A 60 év feletti korosztály majdnem fele szenved valamilyen komolyabb ízületi betegségben. A világon mintegy 30 millió ember, a jóléti társadalmakban pedig legalább a lakosság 10%-a szed reumaellenes gyógyszereket. Sajnos az elváltozások többsége gyógyszerekkel legfeljebb csak tünetmentessé tehető, de valódi megoldást nem jelent a hagyományos kezelés. Mivel a gyógyszerek jelentős mellékhatásokkal rendelkeznek, érdemes megismerni pár kiegészítő, alternatív módszert, melyekkel a tünetek sokat javulhatnak ­ esetleg a tabletták száma csökkenthető lesz, vagy nélkülözhetőkké is válhatnak!

A "reuma" kifejezés legalább 100 különféle ízületi és izomelváltozás összefoglaló neve. A köznyelvben elterjedt szó magában foglalja az összes kopásos, degeneratív elváltozást, az ízületek gyulladását, a gerincbetegségeket, a köszvényt, a csontritkulást, de a más betegségekhez (psoriasis, kötőszöveti és anyagcseréje-betegségek, autoimmun kórképek) társuló ízületi panaszokat is.

Valódi reumának azonban a szó szoros értelmében csak azt a subokban lezajló krónikus ízületi gyulladást tekintjük, amely során valamely fertőzés vagy góchatás, esetleg autoimmun történés hatására az ízfelszíneket borító szövetek ellen termelődik ellenanyag. A betegség pontos háttere sajnos még ma sem teljesen tisztázott, azonban egyre több tényező utal arra, hogy a psziché, az életmód, a táplálkozás és a stressz is komoly szerepet játszik a kórfolyamat kialakulásában.

TÜNETEK

Leginkább a betegség kezdetén érdemes odafigyelni a tünetekre, hiszen gyakran rendkívül alattomosan, nem túl jellegzetes panaszokkal kezdődik:

• Étvágytalanság
• Intenzív éjszakai izzadás
• Hőemelkedés, néha kiugró láz
• Indokolatlan izom- és ízületi fájdalmak
• Bőrpír, duzzanat
• Reggeli ízületi merevség
• Később ízületi deformitás és merevség
• Súlyos esetben a környező szövetek (szalagok, inak, ízületi tokok, izmok) és a távoli szervek (szív, vese, tüdő, szívburok, mellhártya, kis erek) is érintettek

KEZELÉSI LEHETŐSÉGEK

Sajnos az esetek többségében a hagyományos gyógyszeres kezelés ­ legalábbis átmenetileg ­ elengedhetetlen. A tabletták adagja azonban ilyenkor is jelentősen csökkenthető, és ezzel kivédhető azok mellékhatása. Az előrehaladott, komoly deformitással járó állapotot visszaállítani nem lehet, de még ilyenkor is feltétlenül érdemes kipróbálni az alább felsorolt módszereket, hiszen a folyamat előrehaladásának üteme és súlyossága is mérsékelhető. A biológiai módszerektől azonban csak tartós (több hónapon, akár 1-2 éven keresztül tartó) alkalmazásuk után várható eredmény. Ezért semmiképp se adja fel, ha néhány hét alatt nem tapasztalt jelentős változást.

TÁPLÁLKOZÁS

Mivel a gyulladásos tünetek keletkezésében és fenntartásában óriási hangsúlyt kapnak egyes prosztaglandinok, ezért a gyógyszeres kezelés is elsősorban ezek keletkezésének gátlására törekszik. A gyulladáskeltő anyagok egy része az arachidonsav nevű zsírsavból keletkezik. Ha tehát az arachidonsav bevitele csökken, enyhülnek a fájdalmak és a gyulladás okozta egyéb panaszok. A táplálkozástudósok már régóta tudják, hogy a húsbevitel csökkentésével a reumás tünetek is enyhíthetők. Ennek hátterében feltételezhetően az áll, hogy az állati fehérjék mellett a zsírban található nagyobb mennyiségű arachidonsav elősegíti a gyulladáshoz vezető anyagok keletkezését szervezetünkben. Ezért feltétlenül javasolt a húsok és az állati fehérjék fogyasztásának korlátozása. A kalciumot elsősorban savanyított tejtermékekből (joghurt, kefir, túró, sovány sajtok) és egyéb természetes forrásokból (mák, olajos magvak, kalcium-kovaföld, tojáshéjpor) célszerű fedezni. Hús helyett hetente akár 2-3-szor is ajánlott a hal fogyasztása. A halolajban ugyanis rengeteg omega-3-zsírsav található, ami védi a sejteket a károsító szabad gyököktől, és a sejtmembrán szétesésekor keletkező gyulladáskeltő prosztaglandin felszabadulásától. Rengeteg omega-3-zsírsav található még a len-, a búzacsíra- és a repceolajban. Gyulladáscsökkentő hatású a linolsav is, melyhez elsősorban napraforgó-, búzacsíra- és bogáncsolajból, szójából, illetve más olajos magokból juthatunk hozzá.

A táplálkozás megreformálása előtt feltétlenül javasolt hosszabb-rövidebb tisztítókúrák elvégzése is. Önállóan ­ orvosi felügyelet nélkül ­ legfeljebb csak egy-két napot böjtöljön. Ha alacsonyabb testsúlyú és/vagy nincs étvágya, hetente egyszer tarthat rizs-ananász (4 egyenlő részre osszon el 80 dkg párolt barna rizst, és friss ananásszal vagy párolt paradicsommal, esetleg almakompóttal fogyassza el) vagy krumplinapot (1 kg héjában főtt vagy sült burgonyát, esetleg pürét kell friss vegyes zöldségsalátával elfogyasztani). Ilyenkor is törekedjen a bő folyadékfogyasztásra (legalább 2,5-3 liter gyógyteát, ásványvizet kell meginni!). A tisztítókúra után reformtáplálkozásra kell áttérni:

Minden nap egyen bőségesen friss ­ lehetőleg bio ­ zöldséget és gyümölcsöt. A rostdús zöldségeket, salátákat és gyümölcsöket azonban mindig az étkezések kezdetén fogyassza el. Ha ezeket az étkezés végére hagyjuk, sokáig nem tudnak a gyomorból továbbhaladni, pangásuk pedig erjedéses folyamatokat indít el.

Válassza inkább a teljesőrlésű lisztből készült pékárut, tésztaféléket; a főzelékekből, levesekből nyugodtan hagyja ki a rántást és a habarást. A zsírok helyett hidegen sajtolt növényi olajokat javaslunk. A kristálycukor helyett használjon inkább mézet vagy barnacukrot, persze azt is csak mértékkel, mert az édességek rontják a vitaminok sejtbe történő felvételét. Édességek helyett aszalt gyümölcsöket, müzlit ajánlunk.

Az édes, mesterséges üdítőitalok helyett válasszon gyógyteákat, frissen centrifugált hígított zöldség- és gyümölcsleveket, ezekben rengeteg a vitamin, az ásványi anyag és a nyomelem, melyek az immunrendszer legfőbb támaszai. Az ételt inkább csak párolja. Próbáljon meg mindent frissen készíteni, ne használjon konzerveket, félkész ételeket, tartósítószereket és mesterséges színezőket tartalmazó élelmiszert.

VITAMINOK, NYOMELEMEK, ÁSVÁNYI ANYAGOK

Legfontosabbak a sejtvédő, gyulladást kiváltó prosztaglandinok képződését gátló vitaminok és nyomelemek: A-, C- és E-vitamin, cink és szelén. Az E-vitamin és a szelén nagyobb adagja ciklusosan, szünetek közbeiktatásával nélkülözhetetlen része a kezelésnek.

FIZIOTERÁPIA

Fürdők: otthonra széna-, fenyő- és vérbőséget okozó illóolajos (mentol, eukaliptusz, kámfor, rozmaring...) fürdőket ajánlunk. Nagyon jó fájdalom-és gyulladáscsökkentő a holt tengeri sós fürdő is. A gyógyvizek közül a kénes- és az izotópos vizek a leghatásosabbak.

Pakolások: az iszap huminsavtartalmának köszönheti gyulladáscsökkentő hatását, az agyag segít megszüntetni a duzzanatot, gyorsítja az ízületi folyadék felszívódását, és enyhíti a fájdalmat. Készíthetünk túrópakolást is: attól függően, hogy a hideg vagy a meleg esik jobban, vagy hűtőből kivett, vagy szobahőfokú túrót keverjünk el kevés joghurttal vagy kefirrel, kenjük egy vékonyabb kettéhajtott kendő belsejébe, majd helyezzük fel éjszakára az érintett ízületre. A káposztalevél ­ előzetesen kicsit megsodorva ­ mézzel bekenve szintén alkalmas éjszakai pakolás készítésére.

Ha az ízület vörös, tüzel, és a hideg jobban esik, készítsünk rá jeges borogatást ­ ám figyeljünk, hogy ne hagyjuk túl sokáig rajta, mert különben túlzottan lehűtjük a szöveteket. A hideg csökkenti a sejtek anyagcseréjét, gátolja a gyulladásban részt vevő sejtek működését, enyhíti (kb. 3-4 órára) a fájdalmat, és segíti a duzzanat megszűnését.

Érdemes gyógynövényekből készült zacskókkal (ilyenkor fűzfakéregből, nyírfából, árnikából, csalánból vagy körömvirágból keveréket készítünk, majd forró víz felett meggőzöljük, és amikor már nem tűzforró, dunsztkötésszerűen az érintett ízületre tesszük néhány órára), vagy a kivonatukat tartalmazó krémekkel is készíthetünk pakolásokat napközben, esetleg éjszakára. Nagyon jó fájdalomcsillapítók a méh- és a kígyóméreg-kivonat, a hangyasav és kapszikain (csípős paprikából) tartalmú szerek és minden vérbőséget okozó illóolaj (fentebb) is.

Vízkúra: A hideg-meleg vízfürdők, lemosások és pakolások a vér- és a nyirokkeringés aktiválásával, valamint az immunrendszer és a vegetatívum stabilizálásával segítik a gyulladásos tünetek rendezését. A szauna, ill. a rendszeres gőzfürdő a bőrön keresztül történő salakanyag-kiválasztást aktiválják, így a kötőszöveteket és az izmokat jelentős mennyiségű gyulladást kiváltó és fájdalmat előidéző anyagtól szabadítják meg. A meleg egyébként segít a fájdalmas izomgörcsök oldásában is.

Elektroterápia: Az iontoforézis során fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatóanyagokat lehet bejuttatni a bőrön keresztül a mélyebb szövetekbe. A rövidhullám, a lágylézer terápia, az ultrahang és a magnetoterápia javítja az ízületek vérkeringését, és felgyorsítja a gyulladásos sejtek és a gyulladást kiváltó anyagok elszállítását.

Masszázs: Az akut gyulladásos időszakban legfeljebb csak nyirokmasszázst, vagy az egész szervezet vegetatív és immunfunkcióit erősítő reflex- és kötőszöveti masszázst ajánljuk. Krónikus időszakban, kopásos ízületi elváltozásoknál és anyagcsere-betegségeknél pedig a rendszeres teljes testmaszszázst célszerű alkalmazni. Elősegíti az ízületek és az izmok keringését, gondoskodik az izmok erejének megtartásáról.

Mozgásterápia: A reumás megbetegedések kezelésében elengedhetetlen, hiszen javítja az ízületek és izmok tápláltságát, gondoskodik a megfelelő ütemű salakanyag-elszállításról, és stabilizálja az ízületeket. Legalkalmasabb az egyénre szabott gyógytorna, de kitűnő a csoportos jóga és tánc, a séta, a biciklizés és az ízületeket tehermentesítő víz alatti torna is.

GYÓGYNÖVÉNYEK

Belsőleg feltétlenül érdemes immunerősítő és gyulladáscsökkentő (kamilla, körömvirág, cickafark, orbáncfű, izlandi zuzmó, legyezőfű, bíbor kasvirág), valamint vértisztító (csalán, zsurló, hibiszkusz, gyermekláncfű, iglicgyökér, petrezselyemgyökér...) és fájdalomcsillapító (fűzfakéreg, nyírfakéreg, nyárfa, füzény) teákat fogyasztani (A 4-6 hetes kúrák után szünetet kell beiktatni, és aztán célszerű más összetételű keveréket fogyasztani!).

Az Afrikából származó ördögkarom és a dél-amerikai macskakarom is kitűnő fájdalom- és gyulladáscsillapító hatású, mert gátolják a gyulladáskeltő prosztaglandinok és a hasonló hatású leukotriének keletkezését a szövetekben. A fagyöngy ­ injekciós formában! ­ elsősorban a kopásos panaszok kezelésére használatos.

IMMUNERŐSÍTÉS

Enzimterápia: Az enzimek nemcsak az immunrendszert befolyásolják pozitívan, hanem a gyulladást is csökkentik, mert lebontják a gyulladásos fehérjekomplexeket, meggyorsítják az ízületi folyadékgyülem felszívódását, csökkentik az ödémaképződést, és hígítják a vért, így javítják az ízületek vérellátását. Eredményt azonban csak több hónapos kezelés után lehet várni.

Csecsemőmirigy-kivonat: A csecsemőmirigy a fehérvérsejtek termelődését szabályozza, a kor előrehaladtával aktivitása folyamatosan csökken, ezért az immunrendszer működése is gyengül. Krónikus gyulladások kezelésekor a folyamat mielőbbi rendeződésében sokat segíthet a csecsemőmirigy-, a máj- és a lépkivonat is.

EGYÉB

akupunktúra: Elsősorban a fájdalom csillapításában segít, de erősíti az immunrendszert, és javítja az általános állapotot is. Önállóan rendkívül ritkán használjuk reuma kezelésére.

Neurálterápia: Az akupunktúrához hasonlóan hat, szintén fájdalom- és gyulladáscsökkentő módszer.

kiropraktika: Különösen sokat segít a kopásos ízületi betegségek enyhítésében, megszünteti a kényszertartásból adódó fájdalmas ízületi blokkokat.

Homeopátia: A beteg testi-lelki alkatát és a tünetek jellemzőit figyelembe véve keresi meg azt az egyféle szert, mely a leghatásosabban enyhíthet a beteg panaszain.

Relaxáció: Mivel a reumás ízületi gyulladás pszichoszomatikus betegség, és a fájdalom, a kialakuló deformitások komoly kedélyállapot-romlást is előidéznek, a betegség hatásosabban kezelhető relaxációval és pszichoterápiával kombináltan. A relaxáció egyébként kitűnő kiegészítő módszer egyéb ízületi betegségeknél is, hiszen ellazítja az izmokat.

A tartós gyógyszeres kezelés esetleges mellékhatásai:

• Gyomor-, nyombélfekély
• Emésztési panaszok
• Vérszegénység
• Nyálkahártyavérzések
• Csontritkulás (elsősorban a tartós szteroidterápia következtében)
• Az immunrendszer legyengülése
• Cukorbetegség
• Máj-, vese-, csontvelő-károsodás (elsősorban aranyterápia során)

A mellékhatások kockázata a kezelés időtartamával és az alkalmazott mennyiséggel szorosan összefügg, de a dohányzás, az alkohol- és kávéfogyasztás is jelentősen megsokszorozza.


Forrás - Ideál - Reforméletmód magazin    Celsus Kft.