A reiki gyógyító rendszerét az 1800-as évek végén egy japán buddhista orvos-szerzetes, Mikao Usui fejlesztette ki. Dr. Usui neves és elismert orvos volt, Tokio dél-keleti részén praktizált. Családjának már a 11.generációja élt itt. Járatos volt a kínai és japán gyógymódokban,és nyugati orvos misszionáriusoknál is tanult.

A doktori címet a japán császár adományozta neki. Akkoriban a japán kormány számos orvostanhallgatót küldött az Egyesült Államokba nyugati orvoslást tanulni. Volt aki a Chicago-i egyetem orvosi karára, volt, aki a John Hopkinsra, mások pedig különböző New Yorki kórházakba mentek.

Annak ellenére, hogy hívő buddhista családban nevelkedett, Mikao Usui nem folytatott lelki gyakorlatot egészen a 20-as évei végéig. Fiatal korában és orvosi képzésének befejezéséig mindenért rajongani kezdett, ami nyugatról származott. Ebben az időben kolera járvány söpört végig Tokión, és ő is megbetegedett. Nagyon mély, halál-közeli élménye volt, és ez végül oda vezetett, hogy felvette a kapcsolatot egy bonccal (egy shingon buddhista pappal) és a vadzsrajána buddhizmus útjára lépett. A szútrák tanulmányozása során, különösen a Lótusz Szútrában számos hivatkozást talált a Buddha gyógyító képességeire.

Ezen kívül, a tantrikus gyakorláson keresztül, Usui egyre jobban megismerte és megértette az ember belső energiarendszerét, és annak szerepét a gyógyításban. Usuiban egyre nőtt a vágy, hogy a buddhista hagyományban gyökerező gyógymódokat találjon. A keresés során egy tokiói antikváriumban rábukkant egy ősi kéziratra. Ez egy több száz éves Shingon tantrikus szöveg volt.

A szöveget röviddel azelőtt ásták ki egy kolostorban Hokkaido szigetén. A szerzetesek, akik a kéziratot megtalálták, nem tudták használni, ezért eladták egy könyvkereskedőnek, aki éppen érdekes könyvek után kutatva utazgatott arra.

A szöveg címe: ”A testet gyógyító és a tudatot megvilágosító transzcendens fény ösvénye”. Usui így írt a szöveg felfedezéséről: "Miután elolvastam, elküldtem valakit Kínától Tibetig, hogy nézzen utána, létezik-e még a szövegnek kiegészítése is." Usui felvette a kapcsolatot különböző japán kolostorok könyvtáraival, hogy új részleteket találhasson valahol.

Több idős ember, szerzetes és gyakorló is tudott részinformációval szolgálni. Néhányan tudtak részinformációval szolgálni, azonban a szöveg, amire az antikváriumban bukkant rá, Japánban továbbra is egyetlen volt a maga nemében. Usui kiderítette, hogy a szövegben lévő tanításokat több száz évvel korábban Kobo-Daishi, a Shingon buddhizmus megalapítója vitte át Japánba. A tanításokat láthatólag csak néhány általa kiválasztott gyakorlóval osztotta meg.

Időközben Usui elkezdett néhány, a tanításokban leírt technikát alkalmazni, és jó eredményeket ért el velük. Néhány kiválasztott tanítványának tanításokat is adott a szöveg egyes részeiből. Usui érezte, hogy a szöveg nem teljes, és valahol meg kell lennie a hiányzó résznek. Mivel sok kapcsolattal rendelkezett, elküldött egy jó nyelvészt Tibetbe további információ felkutatására.

Úgy gondolta, kell lennie egy ennek megfelelő gyakorlatnak a tibeti buddhizmus vadzsrajána hagyományában is, mivel a Shingon a vadzsrajánához hasonló. A híres tibeti főiskolán a Chagpori Ling-ben egy újabb szöveget találtak. Szanszkrit nyelven volt írva és tibeti fordítást mellékeltek hozzá.

A szövegről másolatot készítettek és elküldték Usuinak Japánba. Amikor a tibeti szöveget Usui a meglévővel összehasonlította, a következőt fedezte fel: "A szöveg tartalmazott két fejezetet, amit az én szövegem nem, de hiányzott belőle öt fejezet, ami az enyémben megvolt. A tibeti szöveg felhasználásával korrigálni tudtam az én szanszkrit szövegemet, ami keresztülutazott Kínán egészen Japánig.

Ezt nagyon fontosnak tartottam a hangok használata miatt a transzcendentális energia lehívásában. Az én szövegemben volt egy "Erkölcsi észrevételek" című rész, ami viszont a másikból hiányzott" Ebből az "Erkölcsi észrevételek" c. felsorolásból lett később az öt reiki alapelv, és a szankszrit szótagok váltak késöbb Usui meditációs elvonulásának alapjává.

A szövegek összehasonlítása és kölcsönös kiegészítése nyomán Usui úgy érezte, hogy egy teljes gyakorlat van a kezében, amely áll az "Erkölcsi alapelvek"-ből, egy vizualizációval és mantra recitálással elvégzendő vadzsrajána meditációs gyakorlatból, és gyógyító technikákból, ami tartalmazza az "ezoterikus elixírt", az "erő lehívásának titkos szimbólumait", "az erő átadásának módszerét", a teljes reiki átadási vonalat Shakyamuni Buddhától kezdve.Jegyzeteket készített, és a két szöveget egybe szerkesztette úgy, ahogy a véleménye szerint összeillettek és egy egészet alkottak.

Tudta, hogy ennek a buddhista tantrikus szövegnek a gyakorlása megadja a választ a kérdéseire. Mivel Japánban a tantrát "eltemették", hosszú ideje nem használták, nem volt senki, akitől a beavatásokat meg lehetett volna kapni, ez pedig a buddhista tantrikus hagyomány nélkülözhetetlen része. Tudta, hogy nem elég, ha az ismeretek a rendelkezésére állnak, szükség van egy olyan mester beavatására, aki megvalósította a gyakorlatot. Egyetlen ilyen élő személy nem volt azonban Japánban. Papjának tanácsára Usui elhatározta, hogy elvonul egy szent hegyre meditálni, hogy saját maga ébressze fel a gyakorlatot, és így közvetlen beavatást kapjon. Az intenzív meditációval eltöltött évei felkészítették őt erre.

Usui a Kurama-hegyre vonult, ahol az évszázadok alatt sok más, híres gyakorló is megfordult. Usui élményeit, tapasztalatait más történelmi források is leírták. Amit azonban általában nem tudnak, hogy az az élménye, amikor nagy, áttetsző fénygömböket látott, melyek mindegyike tartalmazott egyet-egyet azokból a szanszkrit szótagokból, amiket tanulmányozott, annak a jele, hogy bizonyos tantrikus gyakorlatokon keresztül megtanulta, hogyan kell a figyelmet a test különböző energiaközpontjaira összpontosítani. Ezek a gyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy a fizikai és mentális világ a fénytestben feloldódjék.

Ezt testtartásokon és légzési technikákon keresztül lehet elérni, amelyek aktíválják a belső látást és teret, hogy "tigle"formájában fejeződjenek ki, amelynek a visszatérő megjelenése az abszolút felébredett állapotot jelenti. Mély meditációban ezek a fények és a "tigle" fejlődnek, és gyakran képek vannak bennük, melyek a belső térben teljesednek ki, és kifelé víziók formájában manifesztálódnak.

Usui élménye a hegyen azt mutatja, hogy a vadzsrajána legmagasabb szintű jógatantráját gyakorolta.A tantrikus szövegben talált információk és saját felismeréseinek, tapasztalatainak összekapcsolásával Usui létrehozott egy rendszert, amit "Reikí"-nek nevezett el. Egyes kiválasztott tanítványainak tanította, összesen 19-nek. Közülük a legkiválóbbak Dr. Watanabe Yoshi és Dr. Chujiro Hayashi voltak.

Usui jegyzetei és kommentárjai azt mutatják, hogy a Reikit 7 szintűre fejlesztette ki, és ezek mindegyike további 3 szintet foglal magában. Az első szint, amelyet bármilyen hitű világi gyakorlóknak szánt, úgy ismeretes, mint I. II. és Mesteri (vagy Tanári) fokozat.

Az első szinten az energia a test és tudat megnyugtatására szolgál annak érdekében, hogy a test saját gyógyító képességének kibontakozását elősegítse.

Usui ezt mondja erről a szintről:

"Összegyűjti az erőt, és azt egyszerűen megnyugtatásra adja át, ez az úgynevezett "Nyugtató Kéz". Segít megnyugodni, gyógyulni, lecsendesedni. Nem közvetlen módon továbbítja a gyógyító aktivitást, hanem közvetett úton, a test energiáinak növelésével, a testidegek feszültségének enyhítésével, a működési zavarok és egyensúlytalanságok helyreállításával.”

Az első szint magában foglalja a "nagyon egyszerű szimbólumok és nagyon egyszerű beavatások" használatát, amelyeket Usui mindenki számára fejlesztett ki, függetlenül az emberek hitétől. Sok spirituális gyakorlat tartalmaz olyan elemeket, amelyeket a laikusok számára titkossá tettek, hogy így még inkább hangsúlyozzák életük világi jellegét.

A különbség a szándékban, a laikus és a titkos tudásban a világi összefüggésben van. Ebben az esetben a világi élet aspektusának kiemelése az egészséget szolgálja. Vallásos vonatkozásban a meditáció hangsúlyozása és az illető megvilágosodáshoz vezetése a cél. Buddhista szempontból a gyógyulás a relatív, világi szinten fontos, - de végső soron nem, mert a testünk nem állandó.

A reiki világi jellegét Dr. Hayashi fejlesztette tovább. Kidolgozott egy szisztematikus programot és sok gyakorlót tanított meg a gyógymódra. Megalakította a Reikisek Kutatócsoportját, amely továbbfejlesztette a kezelési módszereket. Ennek a csoportnak a kézikönyvei ma is léteznek. A Reikinek ezt a kézrátétes aspektusát adta át egy amerikai japánnak: Hawayo Takatának, aki a tanításokat az 1930-as években az U.S.A.-ba vitte.

Tanítási vonala jól ismert. A felső 6 szint gyakorlatai azonban egészen a közelmúltig Japánban maradtak, és csak azoknak adták át, akik a vadzsrajána gyakorlásában elkötelezettséget és fegyelmet mutattak. Dr. Hayashi, aki magas szintű gyakorló volt, ismert valamennyit ezekből a magasabb szintű tanításokból és ezeket átadta 33 tanítványának. Egyikük, Sensei Takeuchi a tanításokat átadta Seiji Takamorinak, egy buddhista szerzetesnek, aki először 1990-ben ment az U.S.A.-ba. Röviddel halála előtt Seiji átadta a tanításokat, úgy, ahogyan ő ismerte őket, így a Reikinek egy másik vonala került át nyugatra.

Dr. Usui l925-ben halt meg, a japán szokásoknak megfelelően elhamvasztották. Hamvai még mindig egy japán templom oltárán pihennek, a kíváncsi tekintetetektől és a nyugatiak kezétől biztonságban, és háborítatlanul azoktól, akik esetleg "show"-t akarnak csinálni belőle.

Usui úgy halt meg, ahogyan élt: hívő, szent életű japán Shingon buddhistaként. Halála előtt átadta Dr. Watanabe Yoshinak a tantra szövegeket, a jegyzeteit és az instrukcióit, hogy mindenképpen őrizze meg azon időkig, amikor hasznát látja a világban.

Forrás - kismanasz.extra.hu