A hangulatzavar és a napfény hiánya közötti összefüggést évszázadokon át sejtettük, ám csak 1984-ben definiálta betegségként a szezonális zavart, az úgynevezett SAD-ot egy amerikai orvoscsoport. Vezetője, Rosenthal doktor, miután az Államok déli részéről északra költözött, saját magán tapasztalta azokat a tüneteket, melyeket a napfényes órák csökkenése okozott kedélyállapotán: megnőtt az étvágya, különösen az édességek után sóvárgott, aluszékonnyá, ingerlékennyé vált, csökkent a koncentrációképessége. Kutatócsoportjával kísérletekbe kezdett, melyek eredményei alapján ők közölték az első cikket a fénymegvonás okozta rendellenességről, s egyúttal a kezelés rendkívül egyszerűnek tűnő módjáról, a fényterápiáról.


Noha ez a gyógymód világszerte elterjedt, s különösen az északi államokban élnek vele tömegesen, hazánkban mintha még mindig nem lenne eléggé ismert, holott Szegeden például - az egyetem pszichiátriai klinikájával közösen - a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) biofizikai intézetének bioenergetikai csoportja évek óta foglalkozik ezzel a fotobiofizikai kérdéssel. Méghozzá nemcsak elméleti alapon: tevékenyen hozzájárulnak a téli depreszszióban szenvedő betegek klinikai gyógyításának sikeréhez. Dancsházy Zsolt és Tokaji Zsolt fölfigyelt erre az alapvetően orvosi témára, s az 1999-ben és 2000-ben, az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz beadott nyertes pályázataik révén a megfelelő készülékek beszerzése után bevezették Szegeden a fényterápia alkalmazását.

Hogy hol a közös érintkezési pont a biofizikusok kutatómunkája és az orvosok gyógyító tevékenysége között? Úgy tűnik: egyebek között a szemben. Az SZBK kutatócsoportja hosszú ideje vallatja a bakteriorodopszint, ezt mikrobákban lévő energiaátalakító fehérjét, melynek hasonló a szerkezete a szemben a látásbeli fényérzékenységért felelős szemrodopszinéhoz. A bakteriorodopszin tulajdonképpen modellje a szemrodopszin működésének. Tokaji Zsolt munkatársaival saját vizsgálati anyaguknak és a szemfunkciónak a kapcsolatára alapozták a pszichiátriai klinikával való együttműködést, melynek új irányt adhat egy másik fényérzékelő fehérje, a melanopszin fölfedezése. Kimutatták: ez az anyag alapvetően felelős azért, hogy a bioritmusunkat szabályozó, levertséget, álmosságot okozó, sötétben keletkező melatonin szintézisét fénnyel el lehet nyomni. Ez a fehérje ugyanakkor a szemben domináns szerepet játszik a pupilla fényreakciójának a létrejöttében is.

A szegedi biofizikusok és orvosok együttműködésének kezdeti fő célja a hazai fényterápia bevezetése volt. Alaszkában működik egy gyár, melyben orvosi műszerként fénydobozokat gyártanak. Egy ilyen készüléket, igen borsos áron bárki megvehet magának házi használatra, de ott receptre is fölírhatja neki az orvos. Hazánkban azonban erre még nincs lehetőség. Az első szegedi berendezés, amely a pszichiátriai klinikán működik, szintén Alaszkából származik, a pályázati pénzből tettek szert rá a kutatók. Azóta már használnak ilyen fénydobozt a város pszichiátriai gondozójában és az ifjúsági és gyermek-ideggondozójában is.

Miből áll a kezelés? A páciens bizonyos távolságra leül a legalább 2500 luxot (lux = egységnyi felületre vonatkozó, a szem számára hasznosítható fénymennyiség) kibocsátó fénycsöves világítóberendezés elé. A 80-as években alkalmazott első, ekkora fényerősségű készülékek előtt még 2 órát kellett eltöltenie a betegnek, hogy néhány nap múlva érzékelje a kedvező hatást. A később kifejlesztett fénydobozok - 30-60 centiméter távolságban - általában már 10 000 luxot bocsátanak ki, így elegendő fél órát sütkérezni előttük. Mára már a fénycső vibrálását is megszüntették azáltal, hogy elektromos előtétet alkalmaztak.

Fölmerül a kérdés: miért nem használhatunk erre a célra ilyen nagy teljesítményű, hagyományos izzót? A kutató válasza: az igen veszélyes is lehetne, ugyanis a villanykörte rengeteg infravörös fényt bocsát ki, amely túl nagy mennyiségben égési sérülést okozhat a szaruhártyán. A legkorszerűbb fénydobozokra szerelt előtéteknek olyan szerepük is van, hogy kissé megszórják a kilépő fényt, és megszűrik a káros UV-sugaraktól.

A fény egészséges emberre gyakorolt hatását is vizsgálják a biofizikusok. Eddigi kísérleteik alapján kimutatták, amit szubjektív tapasztalataink alapján mindannyian éreztünk már, hogy napfényes időben éberebbek vagyunk. Önként jelentkező egyetemisták fél órát töltöttek el 10 000 lux megvilágításnál, miközben pupillaműködésük mérésével, objektív módon következtethettek éberségükre. Kiderült, hogy a fény igen gyorsan, már ennyi idő alatt is jelentősen élénkíti a figyelmet.

Ugyancsak érdekes eredményre jutottak a kutatók az egészségesek és a téli depreszsziósok négyhetes fényterápiás kezelése során. A neurofiziológiai vizsgálat eredménye: a fény hatására a téli depressziósok esetében jelentős javulás állt be, a szürke szín több árnyalatát tudták megkülönböztetni. Ez a tény egy újabb neurobiológiai kérdésre adhat választ: a három legfontosabb idegi ingerületátvivő anyag, a szerotonin, a noradrenalin és a dopamin közül ez utóbbinak is szerepe lehet ennek a hatásnak a létrejöttében. A szegedi kutatók kísérletei arra utalnak, hogy a fényterápia hatást tud gyakorolni a kontrasztérzékenységet befolyásoló dopaminrendszerre is.

A szociálpszichológusok is fölhasználják kísérleteik során azt a mindenki által már tapasztalt tényt, hogy derült időben jobb kedvűek vagyunk, mint amikor beborul az ég. Tokaji Zsolt a biofizika vizsgálati módszereivel igyekszik bizonyítani, hogy a fényterápiát természetes, mellékhatásoktól mentes, alapvetően dopaminerg stimuláns hatásként lehet értelmezni. Bebizonyosodott, hogy akár a kávé és a nikotin, ugyanolyan gyors, ám veszélytelen természetes "energiabomba" a fény is. A tudományos irodalomban egyre több érv szól amellett, hogy a fényterápia nemcsak szezonális depresszió esetén hatásos, hanem számos más eredetű lehangoltság ellen is kifejti jótékony hatását. Az orvos a sikeres kezelések ma már egyre gyarapodó tárházában, a pszichoterápia, a gyógyszerek mellett, enyhe esetekben vagy kiegészítésként javasolhatja a fényterápiát is.

Mit tegyünk, ha talán csak azért szomorkás kissé a hangulatunk, mert több időt töltöttünk a szoba félhomályában, vagy egyszerűen a napi gondok elszívták az erőnket? A biofizikus receptje, házi használatra: állítsunk egy A2-es papírlapot szembe a napsütéssel, s üljünk elé! A műszer szerint fél méter távolságból ez 10 000 (!) luxot sugároz ránk. S ha nem süt a nap, vagy éppen este jön ránk a búskomorság? Megteszi az is, ha egy asztali lámpába csavart 100-as körte által jól megvilágított, fehér lapú könyvet olvasunk, egy-két órán át. Nagy esélyünk van rá, hogy enyhén nyomott hangulatunk tovaszáll, különösen, ha erről még egy kellemes, vidám sztori is gondoskodik.

 

Forrás - nol.hu