A cél: Önmagunkra találni

Lelkünk pontosan azért vezet ahhoz a párhoz, akivel összekötjük akármennyi időre is az életünket,
mert a rajta keresztül megélhető tapasztalások vezetnek rá arra az ösvényre, amelynek végén
Önmagunkkal találkozhatunk, ha megnyílunk ennek a közös útnak. Gyermekkorunk, akár könnyűnek
és pozitívnak, akár nehéznek és negatívnak éltük is meg, sok, nem valódi énünkhöz tartozó
személyiségjegyet, hitrendszert ragaszt ránk, amely álarc és jelmez mögött ott rejtőzik az, akiként
születésünkkor eredendően megérkeztünk a földi világba. A párkapcsolat egy jó lehetőség arra, hogy
ezeket a nem hozzánk tartozó, teljességünk megélését gátló személyiségjegyeket felismerhessük,
és lebonthassuk magunkról, majd ennek köszönhetően felfedezhessünk Lelkünk azon aspektusait,
ajándékait, amelyek pedig rejtetten ott várakoznak, hogy egyszer csak életre kellhessenek és
támogathassák Valódi Énünk kibontakozását (lehet ez egy képesség, egy személyiségjegy, egy attitűd,
stb.). Mindez magával hozza, hogy meg kell válnunk megszokott, biztonságot adó, „jól begyakorolt”
énünktől, életünktől, és utat kell engednünk személyiségünk új aspektusainak. Régi, biztonságot
adó énünk elengedése akár félelmet is hozhat, ezért hajlamosak vagyunk inkább a másiktól várni a
változást. Pedig, ha a másikban zavar valami, akkor az, bennünk is ott van, a másik csak tükröt tart
nekünk, amibe sokszor nem esik jól belenézni. Ezen túl a megszokottól való megválás akár azt is
jelentheti, hogy a jelenlegi kapcsolat ideje lejárt, mert a két fél már nem tudja azt a „tapasztalási
terepet” biztosítani egymás számára, ami további fejlődésükhöz kell. Ilyenkor nem véletlen, ha
egyikőjük, vagy akár mindkettőjük életében valaki új jelenik meg, ez is csak azt üzeni, hogy a régit
elengedve el kell indulniuk egy másik tapasztalási ösvényen. És persze az is lehet, hogy ezt a lépést
úgy kell megtennünk, hogy még nem tudjuk ki lesz az újabb párunk, de az Élet több szempontból is
olyan tapasztalásokat hoz, amelyek azt üzenik, itt az ideje, hogy új utakra induljunk, mert valahol
valaki más már „vár ránk”, akivel tovább haladhatunk az Önmagunkhoz vezető ösvényen. Ilyenkor
az egyedül megtett útszakasz hozhat olyan Önmagunkhoz vezető tapasztalásokat, amelyeket a társ
jelenlétében nem szerezhetnénk meg, ekkor az egyedüllét tapasztalása adja azt a „csiszoló felületet”,
amelynek révén személyiségünk új aspektusai napvilágra kerülhetnek. És lehet, hogy ezek pont olyan
személyiségjegyek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az új társat be tudjuk vonzani.

A konfliktus, mint segítő „jóbarát”

Ahhoz, hogy fényes és sötét oldalaink felszínre kerülhessenek, elkerülhetetlenek a másikkal megélt
ellentétek, konfliktusok. Így helytelen azt gondolni, hogy a párkapcsolat egy romantikus, felhőtlen,
csak boldog perceket hozó társulás. Ha így lenne, pontosan a lényegét veszítené el, azt az egymást
csiszoló lehetőséget, amely révén emelhetjük önmagunkat és a másikat is. Ezért el kell fogadni, hogy
a célját beteljesítő, igazán előrevivő kapcsolatnak része kell, hogy legyen az egészséges mértékű
konfliktus is, amelynek átalakító, alkímiai hője biztosítja, hogy személyiségünk „fekete szénpora”
lecsiszolódjon, leégjen rólunk, és Lelkünk Gyémántja napvilágra kerülve felragyoghasson. Mert ez az,
ami az igazi boldogsághoz vezethet, amikor két ember egymást csiszolva, támogatva egyre közelebb
kerülhet Valódi Énjéhez, amely az egyetlen lehetőség arra, hogy önmagunk teljességét megélhessük.
A boldogság forrása pedig nem más, mint Önmagunk, és ezáltal az Élet Teljességének megélése, nem
pedig a rózsaszín felhőkbe burkolt illúzió világ, és nem is az álarc és a jelmez védelmében eljátszott
szerep.

Kiút a konfliktusból: a közös győzelem

Ahhoz pedig, hogy a boldogság az életünk része legyen, segítségül kell hívnunk tudatosságunkat,
amelynek fényével megvilágíthatjuk felfedezésre vagy felfényesítésre váró részeinket. A
sötét oldalainkkal való szembesüléshez pedig jó adag bátorság kell, hogy elmerjünk indulni az
Önmagunkhoz vezető úton. Az önmagunkba vetett hiten túl hasznos lehet a bátorság ahhoz is, hogy
vállaljuk a konfliktusokat, és elhiggyük magunkról, hogy mind a két fél számára emelő, a kapcsolatot
erősítő módon tudunk belőle kijönni. Lehet, hogy a konfliktus átmenetileg eltávolítja egymástól a
két felet, de ha mindkettőjük számára fontos a kapcsolat, akkor törekszenek arra, hogy saját érzéseik
feltárásával, őszinte megosztásával újra megtalálhassák egymáshoz az utat, és így, személyiségük
változásával magasabb szintre, egy még mélyebb szövetségbe emelhetik kapcsolatukat. Ezért nagyon
fontos, hogy a konfliktus helyzet okozta stresszben is tudatosak tudjunk maradni arra, hogy egy
csapatban játszunk, vagyis csapattársak vagyunk és nem ellenfelek, ezért a cél a közös győzelem kell,
hogy legyen, ha a kapcsolat fenntartása fontos számunkra. Az eltávolodás ideje hasznos lehet mind
két fél számára, ha azt önvizsgálattal tölti, és megpróbálja megérteni a benne és a társában játszódó
folyamatokat, valamint azt, hogy az adott szituáció milyen változásra ösztönöz.