A hangtálak pontos eredete és származása tisztázatlan, előfutáraik feltehetően az álló harangok voltak, és azokból az időkből származnak, amikor az ember elkezdte megmunkálni a fémet. A keleti kultúrkörben; Japánban, Kínában, Thaiföldön és a Himalája vidékén honosak. Hangjukban a külső felükön megszólaltatott harangokra hasonlítanak. Ősi igény formát adni a hangnak, és a hang formáló hatását a harmónia és egészség elérésére használni. A hangtálakat leginkább meditációhoz használják. Célirányos hangjuk a belső tisztánlátást segíti.
A hangtálakat a Peter Hess féle hangmasszázs és hangterápia több mint 20 éves tapasztalatai alapján folyamatosan továbbfejlesztik. Dres Halina és Marek Potalski kutatásai a Poseni Főiskolán /Lengyelországban/ azt mutatják, hogy a frekvenciatartomány és a hullámtulajdonság/viselkedés az alkalmazás területén optimálisan megfelelnek. Egyetlen más, a piacon kapható hangtálat sem állítanak elő ilyen kritériumok alapján.
Professzionálisan a következő területeken alkalmazzák őket: kikapcsolódás, egészségmegőrzés, pedagógia, terápiás tanácsadás, gyógyító foglalkozások és szakgyógyászat.

A hangtálak fajtái

Az előállítási ország-, ill. mód szerint számos fajtájú, különböző nagyságú és alakú hangtálat ismerünk. (a kb. 200 grammostól a hatalmas, akár négy kilogramm súlyig széles a skála.) Alakjuk szerint a hangtálak általában kerekek, oldalfalúk különböző magasságú és szélességű. Néhány hangtál inkább kidomborodóan lapos, míg mások inkább befelé íveltek, vastag falúak. Nagyságuk, alakjuk, összetevojük, előállításuk szerint nagyon különböző a hangjuk is. Néhány hangtálat fényűző ornamentikával, vagy feliratokkal látnak el. A hangtálakat vagy egy ütovel megütve (különböző fajtájúak vannak: filc, gumi, fa stb.), vagy a külső falat egy "fapálcával" (amit néha bőrrel is bevonnak) dörzsölgetve, szólaltatják meg. A megütés helye-, módja-, intenzitása ill. a megütő eszköz fajtájának megfelelően egy s ugyanazon tálból nagyon különböző hangokat lehet kicsalogatni.

Alapvetően négy hangtál típust különböztetnek meg;

• Klasszikus hangtálak Tibetből, Nepálból, Indiából
• Japán Rin-Hangtálak
• Japán, vagy kínai templomi harangok
• Üveghangtálak

Klasszikus hangtálak

A klasszikus hangtál, ami a leginkább elterjedt és ismert, Tibetből, Nepálból és Indiából származik. Ritkaságuk miatt a régi Tibeti-tálaknak ma már "gyűjtőértéke" van. Ahogy már említettük a régi tálaknak számos másolatát kínálják. A tibeti tálak mellett meg kell említeni a bengáli, az assami, a manipuri ill. az indiai hangtálakat.
A tibeti tálaknak általában széles, kidomborodó az alakjuk, és vastag peremmel, vagy perem nélkül is kaphatók. Ez a perem befolyásolja a hangot
Az indiai hangtálak egy főleg relatívan egyenes, magas és arányaiban igen széles peremmel tűnnek ki. Lindner leírása szerint, ezek nagystílűen jó hangú, és ideálisan jól megszólaltatható, (játszható) tálak.

Alkalmazás

Peter Hess szerint ezekben a tálakban tárolták a tibetiek az élelmiszert, az innivalót, hogy így oldják meg az ásványi anyagok pótlását.
Lindner szerint ez a bön-sámánizmusból (Tibet eredeti vallása) került bele a buddhizmusba, és eredetileg gyógyításhoz, és transz-szertartásokhoz használták. Valószínű, hogy a Tibetben "emberemlékezet" óta létező "hangterápia" részeként alkalmazták. Ennek során különböző hangok és hangszínek segítségével különböző betegségeket gyógyítottak. Ez a tudás napjainkra nagyjából elveszett. Nincs a használatukról semmilyen írásos emlék, csak legendák, mítoszok és mondák, ezért igen sok találgatásra van lehetőség. Néhány régi tál hihetetlen hangminősége és a körülményes és költséges előállítása miatt kétségesnek tűnhet, hogy mindennapi használatra készültek volna.
Robotka úgy véli, hogy a hangtálak használata a szertartások során titkos volt, és ezért sem árulnak el róla a tibeti szerzetesek semmit.

A hangtálak összetétele

A tradicionális 12 fémből készülnek, ahol a 7 bolygó féméhez arany (Nap), ezüst (Hold), higany (Merkúr), vörösréz (Vénusz), vas (Mars), ón (Jupiter), ólom (Szaturnusz), még további ötöt használnak. Ezek a következők: cink (feszült állapotok ellen hat), meteorfém (fokozza a tettvágyat és az aktivitást), bizmut (fokozza az emésztőrendszer működését), galenit (izületi gyulladások ellen), és pirit (a tüdőt erősíti). Ez az ötvözet tartalmazza még egy régi hangtál darabját, - mint a régi tudás szimbolikus transzformátorát. Néhány fém, pl. a higany, vagy az ólom, homeopátiás potenciálásban kerülnek az ötvözetbe, ahogy ez a régi gyógyító tudásnak (Ayurveda, alkímia) megfelel. A hangzás és a rezgési tulajdonság szempontjából a bronz optimális arányának nagy jelentőssége van.

A hangtálak ápolása

Mivel a hangtálak többféle fémből készülnek, így galvanikus elemeket is tartalmaznak, (vagyis feszültség keletkezik két különböző fém között), ami fokozza a korróziót, ha a tál sós-, vagy savas folyadékkal kerül kapcsolatba.
Olyan tálakon, melyek sós vízzel kerültek kapcsolatba és aztán nem tisztították meg őket, egy idő után megnő a felszínen megjelenő réz részecskék aránya, ez vöröses-barnás foltként válik láthatóvá. Ezért egy hangtálat mindig tisztán, sós-, és savas folyadéktól mentesen kell tárolni.
A kész hangtálakat Nepálban és Indiában jól megtisztítják és vékony réteg mustárolajjal vonják be. Ezután már csak kesztyűben fogják meg őket, hogy még a sós kézveríték se kerülhessen a felszínére. Ezen kívül a levegő sótartalma miatt az Óceán feletti szállítás is korróziós lehetőséget jelent.
Nepálban rizsszalma hamuval tisztítják a hangtálakat. A vízzel nedvesített hamuval hosszas dörzsöléssel tisztítják a tálat. Ez tiszta felszínt eredményez, különösen a régi, több évtizedes, évszázados tálaknál, amiket így tisztítottak, lehet jól felismerni az eredetiségét. A kalapácsnyomok, melyek a tálak kovácsolása közben keletkeztek, a több ezerszeri tisztítás után elsimulnak, ellaposodnak. Az éles perem is lekerekedik. Így alaposan megfigyelve megállapítható, hogy egy hangtál valóban régi, vagy csak öregített. A rizsszalma hamujával történt tisztítás után a tálat finoman bedörzsölik mustárolajjal.
A mi szélességi körünkön (Európában) a hangtálak nem igényelnek különösebb védelmet. Ha azonban védeni szeretné tálait, a "nepáli módszer" azonban túl körülményesnek tűnik, próbálja ki a következőt:

Egy csésze olcsó ecetben (kb. 150-200ml) feloldunk és elkeverünk 4-5 evőkanál sót, ezt a keveréket a tál felszínén rövid ideig (3-5 percig) hatni hagyjuk(ezzel egy galvanikus folyamatot hozunk létre). Ezután alaposan megtisztítjuk a felszínt vízzel, hogy se só-, se ecetmaradványok ne maradjanak rajta. Végezetül egy puha ronggyal teljesen tisztára dörzsöljük a tálat, és nagyon-nagyon finoman vagy méhviasszal, vagy mustár-, vagy olívaolajjal bedörzsöljük. Ezt a védőréteget úgy be kell dörzsölni, hogy a hangtál leállításakor (pl. ruhára helyezéskor) ne legyen már rajta semmi olajmaradvány.
A hangtálat nagyon finom sárgaréztisztító szerrel is tisztíthatjuk. Ennek használatakor azonban figyelni kell arra, hogy ne keletkezzenek karcolások.
Idővel, annak megfelelően, hogy milyen gyakran tisztítják, megváltozik a hangtál színe. Ha meg akarjuk tartani az aranyló fényét, rendszeresen, kb. kéthavonta kellene tisztítani.
Természetesen ízlés dolga, hogy ki milyen patinával szeretné megőrizni a hangtálat. A tisztításnak általában nincs hatása a hangzásra. Csak akkor következhet be csekély hangváltozás, ha a fémet a nagyon hosszú ideig tartó tisztítás kikezdi. Ez inkább 20-30 év után következik be, és hatása a hétköznapi használatban nem észlelhető.
Ön dönt, hogyan bánik a hangtálával. Peter Hesstől egyszer két ember, nagyjából egyformán koszos, régi, nepáli tálat vásárolt. Az egyikük büszkén mutatta másnap a fényesen csillogó tálat, és mesélte el, hogyan sikerült ezt elérnie. A másikuk pár év múlva is arra volt büszke, hogy tálján Tibet "szent" kosza még mindig ugyanúgy látható, mint a vásárlás napján.

Gongok a hangmasszázsban

A trombiták mellett a gongok a legarchaikusabb és erőteljesebb hangszerek. Átmérojétol függően a hangzás terjedelme elérheti az ember fizikai és pszichikai tűréshatárát. A gongokról egyfajta ősi erőszakra, a viharhoz, vagy a földrengéshez hasonló erőre asszociálhatunk. Egy nagy gong, már csak megjelenésében is, a kerek formájával, mint ősformával, különös kisugárzással bír. A gongnak világszerte számos típusa és nagysága létezik.

A gongot tekinthetjük a hangtál egy speciális formájának, hangminőségével egy családba tartozónak. Bronzötvözetből készül.
Speciálisan lapos formája következtében a hangképződés és a hangterjedése jelentősen intenzívebb, mint a hangtálaknál. Ez figyelemre méltó alkalmazási lehetőséget jelent a hangmasszázsban.
A Peter Hess féle hangmasszázsban és hangpedagógiában a következő területeken alkalmazzuk őket:

• Blokkok oldása a testben és az aurában
• A gerincoszlop harmonizálása és erősítése
• A véráram fokozása
• Aura tisztítása
• Energiával való feltöltés
• Biztonság hangtér létrehozása
• Hang-, és fantáziautazások
• Meditáció
• Koncertek
• Testterápiás ülések
• Hangpedagógiai ülések

Cimbelek

A cimbelek mindig párosan, egy bőrzsinóron lógnak. A dombormű szerű minták (pl. Om-jelek, vagy szerencse jelképek) szimbolikus értékűek, és nincs közvetlen befolyásuk a hangra. A tibetiek elképzelése szerint a hangon keresztül kell a szimbólumok erejének a környezetben szétáradniuk.
A cimbeleknek kifejezetten magas hangjuk van, a fej körül érezzük őket a legerősebben. Éberséget és tisztaságot adnak, szívesen alkalmazzák őket egy hangmasszázs befejezéseként.
A legtöbb cimbelünk Indiából származik, ahol száműzetésben élő tibetiek állítják őket elő, kézi megmunkálással. Csak a Peter Hess álltal speciálisan a hangmasszázs számára elkészített Zen-cimbelleket állítják elő Nepálban. Bronzötvözetből, öntőformában készítik őket, kézzel végzik az utómunkálatokat és magas fényűre polírozzák őket.

Forrás - hangmasszazsterapia.hu