Elmerülni a csodában

Ráadásul így minden egyes lépés a kibontakozás útján sokkal több energiát, erőfeszítést kíván meg tőlünk, méghozzá feleslegesen. A természet erői sok minden elvégeznének helyettünk, ha hagynánk, hogy Isten „kezei” munkálkodjanak életünkben. Álmaink, vágyaink virága ez esetben könnyedén bomlana ki a szemünk előtt, mi magunk pedig Isten „tenyerén” megpihenve teljes figyelmet szentelhetnénk a kibontakozás minden egyes fázisának, hogy annak csodáját megtapasztalhassuk. A kibontakozásra való várakozás így a csodában való elmerülés állapotává válik, felcserélve a kényszerűségként megélt türelmetlen várakozást, és az akaratos erőlködést, erőfeszítést. Így hálával tudnánk tekinteni az egész folyamatra, és arra, hogy a kibontakozás isteni formája életünk része lehet. Hála töltené be a szívünket, hogy Isten „személyesen” simítja helyére álmaink virágának szirmait, és mi szemlélői lehetünk ezen csoda kibontakozásának. Ehhez persze kell az is, hogy elhiggyük, megérdemeljük, hogy Isten „kezei” munkálkodjanak életünkben, és hogy megérdemeljük az Ő Szeretetét. Függetlenül attól mit tettünk vagy nem tettünk eddig. Csupán csak azért szeret bennünket, akik vagyunk – a gyermekei.

A jelen lehetőségeiből fakadó Erő

A passzív, kényszerű várakozás helyett válasszuk inkább a Jelen lehetőségeinek kiaknázását. Az előbbi ugyanis legyengít, az utóbbi viszont Erőt ad. Így válik a „várakozás” örömteli, emelő folyamattá, a legyengítő, küzdelmes, netán depresszív hétköznapok helyett. Ne azon sóvárogjunk, ami még nincs, hanem éljünk azzal, ami már van. Ráadásul lehet, hogy a jelen lehetőségeivel való élés teremti meg a jövő lehetőségeit, így ha nem élünk velük, lehet, hogy azért késlekedik a vágyott jövő is. (A Jelen lehetősége ad valamilyen olyan belső tapasztalást, felismerést, átalakulást vagy külső lehetőséget, ami a vágyott jövő megvalósulásához nélkülözhetetlen.) A Jelen lehetőségeinek kihasználása által nyert Örömből születik meg az az Erő, ami a Kitartást támogatja, míg elérünk álmunk megvalósításához/megvalósulásához. Vagyis lehet, hogy a jelen lehetőségei teremtik meg bennünk azokat a változásokat, fejlődést, ami a vágyott jövő megteremtéséhez, megvalósításához kell. A Jelen folyamatai révén érlelődünk mi magunk is, és a körülöttünk lévő világ is hogy álmunk a fizikai világban alakot ölthessen, amikor bent és kint is elérkezett az ideje.