A fenti hasonlat nem is áll messze a valóságtól. Életünk során "be vagyunk börtönözve" testünkbe, érzékszerveink pedig a lőrések, amelyeken át információkhoz juthatunk arról, mi is van rajtunk kívül. De ami összeáll ezekből az információ-mozaikkövekből, az messze nem a teljes ábra, csupán annak egy, az emberek számára felfogható, értelmezhető része. Gondoljunk csak arra, hogy a kutyák például hány ezerszer többféle szagot éreznek, mint mi! Vagy hogy milyen szűkös is az a hullámhossztartomány, amelyen belül szemünk képes a beérkező fotonok energiáját érzékelni és eljuttatni egy ennek megfelelő ingerületmintázatot az agyba, amely azt képpé alakítja. Mennyire keveset tudunk a valós világról! "SZŰKÜLŐ" VILÁG

Képzeljük el, hogy születésünk óta foglyok vagyunk egy középkori várkastélyban! Sehogy nem juthatunk ki belőle. Csak a keskeny, lőrésszerű ablakokon át vethetünk néhány pillantást a külvilágra. Csak azokat a frekvenciákat halljuk, amelyeket a vastag falak áteresztenek. Vajon mit gondolnánk az odakintről ilyen kevés tapasztalat alapján?

És mi van akkor, ha valamelyik érzékszervünk nem működik jól? Még annyit sem érzékelhetünk, mint amennyi megadatott! Nem pusztán egészségügyi problémáról, kisebb kellemetlenségről van szó, amely megnehezíti életünket, sokkal több forog kockán: érzékelőantennánkkal együtt világképünk is eltorzulhat! A szem esetében különösen kritikus a helyzet, hiszen a valóságról alkotott modellünket mintegy háromnegyed részben a vizuális információk alapján alkotjuk meg.

A látás dominanciája nem szükségszerű, az ősibb emlősfajok esetében például nagyobb szerepet játszik a szaglás, a denevérek pedig főleg szonárrendszerüket (hallás) használják tájékozódásra, így aztán alapvetően más szerkezetű az úgynevezett kognitív térképük, mint ha elsősorban vizuális információkra támaszkodnának. Sőt! Még ha a látás is az elsődleges, szem és szem között akkor is óriási különbségek lehetnek: a rovarok összetett szemükkel sokkal gyorsabb mozgást is képesek észlelni, mint mi, míg a formafelismerésük igencsak gyatra. És persze más spektrumban látják a színeket, ami számunkra jellegtelen fehér virágocskának tűnik, nekik tele van izgalmas, bonyolult ultraibolya "leszállópálya"-mintázattal. Anyanyelvünk tükrébe nézve látjuk meg igazán, mennyire fontos is nekünk a szemünk: ha valamit féltünk, azt mondjuk, úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére!

SZEMÜNK VILÁGA...

De vigyázunk-e valóban a szemünk világára? Az esetek többségében egyáltalán nem. Nagyon is mostohán bánunk szegény látószervünkkel, nap mint nap kitesszük a legkülönfélébb megpróbáltatásoknak (mesterséges megvilágítás, tévé, számítógép-monitor stb.), és csak akkor jut eszünkbe, hogy törődjünk vele, amikor már nem működik kifogástalanul. Akkor is általában abban merül ki a "gondoskodásunk", hogy felkeresünk egy szemészt és felíratunk vele egy szemüveget vagy kontaktlencsét, amit aztán évről évre erősebbre cserélhetünk, mert egyre romlik a látásunk.

A századfordulón élt az Egyesült Államokban egy szemorvos, akit ez a megoldás nem elégített ki, megunta, hogy legjobb esetben is csak betegei tüneteit tudja enyhíteni ­ ideig-óráig ­ ahelyett, hogy meggyógyíthatná őket. Feltette hát magának a következő kérdést: Hogy lehet az, hogy a természet ennyire mostohán bánjon az emberrel pont az olyannyira fontos látás tekintetében? Vagyis: miért nem tud a szem (sok más szervünkkel ellentétben) regenerálódni?

Mivel előtte ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoztak, a választ saját magának kellett megtalálnia. Amikor azonban hosszú évek munkájának gyümölcsét az amerikai orvosszövetség elé tárta, kétkedésbe, meg nem értésbe ütközött. Olyannyira, hogy az orvostársadalom végül is kiközösítette, mert vitába mert szállni több évszázados konvencióikkal. Mégiscsak hallatlan és vérlázító, mondták, hogy ez a dr. William Bates kétségbe merte vonni a nyilvánvaló tényt, hogy a látás alapvetően mechanikus, optikai folyamat! Nem átallja azt állítani, hogy a lelkiállapot is befolyással lehet rá! És mindennek a tetejébe még azt merészeli mondani, hogy holmi szemtornával fel lehet váltani a szemüveget! Ez aztán már mégiscsak több a soknál!

A BATES-FÉLE SZEMTORNA

Szerencsére a nagyközönség nyitottabbnak bizonyult: Bates 1919-ben megjelent könyvét, amelyben összefoglalja tapasztalatait és konkrét gyakorlatokat javasol, melyek segítségével a látás javítható, valósággal elkapkodták. Majd tíz évvel később Európában is ismertté vált a módszer az angol Harry Benjamin révén. A Bates-féle szemtorna a 30-as, 40-es években élte fénykorát, főképp az USA-ban, nagyrészt Margarete Corbettnek köszönhetően. Corbett férje a hivatalos orvosi diagnózis szerint gyógyíthatatlan, egyre súlyosbodó látásgyengülésben szenvedett, mindaddig, míg dr. Bates ki nem kúrálta. Az eredmény ­ érthető módon ­ meggyőzte Mrs. Corbettet, így ő is elsajátította a technikát, és megalapította Los Angelesben az első olyan iskolát, amely a Bates-módszert oktattja. Halála után (1961) az iskola feloszlott, a szemtorna pedig feledésbe merült, és csak az utóbbi pár évben éledezik tetszhalott állapotából.

Az igazság az, hogy ha dr. Bates manapság kezdi terjeszteni a lelkiállapot és a látás élessége közti összefüggést, több szakmai respektusban lett volna része. Bár mindmáig nem állíthatjuk, hogy teljes egészében értenénk a látás folyamatát, de az eddig napvilágra került tények arra utalnak, hogy a képalkotásban sokkal nagyobb szerephez jut az agy, közelebbről a látóközpont, mint azt pár évtizede gondolhattuk volna. Ez pedig azt jelenti, hogy az agy többi részének állapota (hangulatok!) igencsak erősen befolyásolhatja a látóközpont működését, a képalkotást. Arról az egyszerű tényről már nem is beszélve, hogy nyugodt, relaxált állapotban a szemizmok is ellazulnak, míg idegeskedés közben megfeszülnek, ezzel megfeszítve a lencsefüggesztő rostokat, amelyek így közeli pontok fókuszálására teszik alkalmassá a szemet, a távolabbi területek pedig egyszerűen elhomályosodnak. Ha állandósul ez az állapot (lelki stressz következtében), rövidlátás jön létre.

LÁTÁSJAVÍTÓ TIPPEK

Mit tegyünk, hogy megelőzzük ezt az állapotot? Hogyan szüntethetjük meg a már kialakult látáshibákat (rövidlátás, távollátás, időskori szemgyengeség, az asztigmatizmus egyes esetei)? A megoldás egyszerű és nagyszerű: mivel a látáshibák okai bizonyos szemállapotok konzerválódásában keresendők, a szemnek mozgásra, gimnasztikára, pihenésre és ellazulásra van szüksége, hogy ismét rugalmassá váljon. Ezt bármely más izmunk esetében mindenki kézenfekvőnek és magától értetődőnek gondolná, miért pont a szemizmok jelentenének kivételt a szabály alól?

Következzen néhány hasznos gyakorlat azoknak, akik szeretnék karban tartani, illetve javítani látásukat:

1. Tenyerezés

Napi 2-3-szor 10 percig végezzük a gyakorlatot. Helyezkedjünk el kényelmes ülésben az asztal előtt, könyököljünk rá és hajtsuk a fejünket a tenyerünkbe. Az ujjak enyhén keresztezzék egymást, a tenyerünket tartsuk lazán, ne nyomjuk a szemgolyót! A szemünket csukjuk be, és élvezzük, hogy pihen. A relaxáció akkor tökéletes, ha csak feketeséget látunk, minden egyéb szín és forma a szemizmok feszültségére utal, amely a percek múltával enyhül, alábbhagy. Ha jólesik, a háttérben relaxációs zene szólhat.

2. Pislogás

A pislogás során a szemhéj benedvesíti a szaruhártya felszínét, ezzel megakadályozza annak kiszáradását. Szokjunk rá, hogy 5-10 másodpercenként pislogunk egyet! Ez a normális gyakoriság, csak feszült idegállapotban könnyen megfeledkezhetünk róla.

3. Szemfürdő

Reggel-este mossuk meg a szemünket! Reggel, ébredés után csukott szemünket nedvesítsük be előbb meleg, majd hideg vízzel (20-20-szor)! Este, lefekvés előtt pont fordítva, előbb 20 hideg vizes, majd 20 meleg vizes öblítés következzék! A hideg víz élénkít, öszszehúzza az ereket, a meleg pedig ellazít, így a váltófürdő serkenti a szem vérkeringését. Elalvás előtt már ne olvassunk és főleg ne nézzünk tévét, mert újra megfeszülnek tőle szemizmaink!

4. Természetes nézés

Ne fixáljunk mereven egy pontot a tekintetünkkel, mindig mozgassuk, tornáztassuk, jártassuk a szemünket, hadd ugráljon közelebbről távolabbra és vissza! Mivel ilyenkor, ha élesen akarunk látni, folyamatosan változtatni kell a fókusztávolságon, a szemlencse, a függesztőrostok és a szemizmok állapota pillanatról pillanatra változik, ez remek torna a szem számára.

5. Közel-távol

A szem alkalmazkodókészségét jelentősen javíthatjuk a következő gyakorlattal. Fogjunk mindkét kezünkbe egy-egy ceruzát vagy egyéb alkalmas tárgyat! Ha semmi sincs éppen kéznél, nyújtsuk ki a mutatóujjunkat! Egyik kezünket tartsuk szemünk előtt kb. 15 cm távolságban, a másikat nyújtsuk ki olyan messzire, amennyire csak tudjuk! Fixáljuk pár másodpercig a közelebbi kezünket (vagy a benne lévő tárgyat), majd a távolabbit, aztán ismét a közelebbit és így tovább 10-szer! Napjában háromszor ismételjük a gyakorlatot!

JÓ TANÁCSOK SZÁMÍTÓGÉPPEL DOLGOZÓKNAK

• A monitor ­ egyelőre ­ kétdimenziós felület, ráadásul függőleges, a szemünk számára azonban a három dimenzió a természetes. További megterhelést jelent, hogy a képernyő világít, tehát közvetlenül a fényforrásba kell néznünk. Ha el akarjuk kerülni a viszkető-égő-kivörösödött szem "gyönyöreit", munka közben időnként nézzünk el a szoba távolabbi sarkába vagy ki az ablakon! Legeltessük egy ideig szemünket zöld felületen vagy akár egy szép képen!
• Rendezzük át egy kissé munkahelyünket, helyezzük el a monitort úgy, hogy a képernyő és az ablak párhuzamosak legyenek egymással! Az ablak kerüljön a bal oldalunkra, hogy jó legyen a megvilágítás! A számítógépet tartó asztalt vagy állványt és a széket úgy állítsuk be, hogy ne kelljen megfeszíteni a nyakizmainkat ahhoz, hogy lássuk a monitort és elérjük a billentyűzetet!
• A monitor sugárzásának szintjét csökkentsük minimálisra monitorszűrővel!
• Ügyeljünk a színbeállításra! Szemünk akkor tudja igazán kihasználni képességeit, ha elegendő fény áll a rendelkezésére. Ezért legjobb, ha a hátteret meghagyjuk fehérnek, de semmi esetre se állítsuk feketére! A háttér és a jelek, betűk közti kontraszt lehetőleg minél nagyobb legyen! Fehér háttér + fekete betűk vagy a zöld + narancs összeállítás javasolható. Utóbbi már csak azért is szerencsés választás, mert napközben az emberi szem érzékenysége a zöld színtartományban maximális. A kék és vörös beállítást azonban mindenképpen kerüljük!
• Időről időre "tenyerezzünk", ilyenkor a fáradt szemizmok kissé elernyedhetnek.
• Sétáltassuk meg időnként a tekintetünket! Vegyünk szemügyre egy billentyűt a tasztatúrán, majd figyeljük meg alaposan az asztalt! Lépegessünk tekintetünkkel egyre távolabbra, vizsgáljuk meg az ablakpárkányt, nézzünk ki az ablakon, figyeljük meg a ház előtt álló fát, majd a szemközti házat! Végül nézzünk el a végtelenbe (az eget figyelve)!

A GYERTYA ÉS AZ ÁTLÁTSZÓ UJJ ESETE

Helyezzünk el az ülőhelyünktől egy méterre egy gyertyát! Nyújtsuk ki az egyik mutatóujjunkat, tartsuk a szemünktől mintegy 30 cm távolságban a gyertya irányába! Fixáljuk a gyertyát! Mi történik az ujjunkkal? "Átlátszóvá" válik, majd "megduplázódik" és köztük ott a gyertya! Majd figyelmünket fordítsuk az ujjunkra! Mi történik a gyertyával? Váltsunk párszor nézőpontot oda-vissza! Ha nem látjuk rögtön duplán az ujjunkat vagy a gyertyát, nézzünk el egy fél percre a távolba! Ez a gyakorlat azért jelent felüdülést a szem számára, mert a két, egyszerre szemügyre vett tárgy egymástól viszonylag nagy távolságra van.

MIT TEHETÜNK MÉG?

A kötőhártya-gyulladás gyakori visszatérése például nemcsak fogászati gócokra, legyengült immunrendszerre vagy allergiára vezethető vissza, hanem lehet elfojtott düh és fel nem dolgozott gyász/bánat is a háttérben. Megelőzésére próbáljuk ki a következőket:

• Kerüljük a huzatot ­ főleg az autóban!
• Csak védőszemüveggel ússzunk és a vízben soha ne nyissuk ki a szemünket.
• Tűző napon viseljünk mindig napszemüveget.
• Tusoláskor az arcra ne használjunk tusfürdőt, szappant, hajmosáshoz csak természetes szereket válasszunk, de ezeknél is ügyeljünk, hogy ne kerüljenek a szembe.

Árpára legjobb a krumplipüré és a túrópakolás. A tejjel és tojással elkészített krumplipüréből vagy citrommal és tejjel elkevert túróból kenjünk egy teáskanálnyit egy kis gézlapra. A pakolást helyezzük fel a becsukott szemre, hagyjuk rajta 20 percig, és naponta 2-3-szor ismételjük meg. Napközben 3-4-szer árvácska- és kamillateával mossuk le többször is.

VAN-E TÉRLÁTÁSA?

Egyáltalán nem közömbös, hogy a szülők mikor veszik észre, hogy gyermekük látásával valamilyen probléma van, hiszen minél korábban orvosolják a bajt, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a felcseperedő apróságnak ép lesz a látása! A Mikrolab Gmk által forgalmazott úgynevezett LANG sztereoteszt segítségével már korán eldönthető, hogy a kisgyermekek látórendszere ép-e, illetve szükség van-e a további szakorvosi vizsgálatra. A szülők ezt a látásvizsgálatot két tesztlap segítségével már a gyermek kétéves korától maguk is elvégezhetik! A legpraktikusabb eljárás, ha a szülők először saját magukon próbálják ki a LANG I., illetve a LANG II. tesztlapot, majd miután megismerték a működését, könnyen kideríthetik, hogy csemetéjüknek sértetlen-e a térlátása!

EXTRA TIPP

• Ha a szemünk nagyon érzékeny a fényre és gyakran jelentkezik látászavarokkal kísért fejfájásunk, használjunk külsőleg és belsőleg is szemvidítófüvet.
• Szemborogatáshoz keverjünk össze cickafarkat és kamillát is: 2 dl vízzel 1 evőkanálnyi füvet forrázzunk le, majd 15 perc után szűrjük le; vattapamacsot nedvesítsünk át vele, és 20 percre pakoljuk a szemünkre.
• Fejfájásnál adhatunk hozzá citromfüvet, gyömbért és rozmaringot is. Fél liter vízzel 1 evőkanálnyi keveréket forrázzunk le, majd 10 perc múlva leszűrjük és kevés mézzel ízesítve elfogyasztjuk.

TUDTA?

Mivel az átlátszó anyagok visszaverik a rájuk eső fény egy részét ­ így a szemüveg is! ­ a szemüveglencse belső oldalán fellépő csillogás rontja a látásélességet, a külső oldali tükröződés viszont a velünk szemben állót zavarja. Különösen veszélyes lehet, ha hátulról vetődik fény az üvegre, mert ilyenkor káprázik a szemünk, és emiatt vezetéskor akár balesetet is okozhatunk. Ezért feltétlenül érdemes a szemüveglencsére reflexiócsökkentő finom bevonatot tetetni az optikusnál.


Forrás - Ideál - Reforméletmód magazin