Lehetőségekkel teli, kényelmet és luxust nyújtó társadalomban élünk. Jól és melegen öltözködünk, bőségesen és egészségesen étkezünk, kényelmesen alszunk drága matracokon. Csak éppen a testmozgás terén nem jeleskedünk. Szinte hihetetlen, hogy a népesség fele szenved hátfájdalmaktól. Vajon a hátfájás népbetegség, felkapott "hóbort-e", vagy mi rejlik mögötte?

Mindenki másképp nevezi, mégis mindannyian ugyanarra gondolunk. Egyikünk fájdalmak nélkül képtelen megfordulni, másikunk úgy ébred, mintha megmerevedett volna, s vannak, akik nem tudnak hajolni vagy hosszasan álldogálni, esetleg ülni stb. Így hát mindegy, hogy ezt az állapotot lumbalgiának, artrózisnak (ízületeket alkotó porc- és csontszövet-elfajulásos megbetegedésének) vagy csigolyakopásnak nevezzük, mindenkinek a háta fáj. Szinte sohasem fordul elő, hogy fájdalmat közvetlenül a gerincoszlopban éreznénk. Mindig - a feltehetően "tönkrement" - gerincoszlop körüli terület az, amire panaszkodunk. Vagyis a környező izomzatra. Itt érezzük a szaggatást, az égető érzést, a nyilalló fájdalmat vagy hirtelen görcsöket és mozgékonyságunk csökkenését.

Hátfájás minden korosztályban

A hátfájás többnyire a nehéz fizikai munkát végzőket sújtja, továbbá azokat, akik sokat kénytelenek ülni vagy állni. Meglepő módon az életkornak csekély jelentősége van ebben, hiszen egyre több fiatal küszködik hátproblémákkal. Már az iskolában hosszú órákig ücsörögni kell a gyermekeknek, s otthon még újra le kell ülni tanulni. Ezután a számítógép vagy a tévé elé telepszenek. A hivatásban az "ülés" státusszimbólummá vált. De más merev tartás is okozhat hátfájdalmakat, mint például az órák hosszat tartó hajladozás a kert gyomlálása közben.

Jó tudni! Mindezen monoton testhelyzetben a hát és a váll izomzata megmerevedik, s a bennük futó erek összepréselődnek.

Az idegek megtanulják a fájdalmat

A legújabb kutatási eredmények szerint az idegsejtek egy meghatározott alapritmus szerint spontán "tüzelnek". Ingerlés hatására alapfrekvenciájuk nő, a beteg fájdalmat érez. Hosszú ideig tartó ingerlés hatására végül nincs többé szükség alapingerre, s az idegsejtek egy új alapfrekvenciát tanulnak. Az érintett még mindig fájdalmat érez, annak ellenére, hogy a kiváltó ok már megszűnt. Az ingerületet közvetítő hírvivő anyagok szintén megváltoznak. Az idegsejtekben lezajló genetikai változás következtében a már lecsengett fájdalom is folyamatosan lehívható és emlékezetes.

A hátfájdalom egyben izomfájdalom is. Normális esetben fájdalom szöveti károsodás miatt alakul ki, nyomás, sérülés, hidegérzet, túlzott megnyúlás vagy görcs következtében. A fájdalomszignál az idegrostokon keresztül a gerincoszlopba, illetve tovább az agyba jut, s ez váltja ki a védekezőreflexet. Ezt a folyamatot hívjuk reflexívnek. Ha valamilyen oknál fogva a reflexívet állandó ingerhatás terheli, a megfelelő izmok tartósan összehúzódnak, s a környező szövetek megduzzadnak, vérellátásuk csökken - ördögi kör alakul ki.

Érdekes: inger érkezhet olyan belső szervektől is, melyek működése zavart szenvedett, s hasonló fájdalomérzetet okozhat. (Például a gyomorfájdalmak kisugároznak a lapocka egy bizonyos pontjára, a petefészek az ágyéki tájékra stb.)

A hátfájdalmak lehetséges okai között szerepelhet a gyakran túlbecsült helytelen testtartás. Ha valóban minden hátfájdalom ezzel lenne magyarázható, akkor minden beteg rosszul állna, menne, feküdne vagy ülne. A 60-as években vizsgálták a porckorongokra eső terhelés mértékét a gerincoszlopra gyakorolt különböző terhelések hatására. Ezen vizsgálatok eredményei mind a mai napig alapját képezik a porckorong-károsodottakra vonatkozó testtartási szabályoknak és fizioterápiának. A legújabb mérések szerint azonban sok dolgot újra tisztázni kell, hiszen például egy székben történő kényelmes "terpeszkedés" a gerincoszlopot jelentősen tehermentesíti!

Súlyos terhek emelése és cipelése - ide tartozik a súlyfelesleg is - roppant mértékű pontszerű nyomásterhet ró a gerincoszlop ágyéki szakaszára. Így nem kell csodálkoznunk azon, hogy a porckorongok is korán elhasználódnak, s lökhárítóként betöltött feladatukat többé már nem tudják ellátni. Extrém esetben a szomszédos idegek kerülnek állandó inger alá. Természetesen a zúzódások, húzódások és csigolyatörések is fájdalommal járnak.

Kombinált terápiás módszerek

A hátfájás optimális kezeléséhez egységes koncepcióra van szükség. Ennek legfontosabb pilléreit a görcsbe rándult izomzat következetes terápiája jelenti. Extrém fájdalmak esetén mindenképpen tanácsos s a beteg számára valóságos csodatétel, ha rövid távon fájdalomcsillapító és izomlazító gyógyszereket alkalmazunk. Ezek a módszerek többnyire gyors hatásuk miatt kezdetben sikerrel kecsegtetnek, ám hosszú távon teljesen hatástalanok. További terápiás beavatkozás nélkül csak mellékhatásaik maradnak vissza, a panaszok pedig gyakran más területre is áthelyeződnek. Az ésszerű terápia tehát az akaratlanul görcsbe rándult izomzat tartós ellazítását célozza meg.

A holisztikus gyógyítás elve szerint célirányosan és egyénileg alkalmazható

• az akupunktúra
• a neurálterápia
• a kiropraktika
• a speciális masszázsok
• a biofeedback és
• a pszichoterápia.

Ezek a módszerek önmagukban messze nem olyan hatékonyak, mint kombináltan. A különböző terápiaformákat a beteg személyiségével kell összhangba hozni. Fontos a betegnek bepillantást nyerni fájdalmai történetébe, hiszen nem a fájdalom, hanem a fájdalmat érző ember szorul kezelésre.

A gyógyulás során a tudat alatt megfeszült izomzat reflexes módon ellazul, a környező szövetek vérellátása helyreáll, a szövetek megtisztulnak, a duzzanatok visszahúzódnak. A nehézség érzése fokozatosan eltűnik, a test mozgékonysága növekszik. A korábbi fájdalom és üresség helyét melegség és bizakodás foglalja el.

A hátfájdalom pszichés gyökerei

A fájdalom pszichikai és fizikai esemény is, kialakulásában és fennmaradása nemcsak testi folyamatok, hanem viselkedésbeli és emocionális tényezők is fontos szerepet játszanak.

Alapvetően kétféle pszichológiai fájdalomterápiát különböztetünk meg. A fájdalom közbeni pszichoterápiát (többnyire egyedül történik) és a fájdalom leküzdésére irányuló tréninget (többnyire csoportos formában, gyakran krónikussá váló fájdalomra).

Mindkét pszichológiai eljárás közös vonása, hogy a fájdalmat közvetítő információk feldolgozási folyamatába avatkozik be a fájdalom pszichés és szociális következményeinek csillapítására törekszik, s egyben arra, hogy a fájdalommal kísért életet elviselhetőbbé tegye, illetve a fájdalmat megszüntesse.

A jelenleg leggyakrabban alkalmazott és leghatékonyabb pszichoterápiás eljárás a kognitív-viselkedésterápia, mely felhasználja a páciens egyéni gondolkodásmódját, beállítottságát, meggyőződéseit, valamint viselkedését. A "viselkedés" itt a legtágabb értelemben szerepel, s az érzelmeket éppúgy magában foglalja, mint a testi, fizikai folyamatokat.

Pszichoterápia elsősorban akkor javasolható, ha

• egyértelmű, hogy a betegség kifejlődésében mérvadók a pszichikai tényezők
• testi megbetegedést kísérően kialakuló krónikus fájdalmom pszichés feldolgozása nem egészséges keretek között zajlott
• a beteg viselkedésében szélsőségek (például gyógyszer- vagy alkohol-visszaélés következményeként, de ilyen lehet az állandó panaszkodás is), esetleg hiányosságok mutatkoznak.

Gyakran a depresszió és/vagy a szorongások is a fájdalomterápia mellett szólnak.

Ha olyan kérdések, mint: "Örökké vissza fog térni?", "Hogy viseljem el?" "Egyáltalán: életnek lehet ezt még nevezni?" egyre több helyet foglalnak el gondolatainkban és érzéseinkben, és életörömünket egyre jobban csökkentik, akkor a pszichológiai támasz értékes segítség lehet.

Bizalmon alapuló kapcsolat

A fájdalomterápia normális esetben több lépésben zajlik. Az egyes lépések egymásra épülnek, és egy bizonyos alapmintázatot követnek, de mindig figyelembe veszik a beteg mindenkori szükségleteit.

A terápiás eljárás bemutatására vegyünk egy alappéldát: egy 54 éves elvált nő esetét, aki titkárnőként dolgozik egy könyvkiadó vállalatnál, s egy felnőtt fia van. Hónapok óta hall olyan kósza híreket, hogy az év vége felé munkaértékelésre kerül sor, melynek keretében valószínűleg elbocsátások is történnek majd. Ez rettegéssel tölti el. Fél attól, hogy a cég vezetése túl idősnek találja majd, és esetleg egy fiatalabb kolléganőjének adják át a helyét. A titkárnő szó szerint terhet vesz vállaira, amely időközben annyira nyomasztóvá válik, hogy fáj. Végül hátfájdalmai miatt orvoshoz fordul.

Az első szakaszban az alapvető dolgok tisztázása a cél. Nagyon sok fájdalom kínozta beteg kezdetben rendkívül tartózkodóan áll hozzá a pszichoterápiához. Későbbi beszélgetések során aztán kiderül, mitől félnek. Többnyire attól, hogy fájdalmaikat a terapeuta nem veszi elég komolyan, "csak" pszichésnek tartja. Ám ahhoz, hogy a terapeuta a fájdalmak hátterét felkutassa, adott esetben a titkárnő kollégáihoz, fiához, életfelfogásához fűződő viszonyát tisztázza, elengedhetetlenül fontos a bizalomra épülő kapcsolat kialakítása. A terápia első feladata tehát megnyílni egy idegen ember irányában, bizalmát megnyerni, s a bizalmatlanságot leépíteni.

Gyámoltalan betegekből tudatosan cselekvők

A második szakaszban a terapeuta a beteggel együtt igyekszik lerakni a későbbi változtatások alapjait, ami a további folytatáshoz nagyon fontos.

Érdemes a páciens gyógyulással kapcsolatos elgondolásait megismerni. A legtöbb ember számára ugyanis a testi gyógyulás nem más, mint beszedni az orvos által előírt gyógyszereket, melynek hatására a tünetek elmúlnak. A hátfájós titkárnő is többé-kevésbé valami hasonlót várt a pszichoterápiától, annak ellenére, hogy világos volt számára: a lelki problémákra nincsen hagyományos orvosság! A gyógyulásról alkotott elképzelése kifelé, valamilyen külső hatalom felé irányult, melyről azt gondolta, rendelkezik azzal a tudással, hogy fájdalmain enyhítsen. Ez a beteget függővé, gyámoltalanná és hosszú távon lehangolttá teszi. Ilyenkor a segítségre szoruló beteg és a mindentudó szakember szereposztásának búcsút kell inteni. A betegre új szerep vár: a cselekvő és rátermett emberé, akinek lehetősége van arra, hogy a számára legjobban megfelelő gyógyulási lehetőségeket önmaga keresse meg. Egy idő után a legtöbben képesek elfogadni, hogy a pszichoterápiás gyógyítás nem más, mint segítség az önmegsegítéshez.

Fájdalomszűrő kapu az agyban

A Mezack és Wall-féle "Kapu-elmélet" a fájdalom idegvégződések ingerléseként jön létre, a gerincvelő területén a fájdalmat közvetítő idegrostok információgyűjtő helyre torkollnak. A belépő ingerületek szűrésen esnek át. Agyunk bizonyos idegrostokon keresztül képes a fájdalmat közvetítő információk továbbjutását megakadályozni vagy engedélyezni. Ám az állandó töprengés, a feszültség, a reménytelenség és a szorongás a kaput nyitva tartják, s ezáltal a fájdalom intenzitása növekszik. Fordítva is igaz: lazítással, figyelmünk kellemes cselekvésekkel történő elterelésével és azzal a meggyőződéssel, hogy a fájdalmat le lehet küzdeni, a kaput zárva tartjuk.

Hátfájást kiváltó konfliktusok

A hétköznapi konfliktusok is lehetnek a hátfájás kiváltó okai. Erre viselkedésanalízissel, a pszichés és szociális problémák feltárásával hamar fény derülhet. Sokat segíthet az egyes problématerületek kifejlődését támogató biográfiai háttér vizsgálata is, pl. hogy valaki becsvágyó apjától a maximális teljesítés példáját látta, míg aggodalmaskodó édesanyjától a gyámoltalanságot tanulta meg.

Célkitűzés

A negyedik szakaszban közösen egyeztetik a terápia célját. A betegek számára szinte az a legfontosabb, hogy a fájdalmat el tudják viselni. Ehhez a fájdalmat érdemes több oldalról is körüljárni: fájdalom mint kommunikációs eszköz; fájdalom, amely más szükségletekről drasztikusan elvonja a figyelmet; fájdalom mint hatalmi és manipulációs eszköz. Ezek nyílt megnevezése hozzásegíti a beteget ahhoz, hogy ne áldozatnak nézze önmagát, hanem tevékeny embernek, aki fájdalmát eszközként használja.

Lazítás

Az ötödik szakasz a legintenzívebb, melyben különböző terápiás módszerek kombinációjával próbálnak a betegnek segíteni.

A progresszív izomlazítás nagyon könnyen megtanulható és bármikor alkalmazható lazítási módszer, melynek során egyes izomcsoportokat először megfeszítünk, utána elernyedni hagyunk. Mindig az aktuálisan megfeszített izomcsoportra koncentráljunk!

Tudatos és könnyed légzéssel a szorongás és reménytelenségérzet jól kordában tartható.

Kiropraktikával az orvos segít az ízületi blokkok oldásában, a nyomás alatt álló ér- és idegképleteket felszabadítja, az izmot lazítja, nyújtja.

Akupunktúrával az egyes testtájak energiablokkja oldható, így a pangó energia nem okoz feszítő és görcsös fájdalmat.

Masszázzsal a vérkeringés és ezzel a szövetek tápláltsága, a fájdalmat okozó anyagok elszállítása javul; a test és lélek is ellazul, megnyugszik.

Mindegy, milyen módszert alkalmazunk, a mögötte álló szándék mindig a beteg öngyógyító képességének folyamatos elősegítése kell legyen!


Ideál - Reforméletmód magazin