A Taiji a kínai kozmológia és természetfilozófia egyik alapfogalma. Az i. e. I. évezred második felében Taiji, mint a dolgok sötétje, a világegyetem kiindulópontja jelenik meg. Más források szerint a Taiji szüli a két elsődleges formát (a yin és a yang erőt), amelyek a négy (másodlagos) formát hozzák létre (az erős és a gyenge yint, az erős és a gyenge yangot), amelyek azután létrehozzák a nyolc guát (az eget, a levegőt, a tüzet, a mennydörgést, a szelet, a vizet, a hegyet és a földet – bagua). A Taiji már az ég és a föld szétválása előtt is létezett, kifejtése és interpretálása a filozófus Zhu Xi (1130-1200) műveiben tetőzött.

Eszerint a Taiji a kozmogóniai folyamat kezdőpontja, amely az egész világmindenséget, benne az embert is létrehozta. Grafikus ábrázolása igen elterjedt. Gyakorta a nyolc trigrammal együtt védő, oltalmazó célt szolgáló talizmánképek részét alkotta.

A TaiJiQuan jelentése

A TaiJiQuan szó szerinti jelentése:

Tai – nagy Ji – legfelső, legvégső Quan – ököl

Összeolvasva körülbelül azt jelenti, hogy egy olyan módszerrel állunk szemben, amely a teljes és végérvényes valóságot az ököl, vagyis a test használatán keresztül fejezi ki.

Nevezték már a „harcművészet legjobbjának” „égi táncnak”, „a harcművészet lényegének”. Ezek a vélemények eleinte meglepőek, hiszen látni fogjuk, a TaiJiQuan gyakorlása kezdetben igen lágy és rendkívül lassú. E lágyság mögött valójában nagy keménység rejlik, ahogyan Yang Chen-fu is mondja: „A TaiJiQuant gyakorló olyan, mint a vattába csomagolt vas”. Másrészről pedig, ha megnézzük a mesterek életrajzát, láthatjuk, hogy szinte legyőzhetetlenek voltak. Akció közben még követni, észlelni is kevesen tudják a TaiJiQuan nagymestereinek technikáit.

A TaiJiQuan kialakulása

A leírtak szerint a TaiJiQuan származását a pihekezű Halhatatlannak, Chang San-fengnek tulajdonítják. A Sung-dinasztia (960-1126) második felében született a Liaotungbeli I-chouban. „Hét láb magas, darucsontú, szálegyenes tartású ember volt. Az arca kedves szemöldökével és nemes vágású szemével az ősi holdhoz hasonlított. Lándzsa alakú szakálla télen-nyáron ugyanazon bambuszkalap alól kandikált ki.”

Hung-wu uralkodásának 27. évében a Wutang hegységbeli Hupeiben tartózkodott, ahol a kor klasszikus filozófiai írásait tanulmányozta. Éppen kedvenc írásait olvasgatta, mikor egy vidám madár szállt az udvarába. Chang San-feng felfigyelt rá és az ablakból hallgatta énekét. Kis idő elteltével a madár meglátott egy összetekeredett kígyót a fa lábánál, abbahagyta az éneklést, kiterjesztette szárnyait, és lecsapott ellenfelére. A kígyó hamar észlelte a veszedelmet; a madár támadásait körkörös hajladozással, ide-oda mozgással és hullámzással próbálta kivédeni. Ha a madár a fejét támadta, a kígyó elhúzta a fejét, és a farkával csapott vissza, ha a madár farkát támadta, a fejével.

Ahányszor ellentámadás érte, a madár tehetetlenül és zavartan szállt vissza a fára. Hosszú idő telt el így, döntő csapás nélkül. A Halhatatlan szerette volna közelebbről látni az egészet, de mire oda ért, a kígyó és a madár már eltűnt. Chang San-feng egyfajta kinyilatkoztatásként értékelte a kígyó és a madár küzdelmét, mely alapot adott a TaiJiQuan elméletéhez. Maga az összetekeredett kígyó a TaiJi szimbólumá ra emlékeztette őt, mely szerint a lágy mindig felül kerekedik a keményen.

Chang San-fengnek különleges szokásai voltak, és ezeknek mély magyarázatot adott. Kedvenc időtöltéseit szinte mindig éjszaka végezte, mivel úgy vélte, hogy a Qit ilyenkor könnyebben lehet fejleszteni. Ezek a gyakorlatok a következők voltak:

• formagyakorlatok végzése újholdnál egy sötét éjszakán, növeli az életerőt;
• kardtáncoltatás (A TaiJi kardos formagyakorlata) holdfénynél, amely Qit halmoz fel a testben;
• éjszakai hegymászás, amely erősíti és mélyíti a lélegzetet;
• Klasszikusok olvasása esős éjszakákon, hogy tisztítsa a gondolatokat, és
• meditáció éjfélkor, amely felragyogtatja a szellemet.

Tajvanon járva hallhatunk más történetet is Chang San-fengről és a TaiJiQuan kialakulásáról. Az egyik szerint Chang San-feng fiatal korában elhatározta, hogy magas szintű harcművész szeretne lenni. A kitartása és türelme megvolt ehhez, csupán az általa ismert stílusok nem feleltek meg számára. Egy hatékonyságában mindent felülmúló stílust keresett. Egyszer pihenés közben víziószerű látomása támadt. A látomásban 24 tündér jelent meg előtte, mindegyikük egy igen különös, az eddigiektől teljesen eltérő mozdulatot mutatott be. Ezek a technikák lenyűgözték Chang San-fenget, ezért miután magához tért, rögtön gyakorlásukhoz látott. Rövid időn belül sikerült elsajátítania a látottakat, mely a TaiJiQuan gyakorlatainak alapja lett.

Annak ellenére, hogy a TaiJiQuant Chang San-fengtől származtatják, az már korábban is létezett, bár más néven és elszórtan. Feljegyzések szerint a TaiJiQuanban ötvöződik két taoista technikarendszer, a ToNoa és a DaoYie. A ToNoa főképpen belső erőkkel foglalkozik, míg a DaoYie az izmok és inak fejlesztésével is.

A fent említett mellett más elméletek is léteznek a TaiJiQuan eredetére. Egyesek szerint a rendszert a Tang-dinasztia idején dolgozták ki, és a négy fő család örökítette tovább.

A Chen stílus mai örökösei Chen Wang Tingben látják a TaiJiQuan alapítóját, aki különböző stílusokból és a Chen családi stílusból dolgozott ki egy új harcművészetet, amit később TaiJiQuannak neveztek el.

Megint mások szerint Wang Zong Yue, egy changquan mester, illetve az ő tanítványa Jiang Fa oktatta Chen Wang Tinget a harcművészetre.

TaiJi és az egészség

A TaiJi mozgásrendszer egy olyan öngyógyító módszer, melyet életkortól és egészségi állapottól függetlenül bárki gyakorolhat. E módszer egyaránt alkalmas fizikai és mentális egészségünk helyreállítására. A TaiJi rendszeres gyakorlása közvetett módon számos betegség megszűnését eredményezheti, a magas vérnyomástól a gyomorfekélyen és tuberkulózison keresztül a szívbetegségekig. Legkiemelkedőbb egészségügyi jelentősége, hogy a belső energiákat egyensúlyban tartva képes hatékonyan megelőzni bármilyen betegséget.

A teljesség elvét követő orvoslás elmélete szerint, a betegség a testen belüli energia zavarainak és rendellenességeinek a megnyilvánulása. Az adott betegség jelzi, hogy az energiaáramlás kiigazításra szorul. A TaiJi a mozgás által előidézett nyugalom és ellazulás következtében a feszült és egyensúlyhiányos testben megrekedt életerő felszabadul, és képes lesz helyreállítani és fenntartani a természetes egészségi állapotot.

A testben zajló energiaáramlást befolyásolják a gondolataink és átélt érzelmeink. Ahhoz, hogy szervezetünk egészségesen működjön, szükséges, hogy a nap folyamán érzelmeink rugalmasan váltakozva kövessék egymást, gondolataink sorozata pedig akadálytalanul áramolhasson.

Ha egy adott gondolkodásmód vagy érzelem a szokásunkká válik, akkor egy bizonyos szerv túlingereltté válhat, ezzel kimerültséget, egyensúlyhiányt okozva a meridián hálózatban. Ilyenkor az egyes szervekbe vér- és qi-tolulás lép fel, más szervek viszont nem jutnak elegendő vérhez és qihez, ami betegséghez vezet. A TaiJi mozgásrendszer mozdulatai úgy vezetik a qit a meridiánokon keresztül, hogy helyreállhasson testünkben az egyensúly. Továbbá segít testünknek felszívni és hasznosítani az elfogyasztott táplálékból származó energiát.

Fontos, hogy az emberi testben az energia mindig újratermelődjön, megújuljon, és szabadon áramolhasson a test minden részében. Az ismert sportágak serkentik a keringést és termelhetünk velük energiát, de annak egy része felemésztődik és elvész az izzadással. Továbbá a hagyományos sportok végzése szapora és felszínes légzést idézhet elő, ami azonban megterheli a szívet és a tüdőt. Ellenben a TaiJi mozgásrendszer lehetővé teszi, hogy testünk izzadás nélkül kerüljön tökéletes állapotba.

A mozgás során a szív nyugodt, a légzés pedig mély és teljes, mely által több oxigén jut a vérkeringésbe, továbbá hasznosul a tüdő teljes befogadóképessége. Jótékony hatással van a központi idegrendszerre, az emésztőrendszerre, a légzőrendszerre és a kiválasztórendszerre. A központi idegrendszer, mely a gerinc aljától az agyig terjed, a testünk legfontosabb része. A központi idegrendszer feladata, hogy felfogja a külvilágból és a test belsejéből érkező információt, valamint, hogy a test cselekedeteit és reakcióit az agyba továbbítsa. A TaiJi mozgás során gerincünket a központi idegrendszer hatékony működése érdekében mindig egyenesen tartjuk. E mozgásrendszer egyik lényeges oldala a mély, ritmikus légzés, mely a rekeszizmot a belső szervek masszírozására készteti, és segíti a friss vér keringését a zsigerekben.

A TaiJi mozgásrendszer nem csak nyugodt embereknek való, akik valamilyen finom, lágy testmozgást keresnek. Jó szabályozóeszköz olyanoknak is, akik fizikailag nagyon tevékenyek, és le kívánják csillapítani magukat a normál működési állapotra. E rendszer segítségével harmóniát teremthetünk köztünk és a világegyetem természetes törvénye között.

WuJi

„A TaiJi a WuJi szülötte, és anyja Yinnek és Yangnak.”

A WuJi maga a végtelen tér, dolgok eredeti természete. Ennek megértésére való törekvés végtelen volta miatt teljesen felesleges. Végessel megérteni a végtelen – Zhuang Zi szerint – éppoly nehéz, mint a kút mélyén élő békának elmagyarázni a tengert. Így, amikor a megértésre való törekvés és a jelen pillanatban vett tapasztalás kettősége eltűnik, a WuJi természete önmagától megjelenik. Ennek bárminemű erőltetése nemhogy segít, hanem éppenséggel eltávolít bennünket a WuJi elérésétől. Nem tartalmaz semmi viszonylagost, semmit, amire bármit mondhatnánk. Ezt szimbolizálja a kör.

A WuJi egyszer önmagától megmozdult, s így megszületett a mozgás, vagyis a Yang. Ha viszont valami megmozdult, szüksége volt egy alapra, amihez képest megmozdulhatott, ez a Yin. Ekkor a végtelen téren kívül létezett még egy középpont és az azt körülvevő végtelenség. De ha már volt egy pont, akkor létezett kint és bent. Volt a ponthoz képest fent, illetve lent, jobbra, illetve balra és így tovább. Megszületett a Yin-Yang kettősége, a TaiJi.

Forrás - Havasi András: A TaiJiQuan elmélete és filozófiája