Amikor egy szellemi út szélesebb körben válik ismertté, és gyakorlata is terjedni kezd, óhatatlanul szembe kell néznie az irányzatokra szakadás problémájával. Ilyenkor azután mindig felmerül az a kérdés, mely eltérések tekinhetők még a tradición belüli különbözőségeknek és milyen újítás számít már a tradíciótól elszakadó új rendszernek?

A hagyományok átvételének, művelésének és átadásának mindig vannak egyéni vonásai, hiszen akár tanítványokról, akár mesterekről van is szó, mindannyian különböző személyiségek eltérő szellemi háttérrel és lelki alkattal. A tradíció követése az egyéniség szűrőjén keresztül történik, ezért az egyéni eltérések hangsúlyosabbá válásával a tradíció követésének különböző irányzatai is kialakulhatnak.

Példája lehet ennek a buddhizmus többszáz iskolája, melyek minden különbözőségeik ellenére ugyanazon tant képviselik. Ezzel szemben, ha tartalmilag új elméleti és gyakorlati-technikai elemek keverednek a hagyományokhoz vagy éppen azok helyébe lépnek, akkor a tradíció megszakításáról, új rendszer létrejöttéről van szó. Példa erre a kereszténység kiszakadása a zsidó vallásból.

A hagyománytól való eltávolodás - főleg annak kezdeti szakaszában - gyakran nehezen megállapítható, de azért mégis lehetséges a tradíció mibenlétének meghatározásával és ezt viszonyítási alapnak véve annak rögzítésével, mi nem a tradíció követése. Mindezen kérdések a reikivel kapcsolatban könnyebben megválaszolhatók, mint valamilyen tantételt hirdető út esetében.

A reiki nem tantételek vagy hitelvek gyűjteménye, nem vallás és nem is egy bizonyos gyógymód. A reiki négy szimbólumot használó beavatásos módszer az Univerzális Energia befogadására, közvetítésére és átadására, ezáltal személyiségfejlesztő, gyógyító, szeretetet adó, kiegyensúlyozott embert és harmonikus emberek közötti kapcsolatot teremtő hatású.

A reiki tradíciójának egyik alapvető eleme technikai természetű. Ez négy meghatározott funkciójú, nevű, formai megjelenésű szimbólumot, illetve azoknak meghatározott koreográfia szerinti használatát jelenti. A reiki tradíciójának másik alapvető jellegzetessége az Univerzális Energiával kapcsolatos.

A reiki révén létrejött összeköttetés az Univerzális Energiával különböző módokon jelenhet meg, és ennek éppúgy csak az egyik formája az érzékelhető energia, mint azok a hatások, amelyeket a reikiben részesülő testi szinten vagy a személyiségfejlődés terén tapasztal meg.

A hatás sohasem csak egyoldalú, pl. csak testi betegséget gyógyító, az Egyetemes Energia mindenkor minden szinten hat, de az egyes személyiségek szűrőjén keresztül érvényesül, ezért az egó korlátainak hálózata megszabja azt, hogy az adott esetben melyik hatás az optimális e korlátok lebontásának folyamatában. Ennek megfelelően a reiki fokozatai nem az Egyetemesség fokozatai, hanem az Egyetemesség kibontakozásának útjában álló egoisztikus korlátok lebontásának fokozatai, az ego önfeladásának lépcsői. Ezért, bár lehet beszélni a reiki engergia intelligens voltáról, ez azonban semmiképpen nem azt jelenti, mintha a reiki által a kevésbé intelligens ember automatikusan intelligensebbé válna. Hasonlóan, a reiki testi-lelki vagy személyiségfejlesztő hatása sem mechanikus automatizmus.

A reiki nem a kívülről jövő megváltás, hanem az önmegszabadítás módszere. A gyógyulni vágyónak, a tanítványnak vagy a Mester-jelöltnek tennie kell önmagáért. Ehhez kapcsolódik a reiki-tradíció harmadik alapvető eleme, a mester és a tanítvány viszonya, illetve a módszer átadása. A reiki befogádásához és közvetítéséhez nem racionális megismerés vagy hit, hanem beavatás vezet. A beavatás azonban csak megteremti a kapcsolatot az Univerzális Energiával, de ezen túl az már a beavatotton múlik, hogy ez az energia benne milyen hatást ér el.

Minél nyitottabb valaki az Egyetemes irányába, annál közelebb is tud lépni hozzá.

Ezt szolgálja az - mint minden spirituális beavatás esetében - amikor a beavatandó tanítványnak jelképesen meg kell halnia, vagyis korábbi egójából valamit fel kell adnia, hogy nyitottá válhasson az Egyetemes számára és ezzel mintegy újjászülessen. A jelképes meghalásnak, az ego feladásának végtelen sok változata lehetséges és teljesen individuális jellegű, vajon ez a Hayashi klinikáján végzett hosszabb munkával történik-e meg, vagy éppen Takata asszony teljes vagyonának átadásával.

A tradíció itt nem ennek formájában van, hanem abban, hogy a tanítványnak áldozatot kell vállalnia a fejlődés további fokainak eléréséhez. Ennek az áldozatvállalásnak a mikéntje és mértéke nem állapítható meg egyazon séma szerint mindenkire egyformán, hiszen a különböző személyiségeknek eltérő a befogadóképességük, teherbírásuk és érettségük. Az érettségi szint megítélése mindenkor a mester feladata, ezért a mesterre nemcsak technikai szempontból van szükség a beavatás során.

A beavatás tehát egyfelől a tanítvány áldozatvállalása, másfelől viszont a Mester felelősségvállalása. Ezért is van szükség a spirituális beavatásoknál fokozatokra, hogy kellő ideje legyen a tanítványnak önmagán dolgoznia és a mesternek a továbblépésre való alkalmasság megítélésére. Ezzel magyarázható nemcsak a mester-tanítvány kapcsolat elengedhetetlen volta, hanem a Mesterré avatásnak élő láncon át történő folytonossága is. Az sem véletlen, hogy a beavatások és a használandó szimbólumok titkosak, nem publikusak.

Az arra alkalmatlanok személyiségfejlődése ugyanis megtörhet, ha az érettségi szintjüket meghaladó módszerrel találkozva csalódnak a kezükben nem az önös szándékaik szerint működő technikában. Más esetben esetleg nem bírják elviselni az erősebb hatást - mint a sokáig félhomályban élő, aki nem fokozatosan szoktatja magát a napvilághoz és hirtelen a Napba nézve megvakul -, így akár meg is őrülhetnek.

Léteznek olyan beavatási eljárások is, amelyek illetéktelen kezekbe kerülve önös érdekeknek alárendelhetők, ezért ártani is lehet velük - immár nemcsak önmagunknak. Mindemellett akármelyik eset következik is be, a módszerrel még csak ismerkedni kívánó szemében lejáratják talán nemcsak azt a bizonyos módszert, de egyáltalán a spirituális utat, az Egyetemesség, a Teljesség számára történő megnyílást is.

Be kell vallani, hogy a reiki tradíciójának e három alapeleme közül az utóbbi - a mester felelőssége és a tanítvány áldozata - nyugaton nem mindig annyira szigorúan betartott, mint ahogyan azt az eredeti hagyomány átörökítette. Olykor mutatkozik némi hajlam arra, hogy a tanítvány áldozatvállalásából egyszerű tandíj, a mester felelősségéből pedig a pénztárgép felelőssége legyen. A reiki nagyrészt technikai jellegéből következően a reiki mesterei eleve nem teljesen a keleti tradíciók gurui. Nem megvilágosodottak, nem szentek.

Csakhogy emiatt le kell-e mondani ezzel a felelősségről is? Éppen ellenkezőleg. Az sokkal nagyobb teher, amelyet tovább kell vinni. Aki erre nem képes, az nem alkalmas reikimesternek, ennek eldöntése pedig a mestert avató mester felelőssége. Ha a reiki a keleti tradíciókhoz képest némileg technológiaibb jellegű is, azért még mindig nem a New Age puszta technológiai módszere. Ha mármost az a kérdés, mi számít a reiki esetében a tradíciótól való eltérésnek és ezért új módszer létrehozásának, akkor a válasz az eddigiek alapján már megadható. A reiki tradíciójával való szakítást jelent minden lényegi eltérés a technikától, az Egyetemességtől és a mester-tanítvány kapcsolattól.

Technikai jellegű eltérést jelent az, ha nem az adott formájú négy, hanem másmilyen vagy eltérő számú szimbólumot használnak. Az ilyen változtatások azt mutatják, hogy ennek végrehajtói számára a tradíció valamilyen szempontból nem elegendő, ezért azt ki kell egészíteni. Ekkor lehet hivatkozni arra, hogy az új szimbólumok és technikák alkalmazása csak erősíti a régebbieket és ezáltal legalább ugyanolyan hatékony, mint az eredeti módszer. De hát miért is ne lenne hatékony, ha egyszer az eredeti szimbólumok továbbra is ott vannak az új módszerben.

Mert már új módszerről van szó, hiszen ha a hozzátett technikai elemeknek, szimbólumoknak saját önálló funkciójuk és hatásuk van, akkor valami más, valami új jött létre. Ha viszont a kiegészítéseknek semmilyen önálló hatásuk nincs, akkor ismét az eredeti tradíciótól való eltérésről van szó - nem pusztán formai tekintetben, de amiatt is, - mivel ekkor az eredeti rendszertől idegen elemről, az ego önmutogatásáról lehet beszélni. Meglehet, hogy hatásos, de már nem ugyanaz hat talán ugyanúgy, ezért nyilvánvalóan más nevet kell e módszernek adni.

Mivel a reiki nem doktrínák összessége vagy vallás, ezért felmerlühet annak az igénye, hogy valamely vallással ki kell egészíteni, illetve úgymond valamely világnézeti vonását erősíteni kell. Ez a szándék akkor merühet fel, ha nem értik meg a reiki Egyetemes természetét. A reiki bármilyen vallású, világnézetű ember számára elérhető, mindenki felé az univerzálisat közvetíti, de nem uniformizál.

Az egyének, a tanítványok és a mesterek világnézetileg nem semlegesek, lehetnek pl. keresztények vagy buddhisták, de a reiki, mint Univerzalitás vagy Teljesség ezen különbözőségek fölött áll, ilyen értelemben világnézetileg semleges.

Aki az Egyetemeshez, a Teljességhez valamit hozzá akar tenni, az elvesz belőle.

Az efféle kiegészítések leszűkítik, korlátozzák az Univerzalitás befogadását és közvetítését. Ezzel az Univerzalitás egyik rész-megjelenési formája - amely valójában az Egyetemes felé történő közvetítés szerepét játssza - céllá válik és úgy tűnhet, e rész maga az Egyetemes Teljesség. Így pl. természetes lehet, hogy valakinek szüksége van az Egyetemes felé vezető úton olyan közvetítőkre, mint valamely vallás, különböző újabb és újabb szimbólumok, vagy mint amilyenek a szellemek és az angyalok.

Azonban e közvetítők és a velük való kapcsolat céllá válva korlátozza az Egyetemesség felé való nyitottságot és az ego megerősítését jelenti. A módszer persze így is lehet hatásos, de ekkor ez már nem a reiki módszere, hanem a reiki hagyományával való szakítás.

A reiki hagyományával való szakítást nagymértékben elősegítheti a mesterek felelősségének hiányát valló nézet, amely az önállóságra, függetlenségre, az egyéni szabadságra és a demokratikusságra hivatkozik. Az önálló, független mesterek koncepciója ekkor nem más, mint a mester mentesítése a tradíció követésétől, így az élő mester-tanítvány láncolatra sincs mindig szükség, elegendő lehet esetleg egy látomás is a módszer átvételéhez, a mesterré váláshoz. Meglehet, hogy ez így van, de akkor ez nem reiki.

Ezek szerint továbbá nincs szükség valóságos mester-tanítvány kapcsolatra sem, a mester csak a beavatás elengedhetetlen technikai eleme, hiszen minden egyén szabad és senkinek sincs joga mások életébe beleszólni, róla ítélkezni és érte felelősséget vállalni. Amennyiben ez így van, annyiban nincsen olyan mester, akinek joga lehetne bárkit is beavatni, hiszen a beavatással már be is avatkozott az illető életébe.

Ha egymester a tanítványokért nem vállal felelősséget, nem vállalja annak megítélését, hol tart, mit és mikor kaphat, akkor ez azt jelenti, ez az illető nem mester, mert erre az ítéletre nem képes, így áldozatát felelőtlenül cserbenhagyja. Jó esetben e nézet alapja az az illúzió, miszerint a reiki módszere személyiségfejlesztő automata, amikor a szeretet energiája mindenkit jobbá tesz. Nincsen nagyszerűbb, mint amidőn a szeretet valóban nem személyválogató, de nincsen veszélyesebb és ezért szeretet ellenesebb, mint amikor egy szellemi út mestere nem válogatja meg, kinek mikor és mi adható át.

Ezt a felelőtlenséget a demokratikusságra való hivatkozással sem lehet igazolni, éspedig nem azért, mert e kérdésben nincsen helye a demokráciának, hanem azért, mivel a demokrácia ez esetben sem az uniformizálás, inkább az egyéni képességek figyelembevétele és az eszerinti felelősségvállalás. Az eddigieket összegezve elmondható, hogy a reiki tradíciójának folyamatosságán belül előfordulhatnak különbözőségek, viszont a tradíció megszakításával a korlátozások, leszűkítések alkalmazása válhat céllá és követendő sémává, ami éppen a sokszínű különbözőséget zárja ki.

A reiki pusztán technológiai módszerként történő megértése - amire a mester-tanítvány kapcsolat elvetése, a mester pusztán beavató technikai elemmé való degradálása, a reiki egyetemességének korlátozása utal - magától értetődően váltja ki e csupasz technológia kiegészítésének igényét, akár világnézeti, akár újabb technológiai elemekkel.

A japán reiki kifejezés jelentése: univerzális energia. Ez az univerzális energia rendelkezésre áll a japánok, a kínaiak, az amerikaiak, az európaiak és a világ minden népe számára. Ez az univerzális energia elérhető sokféle taoista, buddhista, hindu, szufi, zsidó, keresztény vagy sámánisztikus módszerrel.

A különböző módszerek mindegyike ugyanazon univerzális energiához jut el, mégis minden egyes módszernek más és más a neve, hiszen maguk az eljárások is eltérőek. Tévedés lenne ezért azt gondolni, hogy minden módszer, amely az univerzális energiához vezet és azt alkalmazza, reikinek volna nevezhető. A reiki ugyanis nemcsak az univerzális energia japán neve, de egyben a sok közül egy bizonyos módszeré is, amelyet Mikao Usui hagyományozott tovább. Ezt a kettőt pedig - az energiát és a hozzá vezető eljárást - nem jó összekeverni, mert félreértésekre adhat alkalmat. Meglehet, a lámpás, az lámpás, a gyertya pedig gyertya.

Az Usui által átörökített módszer nevére a Mester követőin kívül más eljárások képviselői is igényt tartanak. Ezek közé tartozik Eckhard Strohm és szervezete, a reiki Association International. Strohm a látomásaira hivatkozik, ahol megjelent neki Usui és ezúton nemcsak mesterré avatta, de egyben felkérte a reiki keresztény vonásainak erősítésére is. E történet mindkét eleme szakítás a reiki tradíciójával. A reikiben csak élő mester avathat mesterré és az ettől való eltérésre nem lehet hivatkozási alap maga Usui, aki meditatív élmény útján nyert beavatást, hiszen Usui ezáltal egy újra felfedezett módszer személyes átadásának láncolátát indította el. Természetesen ritkán mással is megeshet a meditatív úton történő beavatás, de akkor az csak egy másik módszerbe való beavatást jelenthet.

Valójában ez Strohm irányzata által is elismert, mivel a keresztény vonás erősítésével részben ennek megfelelő új technikai elemeket használtak a beavatások során, valamint megalapították a reiki állítólagos magasabb fokát, vagy kezelési eljárását, az Arolót. Mindez a reiki, mint univerzális energia és mint módszer különbségének meg nem értéséről tanúskodik. Strohm irányzata elveti továbbá a mesternek a tanítvány iránti felelősségét és a tanítvány érettségének mérlegelését. Strohm módszere tehát a reiki tradíciójának mindhárom alapelvét elveti, így egészben szakít ezzel a hagyománnyal. Megemlítésre szorul még egy újabban felbukkant szervezet, amely Tibeti reikinek nevezi. Ők Usuira még látomás formájában sem utalnak. Számukra Christian Weber saját tibeti tapasztalatai és beavatásai jelentik az alapot.

Jóval több, mint tíz szimbólumot használnak. Érdekes módon az általuk kiadott oklevél angol nyelv szövege mindezidáig nem tartalmazta sem a tibeti, sem a reiki kifejezést, hanem arról tanúsított, hogy a tanfolyamon a New Method volt elsajátítható. A tibeti reiki megjelölést egyelőre csak szóbelileg használták Chistian Weber hazai követői.

Semmilyen ok nincsen arra a feltételezésre, miszerint akár Strohm, akár Weber módszere ne lenne eredményes, hatásos, viszont minden ok megvan arra a megállapításra: amit csinálnak, az nem reiki. Nem kell félniük attól, hogy mást csinálnak, az lehet nagyon jó is, de nem kell félniük más névtől sem.

A megnevezéstől csak a démonok félnek.

A reiki képviselőinek pedig továbbra is fenn kell tartaniuk a tradíció folytonosságát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a történelem viharain át mindig csak a tradíció volt képes fenntartani a sprituális utat, az utat a Teljességhez.

A tradíció szerepe nem más, mint lámpásként őrizni a lángot és a másik lámpásnak azt átadni. Azt azonban tudnia kell a lámpásnak, van-e a másikban elegendő kanóc vagy olaj, mert ha nincsen, akkor a láng átadásának folytonossága megszakad. Ugyanez történne, amennyiben a lángot egy fadarabnak, vagy esetleg egy gyufaszálnak adnánk át, amely talán először látványosan fellángol, de azután hamar ellobban.

A tradíciónak az is a szerepe, hogy megtalálja azt a lámpást, amely továbbviszi a lángot, a fényt.

Forrás - kismanasz.extra.hu