Először a hasonlóságokat említve, hasonlóak a tünetek fulladás, köhögés, nehezített köpetürítés - és hasonló az is, hogy az asztma is "idült" betegség, azaz a beteg több éven át, néha egy életen át szenvedhet tőle (bár a betegség megjelenési formája különböző életkorokban más és más lehet).

A különbségeket tekintve az asztmára jellemző a hirtelen fellépő súlyos nehéz légzés, a tünetek viszonylagos gyors változékonysága (a fulladás gyógyszerre, de néha spontán, önmagától is éppoly gyorsan enyhülhet, mint ahogyan jelentkezett), valamint az, hogy az asztmások egy részében bizonyos kiváltó ingerek következetesen, mindig hirtelen fulladást (asztmás rohamot) váltanak ki.

Az asztma nem ritka betegség: például Angliában a felnőttek között 5%-ra becsülik a gyakoriságát. Gyermekek között még gyakoribb, de az asztmás gyermekek egy része "kinövi" a betegségét. Másokon a pubertás körül megszűnnek a panaszok, de fiatal felnőttkorban ismét jelentkeznek. Hazánkban nincs pontos adatunk az asztmások számáról: 1993-ban közel 70 ezer felnőtt asztmás beteg volt a tüdőgondozók nyilvántartásában, de ennél biztosan többen vannak. A betegség főként a fiatal felnőttkorban jelentkezik; az asztmások között valamivel több a nő, mint a férfi.

Az asztmás állapotra jellemző kóros elváltozás a légutakat (hörgőket) bélelő nyálkahártya sajátos gyulladása, melynek következtében a hörgőrendszer különböző ingerekre fokozott válaszkészséggel reagál (hiperreaktivitás). A fokozott válaszkészség a légutak hirtelen kialakuló (és esetleg ugyanolyan hirtelen oldódó) szűkületében nyilvánul meg. A szűkületet három tényező hozza létre: a hörgők falában lévő simaizomrostok összehúzódása, a hörgőt bélelő nyálkahártya vizenyős duzzanata, valamint a hörgőváladék minőségi (sűrűbb, tapadósabb lesz) és mennyiségi (megszaporodik) megváltozása.

Az asztmás betegek egy részénél - főként a gyermek- és fiatal felnőttkorban kezdődő esetekben - ki lehet mutatni olyan kiváltó okot, anyagot, aminek a belégzése a tünetek fokozódását, asztmás rohamot vált ki. Ilyenek a virágpor (füvek és gyomnövények), a házi porban lévő mikroszkopikus méretű atka, illetve ennek ürüléke, a háziállatok szőre, a gomba stb. Ezek az anyagok az arra érzékeny egyénekben úgynevezett allergiás gyulladást hoznak létre, s ez váltja ki az asztmás tüneteket. Ezt a betegséget nevezzük allergiás asztmának. A virágpor okozta asztma csak abban az évszakban okoz tüneteket, amikor a kérdéses növény virágzik (például a fű májusban-júniusban, a helytelenül vadkendernek nevezett parlagfű augusztus végétől októberig), és a tünetek erőssége, súlyossága évről évre változhat aszerint, hogy milyen a "pollensűrűség" (ezt ma már a meteorológiai jelentéshez hasonlóan be szokták mondani a rádióban) - ezért ezt az asztmaféleséget szezonális asztmának is szokták nevezni. A házi por vagy az állati szőr okozta allergiás asztma természetesen egész évben okoz tüneteket.

Vannak olyan asztmások, akiknél más okok váltanak ki rohamot. fizikai terhelés (például futás), hideg levegő belégzése, köd, ingerlő anyagok, például lúg- vagy savgőzök, festékek, kozmetikumok, szennyezett levegő, különböző (főként fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő) gyógyszerek.

Más asztmások esetében semmiféle ilyen meghatározott, az asztmás tüneteket produkáló okot nem lehet azonosítani. Pszichés terhelés (egy megoldhatatlannak tűnő konfliktushelyzet, a képességekkel nem arányos feladat stb.) is lehet az asztma kialakulásának hátterében, ezért szokták az asztmát az úgynevezett "pszichoszomatikus" betegségek közé sorolni, amikor a "lelki", pszichés hatás "testi", szomatikus betegség tüneteiben nyilvánul meg.

Egy-egy felnőtt asztmás beteg ritkán sorolható be "tisztán" valamelyik említett asztmatípusba, a típusok a gyakorlatban keverednek egymással - ezt "kevert" asztmának is szokták nevezni.

Az asztma sok esetben úgynevezett szénanáthás, orrnyálkahártya-hurutos (rinitiszes) panaszokkal kezdődik: orrdugulás, tüsszögés, orrfolyás, kötőhártya-gyulladás nehezítik meg a beteg életét, teszik szinte munkaképtelenné, különösen egyes foglalkozások esetében, például ha valaki tanár. Ezek a panaszok tartósan, több éven keresztül fennállhatnak, akár egész éven át is vagy csak bizonyos évszakokban. A rinitisz az asztmához hasonlóan lehet allergiás vagy nem allergiás eredetű, és a betegség néhány év után asztmává súlyosbodhat.

Az asztmások egy része napközben teljesen jól van vagy csak enyhe tünetei vannak, de éjszaka-kora hajnalban (rendszerint 2 és 3 óra között) nehéz légzésre, fulladásra ébred. Ez az éjszakai fulladás jellemző az asztmára. Ennek hátterében egyrészt a hörgőváladék éjszakai felszaporodása, másrészt a hörgők érzékenységének napszaktól függő változása áll.

A cikk a következő oldalon folytatódik!