A sárgafoltban keletkező éles kép feltétele, hogy a környezetből a szemünkbe jutó fénysugarak egy pontba, azaz a fókuszpontba szedődjenek össze és ez a fókuszpont egybeessen a retina síkjával. Amennyiben a retina (sárgafolt) síkja és a szem fókuszpontja nem esik egybe, a kialakuló kép életlen", gyenge kontúrú lesz.

Az állatvilágban a szemükkel tájékozódó állatfajok esetén az éleslátás életfontosságú funkció. Gyorsuló életmódunkat tekintve az emberiségnél is egyre inkább azzá válik, gondoljunk csak a forgalmas útkereszteződésekre, illetve arra, hogy a motorizáció mennyire felgyorsította az ember helyváltoztató képességét.
Az életlen kép keletkezésének három fő optikai oka lehet, ezekből kettő a szemtengelyhossz méretétől, a harmadik a szaruhártya törőerejétől függ.

A leggyakoribb fénytörési hiba a rövidlátás, az ún. myopia ("mínuszos fénytörési hiba"). Rövidlátás esetén a szem tengelyhossza meghaladja a normálisan mért 24,0 mm-t, ezért a fénysugarak a retina síkja előtt találkoznak (a5. ábra).

Általában minden 1,0 mm-es hossznövekedés 3,0 dioptria fénytörési hibát okoz, azaz ha valakinek 26,0 mm a szemtengelyhossza, akkor -6,0 dioptriás szórólencsét (kétszer homorú) (6 ábra) kell hordania. Ilyenkor arról beszélhetünk, hogy relatíve a szaruhártya és a szemlencse összegzett törőereje, vagyis a szem össztörőereje 6,0 dioptriával nagyobb, vagyis ha egy -6,0 dioptriás szórólencsével a szem össztörőerejét csökkentjük, akkor a keletkező kép fókuszpontja is 2,0 mm-rel hátrébb tolódik, vagyis az éles kép keletkezésének nincsen akadálya. Természetesen nagy fénytörési hibák esetén (-12,0 dioptria felett) a szemfenéken kialakuló egyéb degeneráció, illetve relatív vérellátási zavarok miatt a keletkező kép minősége gyengébb lehet a teljes optikai korrekciós igény megadása ellenére.

A szemészetben ezt a fogalmat tompalátásnak nevezzük. A gyermekkori kancsalságot komolyan kell venni, mert jól kezelhető, a jól látó szem takarásával a gyengébb szem megtanítható látni. Amennyiben azonban a szülők elmulasztják ezt a kezelést, illetve a szemorvosi utasításokat nem tartják be, hatéves kor után ez a tompalátóság rögzül, és a látás minőségében a tompalátó szem a vezérszemnek az egész élet folyamán jóval alatta fog teljesíteni, annak ellenére, hogy anatómiailag mindkét szem tökéletesen egészséges.

A harmadik fénytörési hiba az ún. asztigmatizmus. A görög kifejezés azt jelenti, hogy a leképezés "nem pontszerű". Ezt a fénytörési hibát nem a szemtengely hosszában történő változás okozza, hanem a szaruhártya függőleges és az arra merőleges síkban álló vízszintes tengelyében fellépő törőerőkülönbség.

A szaruhártya törőereje a szaruhártya középpontjában átlagosan 40,0-43>0 dioptria. Élettanilag a függőleges és a vízszintes tengelyek között 0,5-1,0 dioptria különbség lehet. Amennyiben a különbség ezt a mértéket meghaladja, a szem leképezése nem pontszerű, hanem vonalszerű lesz, azaz egy, a környezetből származó pontszerű fényforrás képe életlenül, vonalként képeződik le az ilyen szemű embereknél. Az említett fénytörési hiba gyakran okoz gyógyszeresen nem befolyásolható fejfájást, illetve homályos látást. Az asztigma kijavítása megfelelő tengelyben álló ún. cilinderes üvegekkel történik.

Mivel az emberi szemben a szaruhártya képviseli a legnagyobb törőerőt, kézenfekvő, hogy a szaruhártyán történő sebészi beavatkozás révén a szem össztörőerejét megváltoztathatjuk, azaz a keletkező kép fókuszpontját a kívánt irányba előrébb vagy hátrébb tolhatjuk.


Forrás - Szemünk világa    SubRosa Kiadó