Olyan tibeti technika, mely segítségével feltárulhatnak előtted előző életbeli élményeid. Elsősorban gyógyítás a célja, hisz rengeteg olyan érzelmi blokkot hurcolunk magunkkal a tudatalattinkban, melyek - bár nem vagyunk tudatában - úton út félen gátolnak bennünket félelmek, konfliktusok stb. formájában az élet különböző területein - legyen az magánélet, munka stb.

Másodsorban segít az önismeretben, ami ugyancsak gyógyulásokat eredményezhet, oldja a karmikus terheket, melyek megélése ismeretük hiányában sokkal nehezebb lenne. Nem regresszív hipnózis, végig tudatodnál vagy és az "utazás" is csak elnevezés, csakis időben "utazol".

Én is elsajátítottam ezt a technikát - három fokozatban - és végzek ilyen utaztatásokat, sőt én magam is kipróbáltam már jó párszor. A "reinkarnációs élmények" menüpontban olvashatsz is pár innen származó élményemről.

Sokan mondják azt, mi értelme ismerni előző életeinket, nem a múltban, a jelenben kell élni. Igazuk van: a JELEN a fontos, de sokszor csak akkor könnyíthetünk a jelenen, ha elengedjük a múltat - hogyan, ha nem tudunk róla?

Az "utazásaim" által olyan viselkedés mintáim váltak érthetőbbé, melyeken sokszor még én magam is meglepődtem utólag. Tisztábbak lettek a miértek a párkapcsolataimban, rájöhettem miért vonzanak vagy taszítanak bizonyos személyek, helyek, országok és ami nagyon fontos megértettem milyen súlya van a jelennek a jövőre nézve.

Fokozatosan kezdtem más szemmel tekinteni az életre, kevesebbet hibáztattam másokat, a körülményeket. Igyekeztem pozitívan megélni a negatívnak tűnő élményeket, mert tudtam, csupán idő kérdése és máris más megvilágításba fog kerülni minden...

El lehet fogadni és el lehet utasítani a reinkarnáció elméletét - a kérdés sohasem az kit lehet valójáról meggyőzni és kit nem. A kérdés mindig az, ki mennyire nyitott az élményre, ki mennyi lehetőséget ad önmagának kételyei, félelmei ellenére.

Technika: szimbólumos utaztatás, NEM regresszív hipnózis.

Az utazó végig tudatánál van, emlékszik mindenre, amit érez, lát. Végig tudatában van ki ő most, és mit csinált akkor. A szimbólum védelmet ad mind a fizikai tesnek, mind a tudatnak - csakis annyi élményt enged felhozni, amennyit az illető még fel tud dolgozni anélkül, hogy kárt szenvedne. Nincs tényleges utazás, inkább kutatás az emlékek közt, senki sem fog más tudattal "visszatérni" .

Az utazás kb. másfél óra - de egyénenként változó. Az utazó csukott szemmel fekszik és beszélget az utaztatóval. Az utazás egy relaxációs gyakorlattal kezdődik - próbáld ki csukott szemmel el tudsz-e képzelni egy rétet virágokkal, vagy egy kis tisztást egy fával, vagy erdőt stb. Az utazás nem csak magából az előző élet "megtekintéséből" áll, az utazónak lehetősége van "beszélni" felsőbb szintű segítőkkel - a Belső gyógyítóval és a Szellemi Vezetővel.

Utazás előtt tilos alkoholt fogyasztani vagy gyógyszert bevenni, hiszen az módosítja a tudatállapotot. Az utazásra bárki képes, mégsem sikerül mindenkinek - függ a lélek érettségi szintjétől - készen áll-e arra, amit láthat, függ a fizikai test állapotáról - stressz, fizikai rosszullét stb.

Utazás típusai: véletlenszerű utazás - kérdés nélkül, puszta élményszerzés; irányított utazás - konkrét helyre, személyhez, élethelyzethez stb. Az utóbbihoz nagyobb érettség szükséges, elsőre utazáshoz az első típus javasolt.

Különbség: ha véletlenszűen utazik valaki, a szimbólum olyan életet enged megnézni, ahol viszonylag kevesebb konfliktus, trauma dolgozható fel. Ekkor több részletre is fény derülhet. Sokszor ez is épp elég :)) Ha konkrét kérdésünk van, lehet, hogy olyan életünket érinti, melynek feldolgozására még nem készültünk fel. Ilyenkor a szimbólum vagy nem enged utazni, vagy csak egy-két élményt láttat - ez a védelem része, nehogy kiboruljunk.

Számos életemet láttam már. Nem az a fontos kik voltunk, hanem hogy hogyan éltük meg mindazt, ami arra az életre adatott. A reinkarnációs terápia nem egónkat hivatott tovább ékesíteni, épp ellenkezőleg, gyakran olyan szituációkat élhetünk újra, amik megdöbbentőek mostani tudatunk számára - amit esetleg szégyellhetünk. Épp ezért fontos hogy valamiféle bizalommal legyünk az iránt, aki utaztat bennünket, hogy sikerüljön minél több olyan élményt feldolgozni, ami visszahúz a fejlődéstől, ami félelemmel, bűntudattal tölti el a tudatalattinkat.