A ló már több ezer éve hűségesen szolgál bennünket. Háborúban és békében egyaránt fontos szerepet töltöttek be: szekereket, ágyúkat húztak, részt vettek a földek megmunkálásában, segítettek a távolságok legyőzésében. Az utóbbi 500 évben ezek a szép és erőteljes állatok egyre nagyobb szerephez jutottak a gyógyítás területén, mely egyre nagyobb figyelmet követelt meg magának.

A “hippo” görög eredetű szó: jelentése ló. A hippoterápia egy olyan kezelési módot jelent, melyben a ló egy “élő gyógyászati segédeszköz”. Az eljárás során a lovaglás pszichológiai és fiziológiai tulajdonságait hasznosítják.


A kezdetek…

A terápiás lovagoltatás, mint kezelési mód kialakulásának pontos idejét nem tudjuk meghatározni, de a feljegyzések szerint már az ókori görögök is alkalmazták ezt a gyógymódot fogyatékosságokkal rendelkező személyek rehabilitálására. A ló azokban az időkben a szállítás, illetve a közlekedés legfőbb eszközeként szerepelt az emberek gondolatvilágában, de már felmerült annak a lehetősége is, hogy a lovat, mint “gyógyászati segédeszközt” a fogyatékosok egészségének és közérzetének javítása érdekében is használják.

A századforduló idejében Angliában felismerték, hogy a fogyatékosok lovagoltatása a terápiás kezelések igen eredményes és jótékony hatású formája. Ezt követően az Oxfordi Kórház felajánlotta a lovasterápiás kezelések lehetőségét mindazon katonák számára, akik az I. Világháború ideje alatt megsebesültek. Az 1950-es évekre a brit fizikoterapeuták a lovaglás minden egyes “területét” átvizsgálták annak érdekében, hogy lehetőséget tudjanak biztosítani a különböző fogyatékossággal rendelkező betegek részére a terápiás kezelési módok igénybevételére. A Brit Lovasterápiás Szövetség (RDA) 1969-ben alakult meg a királyi család támogatásával.

A washingtoni Szent Elizabeth Kórházban már 1919-ben tervszerűen vontak be állatokat a mentálhigiénés programba. Az állatok azóta is folyamatosan segítik a gyógyító munkát ebben az intézményben. A XX. század elején a német dr. R. Pickenbach megjelentetett egy dolgozatot "A lovassport hatása az emberi szervezetre címmel". Az Egyesült Államokban a lovasterápia a szabadidő kellemes eltöltésének egyik formájaként, a nevelés egyik motiváló eszközeként alakult ki az 1960-as években. Az Észak-Amerikai Lovasterápiás Szövetség (NARHA) – akárcsak az RDA – 1969-ben alakult meg, hogy beteljesítse a különböző lovasterápiás csoportok irányításának, tanácsadójának és felügyelőjének szerepét az Egyesült Államokban, illetve annak szomszédos országaiban.

A lovasterápia mind német, mind angol nyelvterületen egyre nagyobb tudományos hátteret kapott, bár a század közepéig főleg mozgásterápiának tekintették, a terápiás lovaglás gyógypedagógiai szemlélete csak a hatvanas években kezdett tért hódítani.


Magyarországi helyzet

Hazánkban a közvélemény előtt szinte ismeretlen fogalom az állatokkal segített terápia. Ez szomorú, hiszen a módszerben rejlő lehetőségek sokkal nagyobbak annál, hogy csak a gyógyító, nevelő szakma képviselőinek szűk csoportja foglalkozzon a témával.

A sajtóban néha előkerül egy-egy adat arról, hogy mennyivel jobbak a házi kedvencet tartó gazdik életkilátásai, hiszen az állat jelenléte, ragaszkodása, szeretetigénye csökkenti a stresszt, így segíthet a pszichoszomatikus betegségek megelőzésében. Amióta megjelentek a kínálatban az ismeretterjesztő televíziós csatornák, egyszer-kétszer találkozhattunk a képernyőn az állatokkal végzett segítő tevékenységek bemutatásával: segítő kutyákkal, terápiás lovaglással, börtönlátogató macskákkal. Úgy gondolom, hogy ez nagyon kevés, főleg ahhoz képest, ami tőlünk nyugatra folyik.

A hatvanas években Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban is megalakultak a helyi lovasterápiás szervezetek. Kirajzolódtak a lovasterápia különböző szakágai, szakkönyvek, folyóiratok jelentek meg ebben a témában. 1974 óta rendszeresen lovasterápiás konferenciákat, legközelebb 2003-ban, Magyarországon tartják ezt a nemzetközi érdeklődésre számot tartó eseményt.



Magyarországon több korábbi elszigetelt kezdeményezést követően 1992-ben jött létre a hippoterápia gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány. A Nemzeti Lovardában (Tattersal) indult be szervezett keretek között a gyógylovagoltatás. Kezdeményezésükre indult meg az első hazai képzési program, mely az ehhez a tevékenységekhez szükséges gyakorlati és elméleti tudás megszerzésére ad lehetőséget.


A Magyar Lovasterápia Szövetség rövid története

Az Magyar Lovasterápia Szövetség (MLTSZ) történeti szálai a Nemzetközi Gyerekmentő Szolgálat (NGYSZ) irodájába vezetnek vissza, ahol a legkülönbözőbb problémák orvoslásának reményében egyre több család és gyermekintézmény érdeklődött a lovasterápia iránt. Az ezt követő kutatómunka során kiderült, hogy Magyarországon még nincsenek olyan helyszínek, ahol képzett szakemberek, speciális lóval végeznék ezt az egyre népszerűbb tevékenységet. A felmerülő igények láttán az NGYSZ megszervezte az első lovasterápiás szakemberképző tanfolyamot, amihez szakmai segítséget Angliából kért.

Így került sor 1997 novemberében, Hortobágyon az első tanfolyam megrendezésére, ahol az Angol Lovasterápiás Egyesület (Riding for the Disabled Association – RDA) által ajánlott és képzett terapeuták tartottak elméleti és gyakorlati oktatást. A tanfolyam végén megalakult a Magyar Lovasterápia Szövetség, melynek elnökségét egy évre választották a jelenlévők.

Forrás - lovasterapia.iweb.hu