Körömrágás: belső feszültség, agresszivitás; vélt vagy valós igazságtalan bánásmódra utaló tünet; feloldatlan ellentétek

A köröm a karmolás és agresszió szimbóluma.

Bár a körömrágás többnyire gyermekekre jellemző, felnőtt korban is jelentkezhet. A rágás a külvilággal szembeni feszültségek és agressziók külső megnyilvánulása.

Leggyakrabban gyermekkorban jelentkezik és átvitt értelemben az agresszió elfojtását jelenti. A körömrágás közben kicsorbítjuk karmainkat-(fegyvereinket), félünk saját agressziónktól. Általában bűntudat húzódik a háttérben, ami miatt az ember fél levezetni saját agresszióját. Más esetekben a felsőbb tekintélytől -(szülőktől, tanártól, idősebb testvértől) elszenvedett valós, vagy vélt igazságtalan bánásmód következtében agresszív indulatok ébrednek az egyénben, amiket el kell fojtania.

„Összegezve az embereknek nem szabad „kimutatnia oroszlánkörmeit", átvitt értelemben hatástalanítja fegyvereit, hiszen nincs abban a helyzetben, hogy megvédhetné magát, szabad folyást engedhetne elégedetlenségének, s érvényesíthetné igényeit.”

A körömrágás esetében önbizalomhiányról van szó. Az egyénnek olyan cselekvésteret kell találnia, ahol képességeit félelem nélkül kibontakoztathatja. Ez megerősíti önbizalmát és magabiztossá teszi. Ha az egyén megtanulja agresszív indulatait megfelelő módon kinyilvánítani, akkor a körömrágás magától eltűnik.

Felhasznált irodalom: Kurt Tepperwein - Mit Árul el betegséged?