Robert Dole, Arnold Palmer és Harry Belafonte mind kiálltak a TV-ben, hogy minden 50 év feletti férfinak azt tanácsolják, nézesse meg, nincs-e prosztatarákja. De az American Urologic Association és az American Cancer Society által hirdetett széles körű szűrés lehet, hogy több kárt okoz, mint hasznot, állítja két brit kutató a Lancet Oncology legutóbbi számában.

Amíg egy tanulmány be nem igazolja, hogy a szűrés által valóban csökkenthető a prosztatarákban elhaltak aránya, "a tünetmentes férfiak szűrésének etikus volta megkérdőjelezhető" - írta David Neal, a University of Newcastle upon Tyne mellett működő School of Surgical Sceineces professzora, és Jenny Donovan, a University of Bristol Department of Social Science kutatója.

Az urológusok és onko-radiológusok elmarasztalják a családorvosokat és megelőző gyógyászattal foglalkozó szakembereket, akik szerint a szűrés túl sok ún. alvó rákot fedez fel, amelyek soha nem lennének halálosak, viszont a felesleges kezelés az élet minőségét rontó mellékhatásokkal jár.

"Rengeteg férfit teszünk impotenssé és inkontinenssé" - mondja Dennis Fryback, az amerikai Preventive Services Council tagja, a társaság 1997-ben emelt szót először a széles körben elterjedt szűrés ellen.

Hogy Bob Dole-nak milyen szerencséje volt, az az ő magánügye, tette hozzá, de mi volt a következő reklámkampánya? A Viagra.

A másik oldal szószólói ugyanilyen szenvedélyesek. Dr. Robert Smith, az American Cancer Society epidemiológusa szerint "az orvosoknak örökké kellene várniuk a tökéletes adatokra". Konzervatív megközelítésnek bélyegezte meg azonban azt, hogy nem veszik figyelembe az arra utaló jeleket, hogy a szűrés esetleg életeket menthet. Például 1993 óta a feketék halálozási arányszámában 11 százalékos csökkenés volt tapasztalható, és 1991 óta a fehéreknél 16 százalékos volt a javulás. Egyetlen osztrák tartományban, ahol kötelezővé tették a szűrést, a halálozási ráta 42 százalékkal esett.

Rengeteg az ideológiai töltet is a vitákban: a kampányok azzal érvelnek, hogy az emberek attól halnak meg, hogy zavarban vannak és eltitkolják a magánügyeiket, és igencsak dícsérték az olyan hírességeket, mint a New York-i Yankees csapatának edzője, Joe Torre, New York polgármestere, Rudy Giuliani vagy Norman Schwartzkopf ezredes, amiért nyilvánosságra hozták betegségüket.

Az olyan bírálók, mint Fryback, a University of Wisconsin preventív gyógyászatának professzora a prosztataszűrésben egy újabb jelét látják annak, hogy az orvosok és a gyógyszergyárak úgy reklámoznak kezeléseket, hogy nem törődnek az azokkal járó gondokkal és a mellékhatásokkal.

De a vita valójában egy filozófiai drámát takar, nevezetesen azt, hogyan lehet megküzdeni a kockázattal mind egyéni, mind társadalmi szinten, mondja dr. Michael Barry, a Massachusetts General Hospital prosztatabetegségekkel foglalkozó kutatója.

Nagy-Britanniában, ahol azon vitatkoznak, fedezze-e a biztosítás a szűrést, az orvosok, dr. Barry szerint, sokkal konzervatívabbak, egy olyan tanulmányra várnak, mint az, amelyik kimutatta, hogy az 50 feletti nők mammográfiás szűrése 25 százalékkal csökkenti annak kockázatát, hogy mellrákban fognak meghalni.

Az Egyesült Államokban, mint mondta, a konszenzus a szűrés felé hajlik. Mind az American Cancer Society, mind pedig az American Urologic Association támogatja az 50 feletti férfiak szűrését, és azt ajánlják, hogy afro-amerikaiaknál vagy azoknál, akiknek közeli rokonát diagnosztizálták ezzel a betegséggel, ez a korhatár legyen 40 év.

A férfiaknak 15 százalék esélyük van arra, hogy életük során prosztatarákkal diagnosztizálják őket, de arra, hogy meg is halnak ebben, az esély mindössze 3 százalék. Ez azt jelenti, hogy sok rákféle, ha nem fedezik fel, nem is lenne halálos, mondja dr. Barry. Ugyanakkor a legáltalánosabban elterjedt kezelések - a sugárkezelés és a műtét - után a betegek több mint 50 százaléka szenved szexuális zavartól és 3-15 százalékuk inkontinenciától.

A prosztata egy mogyoró nagyságú mirigy (dülmirigy), ez termeli a spermákat szállító ondófolyadékot. A mirigyet idegek veszik körül, ezek szabályozzák a vizelési és a szexuális funkciókat. A szűrés egy végbélen keresztül történő vizsgálatból és egy olcsó vérvizsgálatból áll, mely kimutatja a prosztataspecifikus antigént, ezt a  fehérjét a megnagyobbodott vagy rákos prosztata termeli. Ha magasnak találják a PSA-szintet, biopsziát végeznek.

Ha rákosnak találták, mondják mindkét fél szakemberei, pszichésen nehéz a beteg számára, hogy elutasítsa a sugárkezelést vagy a műtétet, különösen, hogy nehéz megmondani, melyik rák lesz progresszív és melyik nem.

Az American Cancer Society becslései szerint az idén 32 ezer férfi fog meghalni prosztatrákban, és 18 ezer új esetet fognak diagnosztizálni.

A szűrés 1989-es bevezetése után megugrott az előfordulások száma, de mára már az 1992-es csúcs alá esett. Neal és Donovan tanulmányukban azzal érvelnek, lehet, hogy a halálozási arányszám csökkenését a szűrés okozta, melynek során kezelhető állapotú rákokat tártak fel, de lehet, hogy egyszerűen több nem agresszív rákot derítettek fel.

Dr. Smith, az American Cancer Society epidemiológusa bízik abban, hogy a National Cancer Institute-nál kezdődött próbaszűrés igazolja majd a szűrés szükségességét. De addig is, mondta, fontos, hogy a férfiak kellő mennyiségű információt kapjanak a kezelés kockázatairól, hogy megfontolt döntést tudjanak hozni.

"Ez a munka folyamatban van" - tette hozzá.

Megjelent: The Boston Globe

Barnard, A.


Forrás - The New York Times Health News Service    Medincorp