A demencia, azaz az elbutulás szignifikánsan lelassítható olyan gyógymódokkal, amelyek átállítják a szervezet belső óráját.

Egy holland csoport fényterápiát alkalmazott, amelyet némely esetben melatoninnal ötvözött, ily módon próbálva kiküszöbölni a páciensek álmatlanságát, javítani a kedélyállapotukat, s csökkenteni az agresszív megnyilvánulások gyakoriságát. A tobozmirigy által termelt melatonin nevű hormon az alvás-ébrenlét ritmusáért, azaz a szervezet belső órájáért felel. A szervezet huszonnégy órás ritmusának, azaz az alvás-ébrenlét természetes ciklusának zavara a demenciának a gondozók által legnehezebben tolerálható tünete. A páciensek gyakorta nappal alszanak, míg éjszaka teljesen éberek.

Mint kiderült, a kezelés körübelül 5 százalékkal csökkentette a szellemi hanyatlás ütemét, akár több hónappal késleltetve azt az időt, amikor a pácienseknek - nem lévén képesek az önálló életvitelre - otthonba kellett vonulniuk.

A Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia kutatói vizsgálatukba az ápolási otthonok 189 pácienseit vonták be. Az otthonok közül hatban átépítették a világítást, és minden nap reggel 9 és este 6 között felkapcsolták az erős fényt. A páciensek közül némely, többségükben demenciában szenvedő beteg, kiegészítésként melatonint kapott. Az illetők állapotát egy éven át követték nyomon.

Azoknál a betegeknél, akik melatonint szedtek, de nem részesültek fényterápiában, valamelyest helyreállt az alvásritmus, ám zárkózottabbá és mogorvábbá váltak. Ugyanakkor a fényterápia és a melatonin ötvözése segített kiküszöbölni a kedélybeli gondokat. Az erős fény azonban önmagában, melatonin nélkül is 5 százalékkal lelassította a kognitív funkciók leépülését, a depresszió tünetei pedig 19 százalékkal csökkentek.
Plusz fél év

Michael Hastings, cambridge-i kutató, aki a teljes szellemi leépüléssel járó Alzheimer-kór, valamint az alvás-ébrenlét ritmus elismert szakértője, igen látványosnak tartja holland kollégái eredményeit. Az alvászavarok többnyire az utolsó cseppet jelentik abban a bizonyos pohárban, amely arra készteti a családot, hogy demenciában szenvedő hozzátartozójukat otthonba adják. "Előfordul, hogy a betegek a nap jelentős részét átalusszák, majd éjszaka éberré válnak, járkálnak a házban, kinyitják a gázcsapot. A családtagok képesek tolerálni az enyhe, vagy középsúlyos demencia némely tünetét, de az alvás-ébrenlét ritmusának zavara túl soknak bizonyulhat számukra" - mondta a cambridge-i kutató.

Az 5 százalék kevésnek tűnhet, ám ha arra gondolunk, hogy az érintettek akár egy fél évvel tovább maradhatnak otthonukban, ennek komoly egyéni és társadalmi haszna van. Ráadásul a fényterápia nem invazív gyógymód, a melatonin pedig enyhe gyógyszernek számít. "Az alvás-ébrenlét zavara más idegrendszeri betegségek, így a Parkinson-kór kísérőtünete. Ily módon a melatoninnal ötvözött fényterápia alkalmazása más kórképek esetében is megfontolandó" - hangsúlyozta Michael Hastings.

Forrás - MTI