Míg Németországban a 30-as, 40-es évek óta alkalmazzák a terápiás lovaglást, addig Magyarországon csak 1997-ben kezdett a Magyar Lovasterápia-szövetség szakembereket képezni. A mozgássérültekre és az értelmi fogyatékosokra nemcsak fizikailag gyakorol fejlesztő hatást a „gyógyító” lovaglás, hanem kedélyállapotuk javítására is kiválóan alkalmas. A debreceni „Varázs Ló” Alapítvány alapítója, Novobáczky Noémi válaszolt a gyógypedagógiai lovaglással kapcsolatos kérdéseimre.

– A terápiás lovaglásra napjainkban egyre nagyobb az igény, azonban a magyar szakma hiányt szenved az európai normáknak is megfelelő szakemberekben.Debrecenben biztosított-e minden rászoruló számára ez a speciális gyógymód?

– Debrecenben mi foglalkozunk egyedül terápiás lovagoltatással. Mivel a hozzánk forduló intézmények és magánemberek igényeit egyaránt igyekszünk kielégíteni, ezért hétfőtől péntekig délelőtt és délután is várjuk a fogyatékos és mozgássérült gyerekeket, és felnőtteket. A Testnevelési Egyetemen szerzett lovas edzői és a Magyar Lovasterápia-szövetség által szervezett tanfolyami végzettséget tanúsító terápiás lovasoktatói oklevél birtokában azt gondolom, hogy ma Magyarországon és ez vonatkozik Debrecenre is, kevés lehetőségük van a fogyatékosoknak az ilyen jellegű fejlesztésre. Úgy gondolom, hogy nagy szükség van rá, és hosszú távon hazánkban is van jövője, mivel a sérült emberek gondozása tekintetében a szakszerű intézményi gyógytorna rendkívül hatékonyan kiegészíthető a lovaglás adta kondíciójavító hatással.

– A Városi Szociális Szolgálat által irányított intézmények, látva ötéves munkájuk eredményét, gyógypedagógiai programjukat kiegészítették a terápiás lovaglással, és ma már órarend szerint járnak önökhöz a gondozottak.
Hány helyszínen fogadják őket?

– Két intézménytől kaptunk a foglalkozásaink megtartására alkalmas terepet. A Nagyerdei Kultúrparkban délelőttönként várjuk a Kiskorú Fogyatékosok Otthonából és az Értelmifogyatékosok Nevelő Otthonából (ÉNÓ I. II. III.) érkezőket, délután pedig a Debreceni Lovasakadémia Kht. területén dolgozunk a Bem téri Autisták Intézetének gondozottaival és a Down-kóros gyerekekkel. A helyszínek mellett természetesen szükségünk van eszközökre is. A lovakat és a felszereléseket a Civis Guard Security Kft. és a Nagycserei Lótenyésztő Kft. biztosítja számunkra. Tőlük anyagi támogatást is kapunk.

– A lovak közelébe kerülő egészséges, de zárkózott, visszahúzódó gyerekek többsége csodálatos változáson megy keresztül: az állatok hatására hétről hétre nyitottabbak és közvetlenebbek lesznek. De milyen eredmény érhető el az autistákkal, akik sok esetben nem akarják felvenni a szemkontaktust sem, és a szóbeli utasításokra is csak ritkán reagálnak?

– Autista betegeknél is fejleszthető a kommunikáció és az együttműködésre való hajlam. Lovasterápia során az emberi irányítás helyett a ló motiválja a beteget, szinte közvetítőként funkcionál. Sok autista gyermek a ló kedvéért elvégez olyan feladatokat, amelyeket pedagógus irányítására soha nem tenne meg. Ezek a gyerekek életük jelentős részét nem a természetben, hanem egy ingerszegény, „felcsempézett” épületben töltik. Nálunk a lovak hatására megnyílnak és olyan lelki többletet kapnak, amely hatására egy ideig bent is szívesen elvégeznek bármit.

– Mit kapnak a lovaglástól a mozgássérültek és az értelmi fogyatékosok?

– A mozgáskorlátozottak testét a ló észrevétlenül mozgatja. Az állat háromdimenziós mozgásának hatására a lovas agya olyan impulzusokat kap, mintha ő is gyalogolna, így érhető el a terápiának köszönhető mozgásfejlesztés. A teljes mértékben mozgáskorlátozottak a lovon fekve érezhetik a ló mozgását, teste melegét, ami elsősorban pszichológiailag segít sokat. Értelmi fogyatékosoknál a lovasterápiával sok-sok tulajdonság fejleszthető. Ilyenek például a térorientáció, a koncentráció, az érzékelés, az emlékezet, az észlelés, a figyelem, a gondolkodás és a szociális viselkedés. Nem győzöm azonban elégszer hangsúlyozni, hogy jelentős eredmény csak a intézményi szakemberekkel, pedagógusokkal, gyógytornászokkal együttműködve érhető el. Benti kollégáimmal állandóan tartjuk a kapcsolatot, és kölcsönösen jelezzük egymásnak észrevételeinket, kicseréljük tapasztalatainkat.

– A gyógypedagógiai lovaglás fejlesztő hatása különböző eszközök bevonásával fokozható. Nem veszélyes ez a módszer, hiszen a lovak köztudottan könnyen megijednek?

– A ló felé szálló labda, a színes karikák, a tapasztalatlan lovasok mocorgása, a hirtelen taps, vagy az önfeledt kacagás egy átlagos lovat minden bizonnyal megijeszthetnének. Ezek az állatok azonban többéves szoktatás, tanítás után már megszokták a játékos fejlesztéshez tartozó eszközöket. A hozzánk érkezőknek sem a legelső alkalommal dobjuk oda a labdát, amikor még a ló hátán való az egyensúlyozás is gondot okoz. Azonban a nyeregben töltött több hónapos könnyed séta után, már biztonságban érzik magukat a lovon, ekkor jöhetnek az eszközök.

– Egy ilyen csinos, fiatal lányt mi ösztönöz arra, hogy lovakkal, terápiás lovaglással foglalkozzon?

– Édesapám fogathajtó, gyermekkorom óta mindig volt ló körülöttem. A lovakhoz való kötődésem ezzel magyarázható. Az, hogy milyen minőségben vettek részt a lovak az életemben, ez változott csak az elmúlt években. Meghatározó élményt jelentett számomra, amikor Németországban, ahol két évig versenylovakkal dolgoztam, egy kirándulás alkalmával találkoztam a terápiás lovaglással. Hazatérve elhatároztam, hogy ebben az irányban indulok el: a foglalkozások hatékonyságát példákkal alátámasztva megszereztem a működési engedélyt. Ezután egy évig teljesen ingyenesen biztosítottam a debreceni intézmények gondozottai számára ezt a lehetőséget. Az eredményeket látva egyre több gyermek jött. Öt éve sikerül megfelelni az elvárásoknak. Hogy mi az, ami szép ebben? A szabadság, a sikerélmény, a gyerekek, a segítségnyújtás, minden egy szakmába összesűrítve. És természetesen az, hogy látom, van értelme.

forrás - deol.hu