A dadogás az egyes személyeknél a beszédfolytonosság hiánya, amelyet az izmok feszültsége, félelem és stressz kísér, amellyel biológiailag, pszichikailag és szociálisan meghatározott tényezők látható megnyilvánulásai.

A dadogás az esetek 80%-ban 2-5 éves gyerekeknél kezdődik, általában szakaszosan, de néha hirtelen jelentkeznek a tünetek. Ebben a periódusban a gyerek olyan nehéz helyzetbe kerül, ami nagyon megnehezíti a beszédképességi hajlam kifejlődését. Az ismétlések normálisak (tipikus folyamatlanság), ha nem kíséri a beszéderősség növekedése és beszéd kellemetlenség (gesztus-feszültség). Az iskola előtti korú gyermekek mindegyikénél hallani lehet ezeket a tipikus folyamatlanságokat: dehát - de hát, én én, a-amikor, ahogy ahogy vesszük, tu-tu-tudom, stb.

De előfordul, hogy néhány gyerek - az igényeknek megfelelően - el akarja kerülni ezeket az ismétléseket és erőlteti a beszédet, hogy folyamatosan fejezhesse ki mondanivalóját. Ez a túlerőltetés a beszédizmokban és általában a test izmaiban feszültséget generál. A feszültség növekedése növeli a folyamatlanságot. A feszültséggel kapcsolt folyamatlanság megszünteti a tipikus folyamatlanságot és előidézi a nem tipikusat.

A gyerekek sok időt töltenek az iskolában és legtöbbször a tanárok veszik észre először a fellépő nehézségeket és hívják fel a szülők figyelmét, akik aztán konzultációt beszélnek meg a szakemberrel.

A folyamatosan beszélni nem tudó gyerekek ebben a korban nem csak ismétlik a szavakat, nem csak jellegzetes módon meghosszabbítják a hangokat vagy feszülten beszélnek, hanem emellett kifejlesztenek egy egész sorozatnyi helyzetet arra, hogy elkerüljék a bonyodalmakat. Ezek olyan stratégiák, amelyeket a dadogó személy a rettegett beszédhelyzetek elkerülésére használ. Például: ha a gyerek tudja, hogy olvasásnál akadozni fog a nyelve, kerüli a hangos olvasást, ha vásárolni fog egy üzletben hagyja, hogy a másik kérjen helyette, ha tudja, hogy az iskolában vagy a családjában egy személy növeli nyelvbotlásait, elkerüli a beszédet ezzel a személlyel, stb.

Ezeknek a gyerekeknek segítség kell. Fontos, hogy négyszemközt beszélj a gyerekkel és megmagyarázd neki, hogy te a tanára vagy és hogy a dadogás téged nem zavar, azt akarod, hogy beszéljen magáról, mert tudni akarod hogy érzi magát, mit gondol és milyen dolgok érdeklik. Ha ezt ilyen formában közlöd vele, tudni fogja, hogy a tanára megérti őt és akceptálja beszédhibáját.

Egyike a leggyakoribb problémáknak, hogy szembe kell szállnod a dadogós gyermek osztálytársainak reakcióival. A nevetés, a tréfák és a gúnyolódás nagyon fájdalmas a dadogással küszködő gyerek számára, ezért ezeket teljesen ki kell iktatni. Beszélj diákjaiddal a tiszteletről és megértésről, amelyeket az egyéni különbségeknél be kell tartani. Rendezz néhány alkalmat, ahol a diákok megismerkedhetnek a dadogás fogalmával. Ha néhány diák ezután sem viszonyul megfelelően a gyermekhez, magyarázd meg nekik, hogy ennek a gyereknek a dadogás a problémája és hogy a gúnyolódásaik kiélesíthetik ezt a problémát. Ne büntesd meg őket, ez nem segít sokat, értesd meg velük viselkedésük helytelenségét, és hogy sokat segíthetnének, ha ezentúl másként viselkednének.

Miközben az osztályt kérdezed, bizonyos esetekben megkönnyítheted a dadogós gyerek helyzetét. Kezdetben, amíg be nem illeszkedik a csoportba, csak olyan kérdéseket tegyél fel neki, amelyre kevés szóval lehet válaszolni. Ha az osztályban minden gyereket végig fogsz kérdezni, ne ülési sorrendben tedd fel a kérdéseket, és úgy rendezd, hogy a folyékonyan beszélni nem tudó gyermek az elsők közt legyen a válaszolók közül, mert a feszültsége és fokozott figyelme csak növekedne, míg a sorára vár. Közöld minden diákkal, hogy időt kapnak majd a kérdés értelmezésére és a válaszra, nem követelsz tőlük azonnali választ. A vizsgaszituáció növeli a feszültséget. Beszéd közben alkalmazz lassú és visszafogott tempót, de ne annyira lassút, hogy mesterkéltnek hasson.

Tartsd fent a természetes szemkontaktust, mialatt a gyerek beszél. Ne siettesd azzal, hogy félbeszakítod, vagy befejezed a szavait. Nem "segítesz" azzal, ha kiegészíted, amit mondani akar, és ne engedd azt sem, hogy mások ezt tegyék.

A dadogó felnőttek száma 2%-ra, a gyerekeké 5%-ra tehető. A dadogással küszködő férfiak és nők aránya 4:1. a dadogó gyermekek épp olyan intelligensek, mint a folyékonyan beszélők. A valóság azt mutatja, hogy az ugyanolyan olyan korú népességgel összehasonlítva az átlagosnál magasabb intellektuális koeficiens szokott előfordulni.

A dadogás nehézség, ami önkéntelen és ciklikus, időben váltakozó periódusokban megjelenik és eltűnik. Az új tanulmányok azt mutatják, hogy létezhet örökletes hajlamosság a dadogásra. Ennek ellenére az átlagos család kommunikációs faktorai és szociális helyzete elengedhetetlen a nehézség leküzdéséhez.

Spanyolról fordította: Csöndes Nikolett


Forrás - demoszthenesz.hu