A fénygyógyászat az emberi szervezet öngyógyító potenciálját természetes és egyedülálló módon aktiválja, ennek köszönhetően ma már egy általánosan elismert gyógyászati és megelőző módszer. Számos szakmai tanulmány bizonyította, hogy a többféle heveny és krónikus betegségben szenvedő páciens esetében a gyógyító hatású polarizált fény idejében történő és megfelelő alkalmazása csökkentheti a gyógyszerfogyasztást, és így képes mérsékelni több készítmény nem kívánatos mellékhatását (pl. a májra, vesére, gyomorra), és a gyógyszerfüggőség kialakulásának veszélyét. A fénygyógyászat rendkívüli lehetőségeinek köszönhetően csökken a szervezet külső megterhelése, és fokozatosan erősödik az egész immunrendszer.

A korszerű fényterápiában többféle típusú fényforrást használnak, amelyek egymástól fizikai tulajdonságaikban és az élő szervezetre való hatásukban különböznek. Vannak olyanok, amelyeket már évtizedek óta ismerünk az orvosi rendelőkből (ilyen a szolux vagy a kvarclámpa), míg másféléket (pl. a lézer) az orvostudomány jelentős mértékben csak a legutóbbi években kezdett el alkalmazni.

A lézer (laser) kifejezés az angol "Light Amplifikation by Stimulated Emission of Radiation" (magyar fordítása: fényerősítés kényszerített fénykibocsátás útján) kezdőbetűiből származik. A lézert, ami a 20. század egyik legjelentősebb felfedezései közé tartozik, az orvostudományban a fénysugár teljesítménye szerint nem invazív (biostimulációs) és invazív (sebészeti) lézerre osztjuk fel.

A gyógyító hatású fény a szokásos fényforrások fényétől néhány alapvető tulajdonságban különbözik:

• MONOKROMATIKUS (egyetlen sávra kiterjedő hullámhosszúságú és ezért egyszínű fény),
• KOHERENS (a sugarak rezgése fázisazonosságban történik),
• POLARIZÁLT (a fényhullámok párhuzamos síkokban haladnak).

A polarizált fénynek e tulajdonságai lehetővé teszik a fénysugár erejének koncentrálását kis felületre. Élő szövettel való érintkezés során pedig támogatja a sejtstruktúra egészséges fejlődését. Ezt a hatást leggyakrabban biostimulációnak nevezik. A kísérletek bebizonyították, hogy a biostimuláció lefolyására elsősorban a polarizációnak van alapvető hatása, amely e gyógymód felhasználója számára nem jelent semmiféle egészségi kockázatot. Ennek eredményeként született meg a lézernél lényegesen egyszerűbb, olcsóbb és emellett megfelelően hatékony gyógyító hatású polarizált fényforrás, a. biolámpa.

A biolámpák gyógyító hatású polarizált fénye irányítottan hatol be a szövetek mélyebb szerkezetébe és ezért a hatását nem csak mint egy felszíni hőforrás, fejti ki.
A szöveteken áthaladó, és az azok által elnyelt fényenergia olyan fotokémiai (biokémiai) változásokat idéz elő, amelyek gyógyászati szempontból nagyon jelentősek.

A szervezetre való hatásuk szerint három fő csoportra oszthatók fel:

• Az analgetikus hatás, melyet fájdalomtompításként érzékelünk, annak köszönhetően jön létre, hogy a fényenergia természetes hatása csökkenti az idegsejtek érzékenységét azon a helyen, ahol áthalad a polarizált fény. Erősebb fájdalmak esetében ezen kívül ún. endogén opiátok kiválasztására is sor kerül, amelyek a polarizált fénnyel együtt természetes módon képesek megszüntetni a tulajdonképpeni betegség folyamatát és szokatlanul magas hatékonysággal csökkentik a fájdalmat.
• A gyulladásgátló hatás annak köszönhetően jön létre, hogy a polarizált fény aktiválja azokat a természetes összetevőket, amelyek részt vesznek a gyulladás megszüntetésében. Nagy jelentősége van annak is, hogy a fénygyógyászat támogatja a vérerek kitágulását, gyorsítja az anyagcserét, és ezzel fokozódik a szervezet saját immunrendszerének a reakciója.
• A biostimuláló hatás a nagyobb mennyiségű fényenergiával való ingerlés jelentős mértékben támogatja és meggyorsítja a sejtek és a sérült szövetek megújulását és egészséges fejlődését. Ennek alapvető jelentősége van a szervezet épségének a megőrzésében.

A biostimuláció a szervezet különböző szintjein fejti ki hatását:

• szubcelluláris szinten - sztereokémiai változásokat idéz elő a molekulákban, meggyorsítja a kollagén és a fehérjék szintézisét, az oxigéncserét és a redukciós oxigén-felvételi folyamat aktiválását (antitoxikus hatás),
• sejtek szintjén - növeli a sejtek elektromos mezőjének a potenciálját, módosítja a sejtmembrán potenciálját, javítja a szövet újraéledését
• szövetek szintjén - megváltoztatja a sejtközi folyadék pH-értékét
• szervek szintjén - normalizálja a működésüket
• szervezet szintjén - komplex adaptív, neuroreflektorikus és neurohumorális reakciókat vált ki, amelyek az egészség, a testi ellenállóképesség és a közérzet javulásához és megtartásához vezetnek.

A szakirodalomban a biostimulációról azt is olvashatjuk, hogy a monokromatikus, polarizált fény az önálló szövetsejtek szintjén elindítja az irányító folyamatokat, vagy serkenti a már elkezdődött folyamatokat, lassítja a kóros és degeneratív elváltozásokat.
A polarizált fény hatást fejt ki a sejtmembrán és mitokondriumok molekuláris szerkezetére, és ezzel meggyorsítja a metabolikus folyamatokat salakanyag felhalmozódása nélkül, serkenti a szükséges anyagok (opioidok, prosztaglandinok, neurotranszmitterek stb.) képződését a sejtben, és tompítja a beteg állapotokat kísérő anyagok kialakulását.

Megfigyelhető továbbá a makrofágok aktivitásának a növekedése, amelyek a sebek sikeres gyógyulásához szükségesek, valamint a fibroblasztok tevékenységének élénkülése, amelyek alapját képezik a bőrtranszplantátumok és sebhelyek hegesedési folyamatának.

Az első üzleti célból gyártott biostimulációs lámpák általában egy halogén izzó fényét polarizálják. Ezeket a készüléket akkor kezdték el gyártani, amikor 1981-ben a tudósok megerősítették a polarizált fény hatását az élő szövetekre. A halogén izzó fénye tartalmazza a teljes színspektrumot, és jelentős hőt fejleszt. A hő (infravorös fénytartomány) alkalmazását a legújabb orvosi vélemények sok esetben ellenzik.

További alapvető változásra a fénygyógyászat területén egészen a harmadik évezred kezdetéig kellett várni. A műszaki fejlődés legújabb eredményeinek az alkalmazása és a legkorszerűbb technológiákhoz való hozzáférés lehetővé tették a klasszikus biolámpák egy széleskörűen hozzáférhető utódjának a kifejlesztését. Biolámpáink fényforrása egy elektronikus egység, a LED, és csak a pontosan beállított hullámhosszóságú fényt bocsátanak ki (monochromatikus fény), így semmiféle hő nem keletkezik. E mellett felveszik a versenyt a hagyományos halogén izzók fényerejével.

Forrás - fénygyógyászat.hu