Német kutatók által végzett vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a viszketés mértéke krónikus csalánkiütésben szenvedőknél a haraggal, pikkelysömörös betegeknél pedig a depresszióval áll összefüggésben.

A kutatók abból a feltételezésből indultak ki, hogy az érzelmi élet zavarai krónikus csalánkiütéses és pikkelysömörös betegeknél testi tünet, például viszketés formájában jelentkezhetnek. Német szakemberek 41 krónikus csalánkiütéses, 44 pikkelysömörös beteget, és 49 egészséges kontrollt vetettek alá vizsgálatoknak.

Összehasonlították a résztvevők demográfiai adatait és háromféle pszichológiai kérdőívet töltettek ki velük, melyek az érzelmi élet és az érzelmek szabályozására vonatkozó kérdéseket tartalmaztak.

A kontrollokhoz képest, mind a krónikus csalánkiütéses, mind a pikkelysömörös betegeknél nagyobb mértékben fordult elő emocionális probléma: az érzelmek felismerésének és kifejezésének zavara (alexithymia), szorongás és harag.

A további elemzésekkel kimutatták, hogy a krónikus csalánkiütésben szenvedőknél, a viszketés súlyosságának egyetlen jelentős előrejelzője a feszültségi állapot (a szórás 19%-áért felel), míg a pikkelysömörösök esetében a depresszió (a szórás 12%-áért felel).

További vizsgálatokat terveznek azért, hogy kiderítsék, a stresszkezelő pszichológiai stratégiák alkalmazásával vajon csökkenthető-e a viszketés súlyossága krónikus csalánkiütéses betegeknél. Ez azért is volna különösen érdekes, mert korábbi vizsgálatokkal már bizonyítást nyert, hogy, a düh növeli a fájdalomérzet intenzitását, és a viszketést, és a fájdalomérzetet feldolgozó agyterületek között nagy a hasonlóság.

Forrás - InforMed.hu